Sírva játszott a Fradi ellen, le kellett cserélni

Szöllősi-Zácsik Szandra 30 éves korára egy rendkívül kalandos és izgalmas pályafutást tudhat maga mögött. A magyar női kézilabda-válogatott elmúlt évtizedének legfontosabb, Szerbia elleni olimpiai selejtezős mérkőzésén hét góljával a mieink legeredményesebb játékosa volt. A felvidéki születésű balátlövő több sérülés után az MTK Budapestben tudott visszatérni arra a szintre, amire már nagyon fiatalon eljutott. Remek teljesítményével ismét felhívta magára az FTC-Rail Cargo Hungária figyelmét is, ahová a nyáron visszatérhet. 

Sikerült már feldolgoznia azt, amit a válogatottal véghezvittek?
Igen, kezdem felfogni, hogy mekkora sikert értünk el: kijutottunk az olimpiára. Nyilván most már vannak újabb célok, amikért küzdenünk kell, ezért nem is a selejtező, hanem az olimpia jár a fejünkben.

Hogyan sikerült úrrá lenni azon a hatalmas nyomáson, amit a közvélemény rátett a csapatra?
Attól az egy dologtól féltem ezzel kapcsolatban, hogy ez a nyomás ne menjen át görcsösségbe.

Olyan jól fel voltunk készítve a Szerbia elleni mérkőzésre, hogy senkiből sem ez jött elő, hanem mindenki egy felszabadult játékot mutatott.

Abból próbáltunk építkezni, hogy szinte egy évet készültünk a szerbekre, hiszen a járvány miatt elhalasztották ezt a meccset. Ami információkat kaptunk róluk ez alatt az időszak alatt, abból próbáltunk meg élni. Persze becsúsztak hibák, de sikerült megnyernünk a mérkőzést.

Szöllősi-Zácsik Szandra a magyar válogatott egyik legjobbja volt a március végi olimpiai selejteezőtornán Forrás: MTI/Illyés Tibor

Mennyire volt nehéz a határon túlról ennyire magas szintre eljutni?
Nagyon nehéz volt, mert már 14 évesen döntenem kellett, hogy elköltözöm otthonról és a kézilabdát választom, vagy otthon maradok a szüleimmel és folytatom a tanulást, majd elkezdek dolgozni.

Tudtam, hogy ha átjövök Magyarországra, akkor a kézilabda lesz az első. Ennyi idősen nagyon nehéz meghozni egy ilyen döntést, de a szüleim támogattak benne.

Kovacsicz Mónika személyében volt egy példa előttem, aki ugyanabból a felvidéki faluból származik, mint én. Látva az ő pályafutását, én is úgy gondoltam, hogy akkor belevágok. Ez egy nagyon jó döntés volt, de azért ilyen fiatalon elköltözni otthonról egyedül, szülők nélkül egy másik országba nem volt könnyű.

A Vácból a Fradi mellett a Győr is le szerette volna igazolni. Miért az FTC-re esett a választása?
A Győr már korábban is megkeresett engem. Róth Kálmán először akkor hívott az ETO-hoz, amikor 14 évesen átkerültem Magyarországra. Végül olyan dolgok döntöttek, mint az, hogy hol van olyan iskola, ahol nem kell különbözeti vizsgát tennem. Mivel én szlovák iskolába jártam előtte, így az alapok ezen a nyelven lettek meg. Vácon tudták elintézni, hogy egy olyan iskolába kerüljek, ahol egy 0. évfolyamban kezdhetek, ezáltal rájuk esett a választásom.

A balátlövőnek 14 évesen nagyon nehéz döntést kellett meghoznia Fotó: Polyák Attila - Origo

A váci korszakom után keresett még a Győr, de ott már 16 éves voltam, és a több játéklehetőség reményében végül a Fradi mellett döntöttem.

Majdnem elájultam, amikor Németh András és Kökény Beatrix megkerestek. Nagyon jó érzés volt, amikor felhívtak a Ferencvárostól.

Már fiatalon is nagy sikereket ért el. Hogyan emlékszik vissza a 2009-es világbajnokságra?
2009-ben kaptam meg a magyar állampolgárságot, és szinte azonnal be is hívtak, de először a juniorválogatottba a hazai rendezésű Európa-bajnokságra, ahol döntőt játszhattunk. Ezután télen mentünk ki Kínába már a felnőttválogatottal, akikhez abból a csapatból Kovacsics Anikóval csatlakozhattunk ketten.

Nagyon szép emlékek fűznek ahhoz a világbajnoksághoz, újoncként még nem nagyon tudtam, hogyan működnek a dolgok, de 19 évesen nagyon sokat tanultam az olyan rutinos játékosokról, mint amilyen Tóth Tímea volt.

Még a Ferencvárost is meglepte, amikor 19 évesen a Krim Ljubljanába igazolt. Mi vitte rá arra, hogy kipróbálja magát külföldön ennyire fiatalon?
Szerettem volna külföldön is megmutatni magam, a Krim mellett a Viborg is hívott, végül a kisebb távolság is befolyásolt a döntésemben. 2009 nyarától 2010 decemberéig voltam kint, és olyan játékosokkal játszhattam egy csapatban, mint Andrea Lekic, Andrea Penezic, Liudmila Bodnieva, Dragana Cvijic vagy Jelena Grubisic. Ha azt a csapatot ma is összeállítanánk, akár a négyes döntőbe is bejuthatna.

Már 19 évesen kipróbálhatta magát külföldön, valamint élete első felnőtt világeseményén a magyar válogatott legeredményesebb játékosa volt Fotó: Polyák Attila - Origo

Hogyhogy másfél év után mégis visszatért a Fradiba?
Ljubljanában teljesen más volt: amint lementek a BL-meccsek, ott nagyjából vége is volt a szezonnak, mert nem volt magas színvonalú bajnokság. Elég volt a négy között becsatlakoznunk, ezért kicsit leépültem fizikailag abban az időszakban. Amikor hazatértem Ljubljanából, nagyon nehéz volt felvennem a ritmust, ami az FTC-nél megszokott volt.

Mi volt a nehezebb: megszerezni, vagy megvédeni a KEK-trófeát?
Az elsőt még 2011-ben nem csak nehezebb, de sokkal nagyobb öröm is volt megnyerni. A második sem volt könnyű, hiszen ott egymás után három orosz csapatot is ki kellett ejtenünk (Rosztov-Don, Zvezda, Volgográd – a szerk.). Az első az mégis többet ér a számomra. A Viborg nem csak itt, de a BL-ben is nagy ellenfelünk volt.

Egy 26 éves játékos mennyire figyel oda arra a zajra, ami körülötte van? Gondolok itt a 2016-os sérülései körüli negatív visszhangokra.
Sokan mondták, hogy vége a pályafutásomnak, mert ez már a második vállműtétem volt.

Bíztam magamban, tudtam, hogy nagyon sok munkával, gyógytornával vissza tudok jönni ugyanarra a szintre.

Az volt a fontos a számomra, hogy újra fájdalommentesen tudjak kézilabdázni, ez sikerült is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Zácsik Szandra (@zacsiksz) által megosztott bejegyzés

Később, amikor leszakadt a bicepszem, akkor is kaptam hideget-meleget, hogy ideje elkezdeni a magánélettel foglalkozni. Mikor ez után a műtétem után felkeltem, és a doktor mondta, hogy a vállamhoz hozzá sem kellett nyúlnia, csak a bicepszemhez, akkor tudtam, hogy ezzel semmi baj nincs, lesz lehetőségem megint újrakezdeni.

Budaörsön sikerült visszatalálni a helyes útra?
Budaörsön egy éven keresztül azt próbáltam meg feldolgozni, hogy én már nem a Fradi játékosa vagyok. Az első meccsem budaörsiként könnyekbe lábadt szemekkel nem is tudtam végig játszani ellenük. Nehéz volt feldolgozni, hogy már nincsenek olyan meccsek, mint a Fradival, hiányzott a Bajnokok Ligája.

Ez volt pályafutáson egyik legnehezebb időszaka, amire, ha nehéz szívvel is, de mégis szívesen gondolok vissza.

Az MTK Budapest csapatában került ismét válogatott formába Fotó: Polyák Attila - Origo

Minek köszönhető az MTK Budapestnél látható felszabadult teljesítménye?
Mindenki azt mondja, hogy a kisfiam, Borisz 2019-es megszületése után másodvirágzásomat élem. Újra megszerettem a kézilabdát, imádom csinálni, és nem az van, hogy eljöttem levezetni az MTK Budapesthez, hanem vannak kitűzött céljaim is, amiket el szeretnék érni.

Mi teszi különlegessé jelenlegi vezetőedzőjét, Golovin Vlagyimirt?
Már korábbról ismertem őt a Fradiból, vele is nyertünk KEK-et, ő volt a másodedzője a csapatnak abban az időszakban. Ilyen szempontból tudtam, hogy hová jövök, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Jól tudunk vele együtt dolgozni a pályán is, amikor van olyan, hogy egy kicsit elakadunk, akkor tudja, hogyan szóljon hozzánk. Erre nagy szüksége van egy játékosnak, aki éppen oxigénhiányos állapotban van.

A pozitív gondolkodás, a jó szavak, vagy akár csak egy-két poén, amit edzés előtt elejt, nagyon sokat segítenek nekünk. Nagyon nagy része van neki abban, hogy sikeresen tudtam visszatérni a pályára.

67 mérkőzésen 222 gólt szerzett a magyar válogatottban, és tervei szerint messze még a vége Fotó: Polyák Attila - Origo

Milyen célokkal tér vissza a Ferencvároshoz?
A legnagyobb célom egyértelműen a BL final fourba jutás, ami még a bakancslistámról nagyon hiányzik. Továbbá szeretném magam még feljebb építeni, hogy ne csak a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájában is újra megálljam a helyem.

Hogyan látja, mi hiányzott eddig régi-új csapatának a BL négyes döntőbe jutáshoz?
A márciusi, Buducnost elleni párharcon nagyon meglepődtem, hogy nem sikerült továbbjutniuk. Nyilván utána még a Győr jött volna, ami nagyon nehéz, de a két csapat keretén végig nézve mindenki azt gondolta volna, hogy a montenegróiak ellen a Fradi az esélyes. Nagyon fáradtnak láttam a lányokat nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Ha úgy játszottak volna, ahogyan az olimpiai selejtezőtornán, akkor meg is lett volna a továbbjutás. A visszavágó különösen nehéz volt, mert amikor négygólos hátrányban érkezel egy párharc második felére, akkor az fel tudja őrölni az embert. Nagyon akarták azt a mérkőzést, de pont ezt a görcsösséget láttam rajtuk, ezért nem jött össze nekik a siker.

A szerbek elleni olimpiai selejtezős mérkőzésen is bizonyította, hogy még nagyon sok van benne Fotó: Szabó Gábor - Origo

2009-ben Ázsiában kezdődött a karrierje a magyar válogatottban, de vajon ott is ér véget idén nyáron?
Nem szeretném, hogy így legyen.

Az olimpia után még nem szeretnék lemondani a válogatottságról, nyilván ezért még le is kell tenni valamit az asztalra.

Még nem érzem azt, hogy eljött volna az idő, főleg így, hogy visszamegyek a Ferencvároshoz. Érzek magamban annyit, hogy legalább a következő világbajnokságon is ott lehessek. Golovin Vlagyimir is feltette nekem ezt a kérdést, és már neki is mondtam, hogy nem szeretném még abbahagyni.

Milyen eredményt szeretne elérni az olimpián?
Jó lenne egy éremmel hazajönni.