Bajnokság, nemzeti kupa, nemzetközi kupák, válogatott meccsek. A legjobb kézilabdázók számára ez azt jelenti, hogy két-három naponta mérkőzéseket játszanak szeptembertől júniusig. A játékosok azt szeretnék elérni, hogy a jövőben kevésbé legyen sűrű a versenynaptár, és a nemzetközi szövetségek kiemelten kezeljék a válogatott világeseményeket. A jelenlegi rendszer miatt magas a sérülésveszély és a játékosok hamar kiégnek.
Minden évben a klubszezont megszakítva, a nőknek decemberben, a férfiaknak januárban rendezik az esedékes világ vagy Európa-bajnokságot.
Sokan csak beesnek a klubjukból a válogatotthoz, és egy rövid felkészülés után a legjobb csapatok játékosai alig több mint két hét alatt 10 meccset is játszanak a nemzeti csapatban.
A januári férfi világbajnokságon a magyar válogatott is tapasztalhatta, hogy milyen problémák adódhatnak a rövid idő alatt lejátszott rengeteg mérkőzés miatt.
Balogh Zsolt és Bodó Richárd néhány meccses kihagyására kényszerült, míg Ancsin Gábor és Iman Dzsamali idő fejezte be a tornát komolyabb sérülés miatt.
A decemberi női kontinenstornán a román világklasszis Cristina Neagu a Magyarország elleni mérkőzésen szenvedett keresztszalag-szakadást.
Ha a szövetségek eleget szeretnének tenni a játékosok kérésének, egy ésszerű megoldás lehet, hogy a nagy válogatott tornák előtt és után több pihenőt biztosítanak a játékosoknak. De az elsőszámú szempont a vezetők számára mindig a szponzori bevétel lesz, nem pedig a játékosok egészsége.