Ha egy sikeres olimpia példáját kell felhozni a kandidálás folyamán, akkor szokás az 1992-es barcelonai nyári játékokkal példálózni. A 28 évvel ezelőtti esemény hatására Katalónia gazdasága és turizmusa fellendült, és három évtized alatt Európa egyik legfejlettebb területe lett. Sőt, egy picit átfordult a dolog, és Barcelonát napjainkban a tömegturizmus által veszélyeztetett városok között tartják számon.
Visszatérve a sportvilágba, a spanyol sport fellendüléséhez is nélkülözhetetlen volt a barcelonai olimpia. Az ország története legeredményesebb olimpiáját zárta 13 arany-, 7 ezüst- és 2 bronzéremmel. Barcelona előtt nem volt olyan olimpia, ahol egynél több aranyérmet szerzett volna az ország.
A sikerekből minden sportág profitálni tudott, köztük a kézilabda is. Az 1992-es olimpia előtt egy évvel a Barcelona megszerezte első BEK/BL-győzelmét. Ez megmutatta, mi vár ránk az 1990-es évek klubkézilabdázásában.
1991-ben megalakult az Európai Kézilabda-szövetség, ez fontos lépés volt a sportág fejlődésének történetében. AZ EHF 1993-ban létrehozta a Bajnokok Ligáját, hogy profibb és modernebb körülményeket teremtsen a legjobbaknak a BEK-nél. Ennek a BL-nek az első nyolc kiírását tarolták le a spanyol klubok. A valaha volt egyik legjobb kézilabdázó, Talant Dujsebajev által vezetett Santander nyerte az elsőt, 1994-ben. Majd jött a baszk Bidasoa, mely 1995-ös győzelme után két évtizedre eltűnt a süllyesztőben.
A legnagyobb hatást ebből a korból a Barcelona gyakorolta a világra.
Amellett, hogy olyan játékosok alkották ezt az 1996-2000 között zsinórban öt BL-t megnyerő csapatot, mint David Barrufet, Tomas Svensson, Andrei Xepkin, Xavier O'Callaghan, Mateo Garralda, Rafael Guijosa vagy a már edzőként a Veszprém kispadjára is leülő Antonio Carlos Ortega, ez a csapat adta az első nagy spanyol gondolkodót a kézilabdázásnak.
Valero Rivera megalkotta azt a taktikát, amivel együttesei bármilyen csapathoz képesek alkalmazkodni.
A Barcelona kispadján 1983 és 2004 között eltöltött 21 év alatt összesen 50 trófeát nyert a katalánokkal, benne a már említett hat BL-címet. Rivera volt az, aki meglátta a tehetséget a 19 éves Nagy Lászlóban, és 2000-ben Katalóniába csábította, majd a gyermekből igazi felnőttet nevelt.
A Portland San Antonio 2001-es BL-győzelmével lezárult a spanyol egyeduralom Európában. Ez a dominancia csak a klubok között volt meg. Ugyan a válogatott is szintet lépett ebben az időben - 1996-ban az Európa-bajnokságon és az atlantai olimpián megszerezte első érmeit világeseményen (bronz, illetve ezüst), melyet 2000 végéig további három követett -, az első aranyéremre 2005-ig várni kellett.
A Valladolidhoz ezer szállal kötődő Juan Carlos Pastor nevét egyetlen magyar kézilabdabarátnak sem kell bemutatni. 2014-ben, rögtön első szegedi idényében megnyerte a klub történetének első nemzetközi trófeáját. Az EHF-kupa-győzelem óta a Tisza-partiak legfőbb célja a BL négyes döntőjébe jutás, melyhez szezonról szezonra egyre közelebb kerülnek a kopasz szakember vezetésével.
Pastor 1995 és 2013 között szülővárosa együttesét, a Real Valladolidot emelte ki a szürkeségből.
Sosem a legerősebb kerettel dolgozott Spanyolországon belül, azonban látva addigi eredményeit és különleges látásmódját, a 2004-es athéni olimpia után a spanyol szövetség felkérte szövetségi kapitánynak. Itt már tényleg a legjobbakkal dolgozhatott együtt, aminek már az első világeseményén meg is lett az eredménye.
Spanyolország a 2005-ös világbajnokságon megszerezte története első aranyérmét.
Játékrendszerében az irányítóé majdnem minden felelősség. Ő az, aki a legfontosabb döntéseket meghozza a támadások során, a többiek maximum kiegészítő elemek lehetnek. Ez a kötöttebb stílus teljesen szembemegy akár az északi országokban alkotott elképzelésről, ahol a sebesség és a gyors befejezés mindenek felett áll.
Ez a valaki a Valladolidban és a 2005-ös világbajnok spanyol csapatban is a magyar válogatott jelenlegi másodedzője, Chema Rodríguez volt, akinek kiemelkedő játékintelligenciáját Pastor tudta először kiaknázni. De a legendás Iker Romero, valamint napjaink spanyol sikereinek kulcsembere, Raúl Entrerrios is ott voltak az első aranycsapatban.
Minden idők egyik legnagyszerűbb irányítójáról, Talant Dujsebajevről mindenkinek megvan a véleménye.
A legtöbb magyar fejében csak bukott kapitányként élő legenda a 2016-os Európa-bajnokságon a túlzott fiatalítás áldozata lett a mieink kispadján. Ha ez nem lenne elég, szintén 2016-ban ő volt - és a mai napig - annak a Kielcének az edzője, amelyik kilencgólos hátrányból megnyerte a Veszprém elleni BL-döntőt. Tették ezt úgy, hogy látszólag maga Dujsebajev már elengedte azt a meccset - szerencséjére játékosai máshogy gondolták.
Dujsebajev annak a Ciudad Realnak volt a játékosa, majd edzője 2001 és 2011 között, mely az első világválogatottat adta Spanyolországnak. Sterbik Árpád, Olafur Stefansson, Didier Dinart, Uros Zorman, Luc Abalo, Szjarhej Rutenka – csak néhány név azon külföldi kézilabdázók közül, akik külföldiként tagjai voltak a 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben BL-győzelemre törő szupercsapatnak.
Ami Pastornak Chema Rodríguez, az Dujsebajevnek a szlovén Zorman volt. Kapcsolatuk a Ciudad Real csődje után is folytatódott. 2014-ben a kirgiz születésű legenda követte Zormant Kielcébe, ahol a már említett 2016-os döntőt követően megismételték BL-sikerüket Lengyelországban is. Sőt Zorman 2018-as visszavonulásától napjainkig Dujsebajev segítőjeként tevékenykedik.
Ők hárman, Rivera, Pastor és Dujsebajev azok, akik a kézilabdázásban megteremtették mindazt, amiből ma egész Európa profitál.
Ehhez kellett az, hogy a 2008-as gazdasági válság után - a Barcelonán kívül - teljesen leépüljön a spanyol klubkézilabda. Az anyagi gondoknak köszönhetően nemcsak az edzőknek, de a játékosoknak is új otthon után kellett néznie.
A 2013-as, hazai pályán - Valero Rivera irányításával - megnyert világbajnokság után alig maradt klasszis kézilabdázó Spanyolországban. Ebből a kirajzásból egész Európa profitálni tudott.
Így lett számottevő spanyol kontingens Veszprémben, Szegeden, Kielcében, Szkopjéban és Párizsban.
E nélkül az anyagi csőd nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy a 2019-es BL négyes döntőjében csak spanyol edzők üljenek a kispadon. A győztes Roberto García mellett (Vardar Szkopje) David Davis (Veszprém), Xavier Pascual (Barcelona) és Dujsebajev (Kielce) voltak még ott Kölnben legutóbb. A játékosok oldaláról szintén csupa pozitívummal járt a kényszerű világjárás.
2016-ban a kudarccal záruló olimpiai selejtező után kevesen tartottak volna ki amellett a generáció mellett, amelyik a legutóbbi két Európa-bajnokságot magabiztosan megnyerte.
Az egyetlen csere a kispadon jött. Manolo Cadenas helyét Jordi Ribera vette át, aki a riói olimpián még a brazil csapat szövetségi kapitánya volt.
Az addig Európában eredmények nélküli szakember mindenkit meglepett, egyben bebizonyította, hogy egy semmiből jövő spanyol edző is a világ élvonalába tartozik. Nem akart mást játszatni a válogatottal, mint az elődjei. Egyszerűen csak szerette volna összefogni és rendszerbe szedni azt a mennyiségű rutint és tudást, amit ez a generáció Európa-szerte összeszedett.
Miután 2016-ban Németország - a 2010-es évek legnagyobb meglepetését szolgáltatva - egy 24,8 év átlagéletkorú csikócsapattal megnyerte az Európa-bajnokságot, nem az történt, amire számítani lelhetett.
Beköszöntött az öregek korszaka.
Ahogyan az a táblázatban is látszik, az azóta megrendezett négy világeseményen egyaránt a rutinos csapatok dominálták a mezőnyt.
A tapasztalat és az összeszokottság rendre felülírta azt a fiatalos lendületet,
amit például a norvég válogatott képviselt az elmúlt időszakban. A spanyol válogatott is e vezérelvek miatt tudta 90%-ban 27 évnél idősebb játékosokkal, átlagosan 31 évesen megvédeni Európa-bajnoki címét. Mindezt minimális változtatásokkal a keretében (David Balaguer helyett Aleix Gómez, Eduardo Gurbindo helyett Jorge Maqueda) a 2018-as győzelemhez képest.
Spanyolországban nem csak a kézilabdára jellemző ez az egyedi gondolkodás, ami teret ad az idősebb játékosoknak. A 2019-ben világbajnokságot nyerő férfi kosárlabda-válogatottjuk átlagéletkora szintén 29,5 év volt úgy, hogy a játékosok 75%-a már betöltötte a 27 éves kort. Véletlen lenne? Nem hinnénk!