Niccoló Paganini az egyik leghíresebb hegedűművész volt Itáliában a 18-19. század fordulója környékén. Az ő története ihlette a magyar popkulturában nála jóval híresebbé váló Bud Spencer, Terence Hill film, a Különben dühbe jövünk bérgyilkosát, akit utána Paganininek neveztek el.
A bérgyilkosok tündérujjú virtuóza. Egyetlen mesteri futam, és utána nem kell ráadás. Senki más nem játszik ilyen bravúros haláltáncot. (...) Utazó világsztár
- mutatja be őt a komolyan nem vehető főgonosznak tanácsadója.
A hasonlóság nem csak ezekben, de a külső vonásokban is kísérteties közte és Kiril Lazarov között. Mondjuk az északmacedón kézilabdázóval jóval nehezebb úgy a bolondját járatni a pályán, mint ahogyan azt a két nagy nevettető teszi a közel fél évszázada bemutatott vígjátékban. Erre csak a legnagyobb kapusok voltak képesek hősünkkel kapcsolatban.
Lazarov 1991-ben, 11 éves korában kezdett ismerkedni a sportág alapjaival. Ez eléggé szembe megy a mai trendekkel, amikor a szülők már hat-hétéves korukban beíratják szivacskézilabdázni gyermeküket.
Mire elérte a felnőttkort, már az ország akkori legjobb csapatában, a Pelister Bitolában szórta a gólokat.
Ezt szó szerint is érthetjük: ahogyan a korai felvételeken is látszódik, nem csak testi adottságai miatt emelkedett ki már ennyi idősen a mezőnyből.
Tehetségére már nagyon korán felfigyeltek a térség legnagyobb sztárcsapatai is, így jutott el 2000 nyarán az előző évtizedben a Bajnokok Ligáját kétszer is megnyerő, mellette négyszer a döntőbe jutó Badel Zágrábba. Az áttörés sikerült neki, hiszen csapata egyik legjobbja volt hétről hétre a BL-ben is. Így került a Veszprém látókörébe.
Zdravko Zovko 2000-ben érkezett meg a Fotex Veszprém csapatához. Tőle várta a klub vezetősége, hogy az 1990-es évek második felében a nemzetközi kupákban picit megrekedt együttest feltegye a legfelső polcra. Oda, ahonnan a mai napig kirobbanthatatlan az Építők. Vezetésével a magyar csapat 2002-ben nagyon közel járt a BL megnyeréséhez, de végül a német Magdeburg összesítésben három góllal felülmúlta az első ezüstérmét szerző Veszprémet.
A keret ekkoriban olyan klasszisokból állt, mint Éles József, Carlos Pérez, Iváncsik Gergő, Pásztor István vagy Zsigmond György. A legnagyobb név talán mégis a pályafutása végén járó Zlatko Saracevic volt, aki amellett, hogy fantasztikus kézilabdázó volt, a szurkolók is imádták őt. Zovko a távozó kopasz horvát jobbátlövő helyére nézte ki Lazarovot 2002 nyarán, aki sok kézilabdázóhoz hasonlóan nem tudott nemet mondani a klub hívó szavára.
A 22 esztendős korában szerződtetett játékos Veszprémben vált világsztárrá.
Mivel a klubnál eltöltött öt évének jelentős részében olyan védekezőspecialisták voltak a csapattársai, mint Ivan Lapcevic vagy Jevgenyij Lusnyikov, ezért a játék ezen elemében nem tudott fejlődni, ugyanis nem volt a pályán.
Cserébe támadásban rettenthetetlenné vált, ami a 2005-06-os szezonban egy BL-gólkirályi címet eredményezett neki.
Góljai közül jó párat hétméteresből szerzett. Sokan ezt gondolják a legkönnyebb műfajnak, de azért jó páran, akár a 2016-os veszprémi BL-döntős csapatból is tudnának mesélni arról, hogy ez egyáltalán nincsen így. Ugyanakkor az is tény, hogy nem járna napjainkban 1400 BL-gól körül, ha nem áll oda a vonalra, szemben a kapussal, és nem értékesíti hidegvérrel a büntetőit.
A bajnoki címeket és a kupákat magabiztosan nyerte a Veszprémmel, ám a hőn áhított BL-győzelem nem jött össze. Sőt, utolsó évében az NB I döntőjét is elveszítette az edzőváltáson is túlesett, zaklatott időket élő Szeged ellen, így 2007-ben Zovkónak távoznia kellett a kispadról. A horvát szakemberrel együtt Lazarov sem maradt Magyarországon, hanem visszatért Zágrábba.
A horvát fővárosban a fiatal Domagoj Duvnjakkal, Zlatko Horvattal és Igor Vorival kiegészülve, az edzőlegenda Lino Cervar irányításával tovább folytatódott Lazarov kibontakozása.
A 2008-09-es szezonban - Ólafur Stefanssonnal holtversenyben, 96 gólt szerezve - másodszor is megnyerte a gólkirályi címet.
Azonban a Zágráb folyamatosan szűkülő anyagi lehetőségei miatt egyértelmű volt, hogy a BL-trófeához váltania kell.
Így került 2010-ben az azelőtti évtized végére világválogatottá váló, a BL-trófeát Talant Dujsebajevvel a kispadon háromszor is elhódító Ciudad Realba. A gazdasági világválság a spanyol sportot az átlagnál is rosszabbul érintette, így a királyi városban sem járt sikerrel. Az immáron a maihoz hasonló módon, a kölni négyes döntőben eldőlő küzdelemsorozatban 2011-ben a Barcelona, 2012-ben a THW Kiel ellen veszítette el a finálét.
Lazarov ezen a két meccsen játszott talán legrosszabbul egész pályafutása során. Mindkét alkalommal büntetőt hibázott, és csapatához hasonlóan fontos periódusokban nem tudta átlépni saját árnyékát. Öt-öt gólt dobott, ami kevés egy olyan játékostól, aki a BL-ben a legtöbb alkalommal jutott el minimum tíz gólig.
Összesen 25-ször ért el kétszámjegyű gólmennyiséget a legrangosabb európai kupában.
Erről az adatról mindent elmond, hogy tőle tíz ilyen meccsel van lemaradva a listán holtversenyben mögötte álló Uwe Gensheimer és Siarhei Rutenka.
A Ciudad Real 2013-ban – már Atlético Madridként bejegyezve – csődöt mondott, így egy sor világsztárhoz hasonlóan Lazarov is szabadon igazolhatóvá vált. Az akkor 33 éves játékosra a Barcelona csapott le, majd jött a 2014-15-ös szezon, amire talán a 2010-es évek legerősebb csapata állt össze. A két fantasztikus képességekkel megáldott átlövő, Rutenka és Lazarov között a szintén ereje teljében lévő Nikola Karabatic irányította a játékot.
A siker nem maradhatott el, 2015-ben Lazarov hosszas várakozás után végre megnyerte a Bajnokok Ligáját.
A katalánok 16 BL-meccsükből 14-et megnyertek, a négyes döntőben a Kielcének és a Veszprémnek sem volt esélye ellenük.
Vezérletével a macedón (napjainkban északmacedón) válogatott az elmúlt évtizedre a világesemények stabil résztvevője lett. Sőt, néha még annál is több. Emlékezhetünk, hogy ha nem sikerül a 2012-ben Svédországban legyőznünk hihetetlen izgalmak közepette 28-26-ra a Lazarovval felálló Macedóniát, akkor nincs a mieink nyári londoni menetelése. Kevésen múlt, hogy nem egy másik kis ország nagy sikerétől lett hangos a világ.
Azt, hogy azon a kvalifikációs tornán részt vehetett Macedónia, az Eb-n elért fantasztikus ötödik helyezésének, és Lazarov parádés teljesítményének köszönhették. Amíg idén januárban Sander Sagosen meg nem döntötte, addig 61 góllal Lazarové volt az egy Európa-bajnokságon lőtt legtöbb gól. Ugyanakkor
a 2009-es világbajnokságon elért 92 gólja a mai napig rekord.
Mikkel Hansen legyen a talpán, aki ezt megdönti...
A 2017-es vb-gólkirálya szintén ő lett, amivel pont a dán játékoshoz csatlakozott, mint a torna kétszeres gólkirálya. Ebben a tekintetben már csak a dél-koreai Yoon Kyung-Shin áll előtte, aki háromszor koronáztak meg vébéken.
Márpedig aki ennyi idősen olyan dolgokra képes, mint hogy a dudaszó pillanatában eldönteni egy Európa-bajnoki mérkőzést, az előtt határ a csillagos ég.
Miután Barcelonában elbúcsúztak tőle, 2017-ben áttette székhelyét Nantes-ba, egyáltalán nem levezető szándékkal. Megvoltak az érdemei a vele rögtön első szezonjában BL-döntőbe jutó együttesben is.
Lazarovot a koronavírus-járvány sem tudta kizökkenteni, egy év kihagyás után ismét a BL-ben játszhat csapatával, az északmacedónokat pedig a két novemberi Eb-selejtezőn összesen 18 góllal segítette győzelmekhez.
A saját statisztikáink szerint a válogatottban már 1600 gól felett jár, a BL-ben pedig az 1400-at közelíti. Gyanítjuk, hogy a klubcsapataiban a bajnoki, illetve kupamérkőzéseken elért találataival már az 5000 gólt is elérhette hosszú pályafutása során, ami elképesztő.
Páran azt mondják, hogy könnyű neki 40 évesen ilyen formában lenni, amikor a mérkőzések nehezebbik felét, a védekezést a kispadon töltötte az elmúlt 22 évben. Mi pedig erre azt mondjuk: lehet utána csinálni, de nem lesz könnyű.