Az elmúlt években az európai szövetség szerette volna sokszínűsíteni a Bajnokok Ligája mezőnyét azzal, hogy 2012 óta nem enged két csapatnál többet rajthoz állni azonos nemzetből. Itt egyből egy elvi kérdésbe ütközhetünk:
Mi használ jobban a sportágnak? Ha tényleg csak a bajnokok indulhatnak a legrangosabb európai kupában, vagy az, hogyha megpróbáljuk a lehető legerősebb mezőnyt összeállítani.
Az EHF minél több országot szeretne bevonni, ennek egyszerű gazdasági oka van: minél több helyről érkeznek a csapatok, annál nagyobb piacot lehet megszólítani.
A másik oldalról megközelítve viszont egyértelmű, hogy a gyengébb bajnokcsapatok (legutóbb a cseh Baník Most, a lengyel Lublin vagy a svéd Savehof) nem tudnak akkora ellenállást kifejteni a pályán, mint mondjuk egy-egy erősebb bajnokság második vagy harmadik helyezettje.
Ha a gazdasági oldal mellett a BL színvonalát is maximalizálni szeretné az európai szövetség, akkor egyértelmű, hogy a második változat lenne a kifizetődőbb.
Szinte kizárt, hogy akár a Siófok, akár a Fradi beleszaladna olyan 16, illetve 25 gólos vereségekbe, mint amibe a Lublin és a Baník Most belefutott tavaly ősszel.
A semleges szurkolók is szívesebben néznének az efféle mészárlások helyett egy-egy kiélezett végjátékot a legjobbak között.
Továbbá abban sem lehetünk biztosak, hogy a televíziós jogdíjak árán sem emelne, ha kivennénk az egyenletből ezeket a szakmailag nehezen értékelhető, emberi szemnek nem igazán való 46-21-es kiütéseket, és valódi kézilabda-mérkőzésekkel helyettesítenénk azokat.
Az EHF a 2020-21-es BL-szezonra már csak egy-egy szabadkártya-kérelmet fogad minden ország kézilabda-szövetségétől. Ez adja a jelenlegi konfliktus magját, ugyanis míg egy évvel korábban az FTC és a Siófok mellett az Érd is vígan leadhatta kérelmét az európai szövetségnek, addig most csak egyetlen klub pályázatát továbbíthatja az MKSZ.
De miért?
- kérdezhetnénk a gyógyszeres reklámban látott Ábel módjára.
Miért okoz problémát 2020-ban az, ami még 2012-ben sem volt az?
Miért baj, ha a világ legjobb bajnokágának három topcsapata is a BL-ben küzd? Miért szolgálja a sportág érdekeit a már említett "osztálykülönbséggel" véget érő mérkőzések?
2004 és 2012 között jól bevett példa volt, hogy az akkoriban legerősebbnek számító dán ligából három klub is elindulhasson a sorozatban. Nyolcból hat szezonban ez senkit sem zavart abban az időben.
Meddig jutottak a dán csapatok a BL-ben, amikor hárman voltak?
2004-05: Slagelse (GYŐZTES), Viborg (negyeddöntő), Ikast (negyeddöntő)A táblázatban látható eredmények magukért beszélnek. Egyértelműen hozzájárult a színvonal emelkedéséhez, hogy hárman voltak. A hatból három alkalommal is mindhárom együttes bejutott Európa legjobb nyolc csapata közé.
A továbbra is az egyik legerősebb Győr, a keretét kiválóan megerősítő FTC és az idei szezonban mindkettejüket legyőző, EHF-Kupa-győztes Siófok egyaránt eséllyel pályázna akár a negyeddöntőbe jutásra a 2020-21-es évadban. Még úgy is, hogy átalakul a BL lebonyolítása, és az eddigi csoportkör, majd középdöntő helyett a férfiakéval megegyező lesz majd.
A mezőny továbbra is 16 csapatos marad. Kilenc hely az EHF rangsorának első kilenc országának bajnokait illeti. Egy helyet kap az EHF-kupában az elmúlt három évben legjobb nemzet, a maradék pozíció hat pedig szabadkártya által kerül kiosztásra. Ez alapján már lehet, hogy a bajnok ETO és az MKSZ által szabadkártyára felterjesztett FTC mellett az EHF-kupa legutóbbi győztese, a Siófok is ott lehetne alanyi jogon.
Ha a legerősebb, a szabályoknak megfelelő mezőnyt szeretnénk kialakítani, akkor valahogy így nézne ki az induló csapatok listája.
Mi egyértelműen legitimnek látjuk mindhárom magyar topcsapat egyszerre való indulását a 2020-21-es szezonban. Már csak az EHF-nek kéne ugyanígy vélekednie, és teljes lenne a siker.