Le Hongrois Laszlo Nagy (C) est ŕ la lutte le 24 juillet 2004 avec les Français Nikola Karabajic (G) et Didier Dinart lors du match de handball France-Hongrie comptant pour l'Eurotournoi de handball ŕ Strasbourg. AFP PHOTO THOMAS WIRTH (Photo by THOMAS WIRTH / AFP)
Vágólapra másolva!
Nem is olyan régen még egy vb-7. helyezéssel is közvetlenül ki lehetett jutni az olimpiára a kézilabdázók mezőnyében. Így volt ez 2003-ban is, amikor a Portugáliában megrendezett férfi világbajnokság kvalifikált az egy évvel későbbi athéni olimpiára. A magyar válogatott olyan drámát írt, amelyet senki sem tudott volna akarattal színpadra vinni. A jövő héten kezdődő férfi kézilabda-világbajnokság kapcsán idézzük most fel ezt a nem mindennapi eseménysorozatot.
A sportág férfi szakágára igencsak nyomasztóan hatott, hogy az 1992-es barcelonai olimpiai szereplés (7. hely) után sem 1996-ban, sem 2000-ben nem jutottunk ki a következő két ötkarikás eseményre.
Egy másik dráma Port Szaidban
1999-ben szintén nem mindennapi körülmények között vettünk búcsút Sydney-től és az olimpiai szerepléstől. A Vass Sándor vezette csapatban már akkor pályára lépett Nagy László, de ott volt az együttesben a mostani egyik szövetségi kapitány, Csoknyai István is. A magyarok a csoportmeccsek során a harmadik helyen végeztek, majd az egyenes kieséses szakaszban Franciaország következett. A meccsen a cseh Doleis és Kohout bírókettős szemérmetlen módon tolta a franciák szekerét, a gall csapat végig vezetett, de öt másodperccel a befejezés előtt a magyarok lehozták a kapust, így a létszámfölényben játszó csapatunk Sótonyi László góljával egyenlíteni tudott. A játékosok szinte földöntúli boldogsággal ünnepelték a hosszabbítás kiharcolását, csak arra nem figyeltek, hogy Szathmári János kapus nem ért vissza a helyére, mert a pályán a kapusmezt ideiglenesen magára öltő fiatal Nagy László az ünnepléssel foglalkozott és nem azzal, hogy mihamarabb lerohanjon a pályáról. Így Golic két másodperccel a vége előtt a középkezdés után az üres magyar kapuba lőtt. 24-23 oda, kiestünk, így maradtunk le a Sydney-ben megrendezett olimpiáról.
A 2003-as portugáliai világbajnokságra Skaliczky László irányításával utazott ki a magyar válogatott, amely borzalmas csoportba került.
Madeira szigetén a horvátokkal, az akkori címvédő franciákkal, az oroszokkal, az argentinokkal és Szaúd-Arábiával húztak bennünket össze.
A hatosból az első négy helyezett ment tovább a középdöntőbe. Mindenki úgy számolt, hogy a 2001-es vb-ről is lemaradó magyar csapatnak a negyedik hely megszerzése lehet a reális. Az első négy csoportmeccsünk a következő eredményt hozta.
Oroszország – Magyarország 31-30
Franciaország – Magyarország 29-24
Magyarország – Szaúd-Arábia 36-25
Magyarország – Argentína 35-23
A két erős csapattól kikaptunk (az oroszoktól egy hajszállal), a két gyengét megvertük. Az utolsó kör előtt tudtuk, hogy a horvátok ellen nem szabad veszteni, mert az argentinok – akik a csoportban megverték a horvátokat és döntetlent játszottak az oroszokkal! – vélhetően simán legyőzik Szaúd-Arábiát és akkor mi utazhatunk haza.
Majdnem így is történt minden. De csak majdnem.
A horvát csapat ellen emberfelettit küzdött a magyar válogatott, de 31-30-ra kikapott. Kész, vége mindennek, hiszen
nem volt a földön olyan ember, aki azt gondolta, hogy az addig nulla pontos arabok megverik Argentínát.
Rajtunk ugyanis csak ez segíthetett.
A két csapat meccsén a dél-amerikaiak nem sokkal a vége előtt 28-25-re vezettek.
A magyarok ekkor már a szállodájukban csomagoltak, a csapat vezetői épp azzal foglalkoztak, hogyan tudnak másnap hazarepülni a távoli szigetről.
Ekkor azonban csoda történt. Argentína elkezdett nagyképűen játszani, Szaúd-Arábia fordított és 31-30-ra nyert egy olyan meccsen, amelyen számára semmi tét nem volt, de ezzel az eredménnyel a magyarokat juttatta tovább.
A csapat gyúrója örömittasan rohant a hotelbe,
hogy senki ne csomagoljon – a jó hírt hozót még le is torkollták, hogy ne szórakozzon ilyen gyászos pillanatban. Aztán csak elhitte mindenki, hogy nem Budapestre kell repülni, hanem Espinhóba.
A középdöntőben a magyaroknak a svédekkel és a szlovénokkal kellett megküzdeniük. A négyes középdöntő csoportból az első kettő ment a legjobb nyolc közé, majd onnan az első hét jutott ki közvetlenül az athéni olimpiára. Az első meccsen – annak rendje és módja szerint – egy gólos, azaz 33-32-es vereséget szenvedtünk a skandinávoktól.
Ez volt a magyar válogatott harmadik egygólos kudarca olyan csapat ellen, amelyet nálunk magasabban jegyeztek.
De még így sem veszett el minden. A hatalmas számolgatás közepette kiderült, hogy nekünk legalább három góllal kellene verni Szlovéniát a legjobb nyolc közé jutásért, de még a franciáknak is le kell győzniük a svédeket. Utóbbi nem volt kérdés, ám a magyarok háromgólos sikerére kevesen tettek volna.
Mégis sikerült az újabb csoda. Magyarország-Szlovénia 28-25,
bent voltunk a legjobb nyolcban, egy lépésre Athéntól, az olimpiától. Miközben a svédek úgy estek ki, hogy öt győzelmük mellett csupán kétszer kaptak ki, a magyarok négy vereség mellett háromszor győztek. Csakhogy az alsóházi helyosztón a félelmetesnek tűnő Jugoszlávia ellen kellett kezdeni a vb utolsó szakaszát. A szervezők február első napján
reggel 9.30-ra tették be ezt a meccset.
Amelynek – normális esetben – 11 órára be kellett volna fejeződnie, de csaknem délig tartott.
Ugyanis a magyar válogatott kétszeri hosszabbítás után 34-33-ra verte a plávikat, az előző vb bronzérmesét. A világbajnokságon addig keveset mutató Lendvay Péter – aki az addig remekül szereplő Buday Dániel helyén kapott lehetőséget – élete meccsét játszotta és hat gólt dobott Sterbik Árpádnak.
Carlos Pérez 13 góljára pedig nincsenek szavak.
Az első hosszabbítás végén időntúli hetesből ő egyenlített, kiharcolva a második hosszabbítás lehetőségét. Azok a játékosok, akik egy héttel korábban még Madeirán a szállodában ülve sírtak, mert a csapat sorozatban a harmadik olimpiájáról is lemaradt,
most azért zokogtak, mert kijutottak Athénba.
Felfoghatatlan úton, többször Fortuna kezét fogva, de a két legfontosabb meccsen (Szlovénia és Jugoszlávia ellen) óriási diadalt aratva.
A 13 gólt szerző Carlos Pérez a lefújás után a Nemzeti Sportnak annyit mondott, hogy
köszönjük szépen Szaúd-Arábiának"
A kiváló átlövő ebben az emelkedett pillanatban is megmaradt a realitások talaján, mert tudta, hogy az arabok gyakorlatilag továbbjutatták a magyar csapatot, amely aztán halott poraiból feltámadva vívta ki az olimpiai szereplés lehetőségét.
A svédek a jugoszlávok és a dánok kicsúsztak a legjobb nyolcból.
A sokáig elődöntőről álmodozó svédek a 13. helyen végeztek.
Az utolsó mérkőzésen – az 5. helyért – újra szembekerültünk az oroszokkal, ám ez az ütközet már két olyan csapat csatáját hozta, amely biztos olimpiai résztvevőnek számított. Az oroszok 30-25-re nyertek, de ez akkor senkit sem érdekelt, hiszen el lehetett kezdeni a felkészülést az athéni olimpiára.
Ahol a magyar csapat óriási bravúrt végrehajtva a negyedik helyen végzett. De ez már teljesen más történet.
(A 2019-es férfi kézilabda vb január 9-én kezdődik Svédországban. A világbajnok egyenes ágon jut ki a 2020-as olimpiára, a 2-7. helyezettek olimpiai selejtezőt játszhatnak. A magyarok január 11-én Argentína ellen kezdik meg szereplésüket a vb-n.)