Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Kumamotóból, Japánból.
Elérkezett tehát az utolsó mérkőzés Kumamotóban: Magyarország-Franciaország. 2003-ban, Zágrábban ugyanez volt a párosítás - a világbajnoki döntőben. Azt a csatát máig emlékezetes módon vesztettük el, mert Mocsai Lajos csapata ott sem bírta ki a nyomást, meg a két izlandi bíró csalását.
Nem akarom elviccelni a dolgot, de akkor játszottunk legutóbb valamilyen trófeáért - a vb-aranyérmesének járó kupáért. Most a világbajnokkal a 13. helyért léptünk pályára Kumamotóban.
A franciákat - vélhetően - kevéssé izgatta a dolog, ők már eleve úgy utaztak ki a világbajnokságra, hogy a tavalyi Európa-bajnoki aranyéremmel a zsebükben az olimpiai részvételük is megvolt. Mondhatnánk, kisérletezésnek szánták ezt a vb-t, de ez egészen biztosan nem igaz. Ők nem azért jöttek ide, hogy az Elnök Kupáért játszanak, más kérdés, hogy a csoportjukban elszenvedett két vereség és egy döntetlen megpecsételte a sorsukat. Dél-Koreától és Dániától kaptak ki, a brazilokkal játszottak döntetlent. Kicsit erősebb csoportban voltak, mint a magyarok, akik a spanyoloktól, Monetengrótól és Romániától is vereséget szenvedtek.
Első pillantásra kissé meghökkentőnek tűnt, hogy a japán királyi ház egyik tagja, Takamado Hiszako hercegnő pont erre a mérkőzésre látogatott ki a Park Dome Kumamotóba.
Aztán nem kellett hozzá sok fejtörés, hogy rájöjjünk: hát ez mégiscsak az Elnök Kupa döntője, amelyen egészen biztosan itt lesz a névadó, az egyiptomi Hasszan Musztafa. Nem hiszem, hogy a meccs egyikőjüket is lázba hozta volna, ellenben egy délutáni randevúra és kupaátadásra tökéletesen alkalmas volt ez a mérkőzés. A fenséges látogatás miatt a szervezők a szokásosnál is jobban zizegtek, plusz pár extra biztonsági intézkedést is életbe léptettek. Ilyen volt, hogy a médiatribünön a meccs alatt moccanni sem lehetett, aki oda kiült, az menet közben fel sem állhatott a helyéről. Aztán ezt is módosították. Kiderült, hogy csak akkor nem szabad mozogni, ha a hercegnő is mozog.
Ha ül, mehetett mindenki, amerre akart.
A magyar játékosok az argentinok vasárnapi legyőzése után azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos lenne az önbecsülés helyreállításához az, ha győztesen hagynánk el Japánt. Az igazi kérdés tehát nem a magyarok motivációja volt, hanem az, hogy a francia csapat hogyan áll majd ehhez a mérkőzéshez.
Lukács Viktória szélsőgóljával a magyar válogatott szerezte meg a vezetést, amelyet a franciák hétméteresből egyenlítettek ki.
Aztán mi is kaptunk egy hetest, amelyet Szabó Laura váltott gólra.
Kiss Éva jól védett ekkor, folyamatosan a magyarok vezettek, a 7. percben Schatzl majd Lukács góljával 4-2-re.
Tóvizi percei következtek, a beállós két szép góllal jelentkezett, miközben a magyar csapat folyamatosan tartotta kétgólos előnyét.
A 15. percben 6-4-re vezettünk.
Kim Rasmussen együttese sokkal motiváltabbnak tűnt, mint Franciaország. Ugyanakkor akadtak olyan támadásaink, amelyek lassú lefolyásúak voltak, az egyik ilyen közben Kim Rasmussen időt kért. Ez nem sokat használt, mert a 19. percben már 7-7 volt az állás.
Háfra Noéminek ekkor nem nagyon ment a játék, a 20. percben 4/0-s mutatóval állt, de a szélről legalább eredményesebbek voltunk. Lukács góljával újra vezetett a magyar válogatott, majd Szabó Laura dobott be egy büntetőt. Úgy tűnt, hogy az első játékrész hajrája jól sikerült, hiszen a 25. percben Magyarország 12-9-re vezetett.
A félidőben mégis 12-12 volt az állás, azaz a franciák egy 3-0-s rohanással egyenlítették ki a hátrányukat.
Hektikus meccs első félidején voltunk tehát túl. A magyar csapatnak helyenként voltak biztató felvillanásai, de az egyértelműen látszott, hogy mindkét együttes csalódásként éli meg ezt az összecsapást.
Kínai figurából esett a magyar csapat vezető gólja a második félidő elején. A szép találat Kovacsics nevéhez fűződött.
A 41. percig tudtuk tartani a vezetést, ekkor valami megtört a magyar csapat játékában.
Az emberelőnyben támadó francia csapat Houette révén először vette át a meccsen a vezetést, majd a hátrányban lévő magyaroktól labdát szereztek a gallok és Flippe az üres kapuba lőtt. 16-18, Kim Rasmussennek időt kellett kérnie.
A megbeszélés után, egy francia kiállítást követően újra sikerült egyenlíteni (18-18), mind a két gólt Márton Gréta szerezte. Sajnos, a francia csapat egy perc alatt újra közérakott kettőt, mert Pásztor támadásban eladta a labdát. A 49. percben 20-18-ra vezetett az ellenfél.
Nehéz helyzetbe került a magyar együttes.
Óriási rohanásba csapott át a meccs utolsó 10 perce. Az 53. percben Kanon elképesztő erővel lőtte át a magyar falat, 19-23, már négy góllal vezetett a világbajnoki címvédő, amely nem akarta vesztesen elhagyni a pályát. Kim Rasmussennek újra időt kellett kérnie.
Minden eltelt másodperc a francia válogatottnak kedvezett. A Kiss Éva helyére a második félidőben beállt Bíró Blanka pár lövést megfogott, de ez sem volt elég. Megpróbálkoztunk a 7 a 6 elleni támadójátékkal is. Ez sem segített.
10 perc alatt egy gólt dobtunk - a 46. percben 18-18 volt az állás, innen lett 19-24.
A franciák óriási átlövésgólokkal operálva zárták le a mérkőzést, öt góllal győztek. A magyar női kézilabda-válogatott vereséggel fejezte be a világbajnokságot Japánban. Kim Rasmussen csapata a 14. helyen végzett. Két éve a 15. helyen zártunk. Az volt minden idők legrosszabb helyezése női kézilabda-vb-n. Ez most a második legrosszabb.
Eredmény, a 13. helyért: Franciaország-Magyarország 26-21 (12-12)
Kumamoto, v.: Alpaidze, Berezskina (oroszok)
lövések/gólok: 42/26, illetve 50/21
gólok hétméteresből: 4/4, illetve 3/3
kiállítások: 6, illetve 4 perc
Magyarország: Kiss É. - Lukács 7, Kovacsics 3, Tóvizi 2, Háfra, Tomori 2, Schatzl 1, cserék: Kiss N., Tóth G., Pásztor, Vámos, Szabó L. 3, Márton G. 3, Bíró, Klujber, szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
A mérkőzés után a médiazónában nyilatkoztak a magyar játékosok és Siti Beáta, a válogatott edzője.
Kiss Éva:
Arra a 41 percre kell büszkének lennünk, amíg vezettünk a világbajnok franciák ellen, abból tényleg lehet építkezni. Igazából mindenki fáradt volt már erre az utolsó mérkőzésre. Az utolsó 19 perccel szerintem nem érdemes foglalkozni.
A 14. hely nem jó, ez így alakult. 1-2 gólokkal maradtunk alul, de a miénk egy fiatal csapat, nagy jövő áll még előtte. Szerintem nagyon sok előnye van annak, hogy ennyire fiatal a magyar válogatott. A játékunk, a lendületünk, a tűz, az akarat - ezekkel nem volt gond, mindenki odatette magát, azzal együtt, hogy nem ezt az eredményt szerettük volna elérni. Emiatt - a helyezés miatt - lehetünk most csalódottak."
Lukács Viktória:
A magyar válogatottnak a jövőben nagyon sok szép sikere lehet még, mivel nagyon fiatalok vagyunk, tényleg előttünk van egy csomó lehetőség. Össze kell szokni.
Volt olyan meccs, ahol a védekezés összeállt, de nem sikerült a támadójáték és volt olyan is, ahol mindez fordtíva sült el. A kapusteljesítményünk jó volt a vb-n, csakúgy, mint a szélsőjáték. A belső poszton a Szenegál meccs után fejlődtek a játékosok. Meg kell tanulni felállni ezekből a vereségekből. Ez a román meccs után is sikerült."
Siti Beáta, a magyar csapat edzője: "A csapat jónéhány tagjának ez volt az első felnőtt világbajnoksága, szerintem ebben simán benne van az, hogy elkövetnek olyan hibákat, amiket láttunk.
A fiatalokra nagy szükségünk van. Amit most még nem tudnak, azt majd tudják egy év múlva, amit meg ott nem tudnak, két év múlva. A felkészülésünk nehéz volt, mert minél előbb ki akartunk jönni azért, hogy legyőzzük az időeltolódást. Ezért a csapatnak hiányzott 3-4 labdás edzés, amit az utazások miatt nem tudtunk elvégezni. Éppen ezért lehetséges, hogy ezek az elmaradt tréningek hiányoztak.
A magyar csapat kedden indul haza Japánból Magyarországra.