Az orosz együttesnek hét olyan játékosa volt, akik tagjai voltak a négy éve Phjongcshangban aranyérmes gárdának, Alekszej Zsamnov szövetségi kapitány pedig 1992-ben még játékosként volt aranyérmes.
Mivel az észak-amerikai profi liga (NHL) sztárjai a koronavírus-járvány miatt nem szerepelhettek Pekingben, ezért a másodikszámú bajnokságnak, az orosz bázisú KHL-nek volt a csúcsünnepe pekingi torna, az oroszoktól mindenki a KHL-ből érkezett, a finnektől pedig 17-en. Az oroszoktól közel 6200 KHL- és 1700 NHL-, a finnek részéről pedig 2650 NHL- és 3800 KHL-mérkőzés tapasztalata "ütközött meg" egymással a fináléban.
A kezdeti enyhe finn mezőnyfölény után egy felesleges kiállítás miatt az oroszok emberelőnybe kerültek, amelyet 18 másodperc alatt váltott gólra Mihail Grigorenko.
A csatárnak ez volt az első találata a kínai fővárosban. Az északiaknak is voltak helyzeteik, de a legnagyobb ziccerekből sem tudtak betalálni.
A fordulást követően Ville Pokka távoli, váratlan lövését nem látta ez előtte tornyosuló játékosoktól Ivan Fedotov, így a pakk a lábai között csapódott a kapuba. Az egyenlítő találat után mindkét fél jobban összpontosított a védekezésre.
A harmadik harmadból 31 másodperc telt el, amikor Marko Anttila lövésébe Hannes Björninen finoman beleért, és már a finneknél volt az előny.
Fokozták az iramot az oroszok, de a sok támadás miatt olykor fellazultak, akkor pedig Fedotovnak kellett bravúrokat bemutatnia. Egyszer a felső kapuvas mentett helyette.
A végén lehozott kapussal sem tudtak egyenlíteni az oroszok, így elmaradt a címvédés.
A finnek ezt megelőzően kétszer voltak ezüst- (1988, 2006) és négyszer bronzérmesek (1994, 1998, 2010, 2014), így fennállásuk legnagyobb sikerét érték el a kínai fővárosban.
Az szombaton dőlt el, hogy a szlovákok történetük során először szereztek érmet, miután a bronzcsatában legyőzték a svédeket.
A döntő összefoglalója:
Eredmény:
férfiak, döntő:
Finnország-Orosz Olimpiai Bizottság 2-1 (0-1, 1-0, 1-0)
gól: Pokka (24.), Björninen (41.), illetve Grigorenko (8.)