Csak most eszmélünk az irtózatos kézilabdapofon után

Az önbecsülés megtartása miatt kellene legalább a 13. helyen végezni a Japánban zajló női kézilabda-világbajnokságon, de ez a feladat sem lesz egyszerű. Az ostobaság netovábbja, az IHF-vezér saját gyermeke, az Elnök Kupa a világon keveseket érdekel, ráadásul még a világbajnok franciák is idebohóckodták magukat. Mondjuk, ők könnyen megtehették, mert Európa-bajnokként ott vannak a tokiói olimpián. Az olimpiai selejtezőt még a magyar csapat is elérheti, de ehhez nekünk már nincs közünk Japánban.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Kumamotóból, Japánból.

A szervezők szépen helyére tették az Elnök Kupa mérkőzéseit. (Mondjuk, nem is tehettek nagyon mást, mert a középdöntőket is el kell kezdeni.)

Vasárnap helyi idő szerint 12.30-kor (ez odahaza hajnali 4.30) kezdődik a magyar-argentin összecsapás.

A másik ágon Angola és Franciaország játszik egymással. A két győztes hétfőn csap össze az Elnök Kupáért, aki azt a meccset megnyeri, az lesz a 13. A papírforma alapján magyar-francia meccs lesz a vicctrófeáért. Nevetni nincs kedvem ezen, sírni annál inkább. A világ egyik legjobb edzőjének tartott dán Kim Rasmussennel ide kerültünk. A dánnal 2016 óta a magyar női kézilabda-válogatott a következő eredményeket érte el.

• 2016: Európa-bajnokság, 12. helyezés (minden idők legrosszabb Eb-helyezése)
• 2017: világbajnokság, 15. helyezés (minden idők legrosszabb vb-helyezése)
• 2018: Európa-bajnokság, 7. hely
• 2019: világbajnokság, a 13-16. hely valamelyike (ez lesz minden idők második legrosszabb vb-helyezése.)

Nem, szó sincs arról, hogy a legegyszerűbb megoldást választva minden bajt az edző nyakába akarom önteni.

A fenti adatsor tényeken alapul, azokon nehéz vitatkozni.

Meg aztán tudjuk, hogy sem 2016-ban, sem 2017-ben, sem 2018-ban nem tudtunk a teljes (a legjobb) csapattal kimenni az aktuális világversenyekre. De pont a tavalyi év, az Eb 7. helyezés mutatta meg, hogy a magyar női kézilabda-válogatott sokkal többre hivatott annál, ahol most tart. Egy éve a közvélemény és a sajtó szinte semmit sem várt a nemzeti együttestől, annyira sok volt a hiányzó. Talán pont ez, a tehernélküliség tette azt a lányokkal, hogy felszabadultan tudjanak játszani, hogy a maguk javára billentsenek olyan meccseket, amelyeket most, Japánban elvesztettek. Az idei vb-re - a tavalyi 7. hely miatt - sokkal nagyobb elvárással indult neki a csapat

és ez - úgy tűnik - mindenkit összeroppantott.

A szövetségi kapitányt is, akinek a hajrában elkövetett fegyelmezetlensége - a kétperces kiállítása - végzetes hiba volt.

Ugyanakkor azt tényleg Rasmussen javára kell írni, hogy az eset után bocsánatot kért, ami nagyon ritka dolog a magyar sportban.

Kim Rasmussen a meccs után elnézést kért Forrás: MKSZ/Kovács Anikó

Mondhatnánk, hogy ez az összecsuklás megesik ez a legjobbakkal is (lásd, Franciaország, amely szintén nem úgy érkezett Japánba, hogy az Elnök Kupáért viaskodhat), az azonban akkor is meglepő, hogy velünk esett meg, ha a csapat tele volt fiatal, nemzetközi szinten rutintalan játékosokkal. Nagyon sokszor leírtuk (mi is), nagyon sokszor elmondták, hogy

egy junior vb-arany, vagy egy junior Eb-győzelem - legyen bármennyire is remek - nem helyettesíthető be egy felnőtt vb-n történtekkel.

Ezt tudtuk. Amire nem voltunk felkészülve, hogy a magyar válogatott kulcsemberei közül pont azok (Háfra Noémi, Kovacsics Anikó) érkeznek gyengébb formában a vb-re, akiktől a vezérszerepet várta mindenki.

Kovacsics Anikó mindent megtett a románok elleni mérkőzésen Forrás: MKSZ/Kovács Anikó

Ezt pedig már nem viselte el a csapat. Akkor sem, ha a románok ellen már nekik is jobban ment a játék.

Ezzel együtt - bármennyire is hihetetlen - még mindig nem veszett el az olimpiai selejtező elérésének lehetősége.

Ez azonban már nemcsak rajtunk múlik.

A dolog bonyolult. Egyszerűsítve: ha vasárnap a norvégok legyőzik Dániát és Dél-Korea megveri Szerbiát, akkor egy nagy lépést teszünk a selejtezős szereplés felé. A mieinket az segítheti, ha olyan válogatottak végeznek a világbajnokság 2–7. helyén, amelyek a tavalyi Európa-bajnokságon megelőztek minket. Öt ilyen válogatott van: Oroszország (Eb-2.), Hollandia (Eb-3.), Románia (Eb-4.), Norvégia (Eb-5.) és Svédország (Eb-6.).

Itt és most megállnék a további számolgatással, mert a három középdöntős játéknap során sokkal okosabbak leszünk.

Az viszont biztos, hogy Magyarország - ha el is éri az olimpiai selejtezőt - nem kerülhet olyan csoportba, amelyben csak két európai csapat lesz és nem rendezhet, mert az IHF a selejtezőket a vb 2., 3. és 4. helyezettjének országába viszi.

Az erőviszonyokat tekintve tehát ebből könnyen lehet egy norvégai, hollandiai, vagy oroszországi utazás márciusban.

A szombati szünnap amúgy nehezen telt el a magyar csapatnak, amelynek ki kellett költöznie abból a szállodából, ahol eddig lakott. Hogy ez miért történt így, arról nem tudok beszámolni, de egy ilyen herce-hurca nem segíthet az amúgy is romokban heverő együttesnek. Most csak abban lehet bízni, hogy Argentínát megverjük (azért itt tényleg mi vagyunk az esélyesek), hogy ezzel a győzelemmel felvértezve menjünk neki az Elnök Kupa döntőjének hétfőn. Mást nem nagyon tehetünk.