Jojózó szemű részeg mackó tizenkétezerért eladó

16 másodpercen múlt, hogy a magyar szurkolók ezekben a napokban megszállják Szlovákiát. Ám 2018 áprilisában a britek egyenlítettek a Papp László Sportarénában rendezett divízió I/A jégkorong-világbajnokságon - ne is hozzuk szóba azokat a szörnyű pillanatokat. Így honfitársainknak szervezetten nem szurkolhatunk a közeli Szlovákiában, ám biztos, hogy egyetlen semleges ország sem képviselteti magát olyan nagy számban a jégkorong-világbajnokságon, mint Magyarország. Helyszíni riport.

Mind Pozsonyban, mind Kassán a csarnokban, illetve annak környékén a szlovák után magyar mondatból lehet hallani a legtöbbet. Ez csak részben adódik a két helyszín különleges lakosság-összetételéből,

mert nagyon sok magyarországi magyar utazik át néhány (vagy több) mérkőzésre.

Ám az igazi magyar hokitábor, amelyet megcsodált anno mindenki a svájci Klotenben és Szentpéterváron, nos, ez a csapat nagyon hiányzik Szlovákiából.

Az oroszok is csinálják a show-t Szlovákiában Forrás: Sputnik/Grigory Sysoev

A hangulatkeltés fő felelőse Macejko, a hivatalos kabala. Ő egy maci, aki leginkább a mi régi, kedves zuhanyzós-fogmosós-ágybabújós TV-macinkra emlékeztet. Csak sokkal dinamikusabb. Macejko minden meccs előtt korcsolyát húz, és a rolbázott jeget még a játékosok előtt birtokba véve remek produkciót ad elő. Majd utcai cipőben végigbulizza a meccset. Nehéz eldönteni, hogy a pozsonyi vagy a kassai Macejko az ügyesebb, mindkettő minimum fünfkomaneun (5,9, ha valaki nem értené). Ugrál a széksorok között, tapsoltat, szomorkodik, vigasztal, és közben ugrál a szeme.

Ez utóbbi szlovák sajátosság, legalábbis én még nem láttam jojózó szemű kabalaállatot. Amikor a szeme készül kiugrani a gödréből, a helyes kis sapkájával úgy néz ki, mintha a már szóba hozott TV-macink a fogmosás után lenyomott volna három felest, majd úgy táncolná körbe a szobát, hogy előtte fejére esett az olvasólámpájának burája.

Macejko, a jojózó szemű kabalamedve, lámpabúrával a fején Forrás: Edvi László

További hangulatfelelős a csarnok beszélő (kikiáltó) embere. A pozsonyi nagyon jó, a két kassai kissé vérszegényebb. Utóbbiak balszerencséje, hogy a Steel Arénában a hang minősége olyan mintha

egy Szokol rádiót betennénk egy konzervdobozba,

majd a fájdalomküszöbön túlra csavarnánk a hangját. A rendezők is bevetnek egy újdonságot, valószínűleg korábban csak teniszmeccseken szolgáltak, és onnan mentik át ezt. Ugyanis a nézőket a mérkőzés közben csak akkor engedik be a helyükre, amikor áll a játék. A kassai csarnokban a felső sorokból a pálya fele nem látszik, mert a hosszanti oldalon lógatják a résztvevő országok zászlóit. Jó mélyre. Néhány szék előtt meg ott van egy-egy oszlop, aki oda vett jegyet, annak enyhe kifejezés lenne a „limited view", mert onnan limitáltan is alig van rálátás a jégre.

Meccs előtti hangulat Kassán Forrás: Edvi László

És oda sem ingyen engedik be az érdeklődőket. Még elutazás előtt kezembe akadtak korábbi hoki vb-k jegyei, és a Steel Arenában nosztalgiával emlékszem azokra. Kanada-Svájc, Oroszország-Norvégia, Csehszlovákia-Franciaország: izgalmas nap volt a pozsonyi csarnokban, a három meccs összesen 150 koronába, vagyis 260 forintba került.

Ez 1992. április 30-án volt, azóta nem csak az változott, hogy az egykori Csehszlovákia két válogatottra vált szét.

Egy évvel később Münchenben 25 márka volt a legolcsóbb jegy, akkor nagyon drágának tartottam, ma nosztalgiával emlékszem rá.

Az 1987-es bécsi hoki-vb, amikor az IIHF német elnöke, Günther Sabetzki ellen tüntettek Forrás: APA-PictureDesk/M. Leckel / APA-Archiv / picturedesk.com/M. Leckel

Ebben az évezredben, Prágában 195 koronáért lehetett megnézni egy csoportmeccset, mondjuk Kanada részvételével, és egy negyeddöntő is csak 880 volt. Előbbi nem volt kétezer forint, utóbbi sem több nyolcezernél. Idén a legolcsóbb valamire való csoportmeccs 45 euró, azaz közel 14 ezer forint. És odabent sem olcsó az élet meg az étel. Félliteres üdítő 3, a sör 4 euró. Hot dog (akkora, hogy kell belőle egyszerre vagy három előételnek) 2.50, egy vödör popcorn 3.50, pecená klobása 4.50, arena párky 3.50, cigánska pecienka v zemli 5.

Utóbbi az, amire gondolnak, de rossz külsejű zsemlébe van rakva a hús, az arena párky meg az, amit két éve Kölnben Debrecinerként árultak, kb. ugyanennyiért.

Bár erősen kétlem, hogy a szlovák orvos, mérnök, esztergályos, szobafestő, kőfaragó és balett-táncos annyit keres, mint német szaktársa. Szóval a hoki-vb minden kellékében Szlovákia elérte Németországot.

Régi idők hokiszurkolói - 1971 a szovjetek drukkerei Svájcban Forrás: Sputnik/Yuriy Somov

Meg Svájcot. Sőt, az emléktárgyak árait tekintve jócskán túl is szárnyalja.

Egy plüss Macejko 30 euró, 10 éve Svájcban egy ugyanekkora Cooly csak 10 frank volt.

És az ottani 10 svájci frankos korongra is nosztalgiával emlékszik a turista. Meg a müncheni 6 márkásra, 26 évvel korábbról. De azt mindenképpen venni kell, kerül, amibe kerül. Van is róla fénykép a csarnok melletti ajándékboltban.

Az ára is ott van, eredetileg 12 euró volt, de ezt kézzel átírták 15-re.

Szép. Szitkozódva, de rábeszélem magam, emlék, mégiscsak kell. A beszélgetés az ifjú hölggyel csak annyiban különbözik a nyolcvanas évekbeli Csehszlovákiában lezajlott hasonló jellegűektől, hogy akkor az eladó tudott, de nem akart beszélni magyarul, a mai vélhetően már nem is tud. De angolul tud, és ha nem is kedves és mosolygós, de készséges.

Egy korongot kérek!
Sajnos nincs.
Elfogyott?
Nálunk nem is volt.
És maguk mellett?
Ott sincs. Talán a csarnokban.

Jó, akkor korongot vegyünk bentről. Jegyet ugyan már hónapok óta nem lehet kapni, de a jegyüzérek nem túl arcátlanok, a 45 eurós jegyet már 70-ért adnák. Más kérdés, hogy manapság az otthon nyomtatott jegyek idején egy üzér hányszor tudja eladni ugyanazt a jegyet. Érdekes, Kassán inkább jegyeladókkal lehet találkozni a csarnok környékén, Pozsonyban meg jegyet keresőkkel.

Két német drukker csinálja a műsort Kassán Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Meg a megszokott skodás kirakodóvásárral. A táncos lányok vonzóbbak, mint a világ legtöbb részén, elnézve magas színvonalú produkciójukat az ember megbékél a sorsával. A Skoda 1992, az utolsó csehszlovák rendezésű vb óta áll az esemény mellett. Egy ideig ez csak a bedobó körbe festett reklámon látszott, meg a nézőtér egyes pontjain ügyesen elhelyezett autókon. Egy ideje már megjelent a papír fejvédő, meg a papírzászlócska (ezek a magyarországi „bécsoportos" eseményekről is ismerősek lehetnek mindenkinek), aztán jöttek újabb és újabb reklámattrakciók. Idén lehet kapura lőni a csarnok mellett, és lehet kapusnak beöltözve megérezni, milyen, amikor szemből érkezik a korong. A szurkolói zóna is kötelező helyszín manapság, de ezt a szlovákok kicsit elszúrják. Mindkét városban több száz méterre van a csarnoktól, pont annyira, hogy két meccs között ne lehessen ellátogatni oda. A legutóbbi szlovákiai vb-n Pozsonyban még a csarnok mellett volt ez a bulizó hely.

Bár amikor kielemzem a be nem vihető tárgyakról készült Móricka-ábrák halmazát, gyorsan el is megy a kedvem a belépéstől.

Nem vihető be: étel, ital, üveg, síp, táska, kés, megafon, kutya, pisztoly, petárda, boxer, kábítószer, valamint szemüvegtokra, rendőrségi kékfényre és vuvuzelára emlékeztető tárgy. Úgy érzem, leginkább egy szál fürdőgatyában szeretnék a szervezők a látogatókat látni, bankkártyával a kezükben. A helyiek mégis özönlenek ide, amikor Szlovákia játszik, 50 méternél is hosszabb a sor, lehet, hogy a vége csak a legközelebb itt rendezendő eseményre ér be.

Ez fura, már józan finnek is akadnak a szlovákiai hokivébén Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Otthagyom a zónát anélkül, hogy élveztem volna az ottlétet. Ha már korongot nem viszek haza, nézek valahol műsorfüzetet.

Eddig még minden ilyen eseményen volt. Idén először nincs.

Pedig ez volt a legkönnyebben elérhető emléktárgy egy kispénzű rajongónak. És egyik-másik ilyen sillabusz később óriási értéknövekedésen ment át. A 2014-es foci-vb alatt egy német gyűjtő háromezer euróért vette meg az 1974-es vb-re kiadott, „pfenniges" műsorfüzetet. Ennyiért talán még én is megválnék az 1992-es hoki-vb-n árusított kiadványtól. Pedig korát meghazudtolóan igényes darab. Benne vannak a kor legnagyobb játékosai, edzői, csapatai.

Apropó, csapatok. Van csapat, amelyet hónapokon át készítenek fel, csiszolnak erre az eseményre. Van, amelyet ad hoc-jelleggel trombitálnak össze. És van, ahol a haverok megbeszélik, hogy ugorjunk el a vb-re és játszunk egy jót, és ha végül aranyérmet nyerünk, az sem baj. A vb első hetében még sok gárda játékosai nem koncentrálnak százszázalékosan az eseményre, és akkor ez még egy enyhe kifejezés. És vannak játékosok, akik a szezonbéli sok koncentrálás után lazítanának, de hívja őket a haza.

Így került ide - majdnem akarata ellenére - egy 20 éves fiatalember Kanadából.

Történt, hogy a juharlevelesek legjobbja, John Tavares a világbajnokság előtt már Szlovákiában megsérült, és haza kellett utaznia. Az így kieső játékos pótlására van lehetőség. A kanadai illetékesek tárcsázták is a posztján talonba tett egyik tartalékot. Tyson Jost a vb kezdete előtt két nappal még abban reménykedett, hogy Stanley Kupát fog nyerni. Ekkor elbukott a csapatával, a Coloradóval. Úgy döntött a társaság és a vezérkar, hogy könnyeit egy bő hétig Las Vegasban áztatja majd fel.

A kanadai Tyson Jost is megérkezett a szlovákiai hokivébére Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Ott vannak olyan lehetőségek, melyek elfeledtetik a rosszkedvet az emberrel. Az első ottani napon kapta szegény Jost a telefont, hogy azonnal fel kellene cserélni a vegasi nyaralást egy kis kassai munkára. Jött, látott.

Annak ellenére, hogy Kassa sétálóutcájában két Las Vegas nevű intézmény is van, nem biztos, hogy Jost örömmel ült repülőre, hogy Budapestre utazzon, onnan meg Kassára kocsikázzon.

De 20 évesen az ember ne mondjon nemet egy válogatott felkérésre.

Kanadából érkezett szurkoló a távolság és azért, mert zajlik a rájátszás a Stanley Kupáért, érthetően alig van. Ám az európaiak évről évre többen és többen vannak. A létszámnövekedésben a kelet-európaiak járnak az élen, a nyugatiak az évtizedek óta megszokott létszámban (és talán összetételben) vannak jelen. Csak a németek hiánya bántó.

Finn szurkolók egymásba kapaszkodva Kassán Forrás: AFP/Joe Klamar

A legextrémebb fickókat a finnek vonultatják fel, ám ők újdonsággal is szolgának: lehet találkozni nem teljesen részeg finnel is.

Pedig a finn hokiszurkoló onnan ismerszik meg, hogy a helsinki tranzit és a helsinki tranzit közötti 16 napban ritkán tud magáról.

Most vannak finnek, akik az esti meccs után is csendesen üldögélnek Kassa főutcájának egy-egy vendéglátásra szakosodott műintézményében. Igaz, nagy ziccereket Kassa nem kínál a rajongóknak, a belváros drukkerváró helyszíneinek többsége este tízkor már régen zárva van. Lehet, hogy ezért tartanak csendes tüntetést a németek?

A szokásoknak és a kiírásnak megfelelően kedélyes tavaszi dzsembori a vb első 12 napja. Aztán a 16 csapatból 8 hazautazik a szurkolóival együtt, az itt maradtak pedig elkezdik a 8 mérkőzéses világbajnokságot. Negyeddöntők, elődöntők, döntő.

Az orosz szurkolók annak örülnek, hogy Pozsonyban lehetnek Forrás: Sputnik/Grigory Sysoev

Ez már egészen más világ. Itt már csúcsra járatott gladiátorok feszülnek egymásnak a szikrázó jégen az őrjöngő szurkolók elismeréséért. A pálya melletti és pályán kívüli bulinak vége, itt már a jégen zajlik az. De ez már egy másik történet. Nem az, amiről ebben a sztoriban olvashattak.