Gereben Líviánál az előző szezon utolsó mérkőzése után vették észre a leukémiát. Szekszárdon maradt néhány napot, hogy a válogatott összetartásra készüljön, és hajmosáskor azt tapasztalta, hogy megdagadtak a nyirokcsomói. Először nem ijedt meg, mert a hosszú kosáridények végén általában kienged kicsit a szervezete, és már többször is volt beteg ilyenkor, de azért elment orvoshoz, ahol megállapították, hogy 27 000 körüli a fehérvérsejt száma. Még ekkor is azt hitték, hogy ezt valamilyen vírus idézte elő, de a következő napokban rosszabbodott az állapota, édesanyja pedig meggyőzte, hogy menjenek vissza az orvoshoz.
Akkor már 70 000 fölött volt az érték, majd mire Budapestre értek, majdnem elérte a kritikus százezres határt. A fővárosi doktornő azt mondta neki, legalább egy évet vesz igénybe a felépülése, már ha túléli.
Gyorsan megkezdték a kemoterápiás kezelést, ami tönkretette a nyálkahártyáját, és tüdőgyulladással az intenzív osztályra került, ahol rengeteg gyógyszert kapott, alig bírt enni és beszélni, néhány nap alatt 14 kilót fogyott. Mint mondja, a legszebb emléke az, hogy három hét után meg tudott enni egy fél doboz pudingot. Nem akarta felfogni, mekkora a baj, azzal viszont tisztában volt, hogy életveszélyben van.
Közben rengeteg támogatást kapott a családjától, barátaitól, és a kosaras társadalomtól, ők tartották benne a lelket. Elmondása szerint voltak sötét gondolatai, de az soha nem jutott eszébe, hogy feladja a harcot, még a kínzó fájdalmak ellenére sem.
A vért képző csontvelőjét teljesen el kellett pusztítani a kemoterápiával, csak utána kaphatott transzplantációt. Eredetileg a húga lett volna a donor, de Lívia legyengült szíve miatt végül édesanyjától kapott az orvosok döntése után. Habár ez komoly fájdalmakkal járt mindkettőjüknek, az átültetés annyira sikeres lett, hogy még az orvosok is megdöbbentek rajta. Ezután 21 napot töltött üvegfalak mögött egy sterilszobában, senkivel sem érintkezhetett személyesen, viszont innen egyből hazamehetett.
Néhány hete ünnepelte 20. születésnapját, az életét pedig teljesen átértékelte. Magyarország egyik élcsapatában játszhatott korábban, valamint nemzetközi kupákban és a magyar válogatottban is, emellett Budapesten egyetemre járt, de úgy véli, hogy a boldogság tulajdonképpen egyenlő az egészséggel.
Most Kecskeméten lakik a szülői házban, egy teljesen átalakított, sterilizált szobában, amelyet minden nap takarítani kell.
A pörgős életvitelről nehezen állt át arra, hogy minden napja ugyanolyan. 41 napja van otthon, összesen 100-at kell kibírnia ilyen körülmények között, után találkozhat a családján kívül másokkal is. Minden nap sétál egy órát a szabadban, de szigorúan védőfelszerelésben, valamint elkezdett szobabiciklizni is. 99%-ban elpusztultak a beteg sejtjei, de még mindig hosszú az út a teljes gyógyulásig. Ő viszont eltökélt: nyáron szeretne újra edzésbe állni, a következő szezonban pedig visszatérni a Szekszárdhoz - ahol tárt karokkal várják.