A sors elvett tőlük egy döntőt, most 13 meccse veretlenek és aranyéremre törnek

Békéscsaba nem mindig számított igazi sportvárosnak, ezt a képet változtatta meg a 2010-es években a női röplabdacsapat által megnyert sorozatban öt bajnoki cím. Korábban a városnak labdasportokban egyetlen felnőtt aranyérme sem volt, majd a BRSE remeklésével addig nem látott figyelmet kapott a békési megyeszékhely. A csapat még magasabbra tör, stabilan szeretnék megszilárdítani a helyüket a Bajnokok Ligájában, amit az idei remeklésük is bizonyít: az Extraliga alapszakaszában 13-ból 13 meccset megnyerve várhatják a Vasas elleni szombati rangadót.

Milyen pozícióban van jelen a klub életében napjainkban?
Gyakorlatilag a kezdetek óta, a klub 2000-es megalapítása óta itt dolgozom a csapatnál. Jelen pillanatban az utánpótlás vezetőedzőjeként vagyok jelen, a kiemelt U17-es csapatot és a kiemelt U19-es és U21-es korosztályt viszem én, utóbbi kettő korosztály nagyjából fedi egymást.

Ön ott volt már a klub 2000-es megalapításánál. Milyenek voltak a kezdetek?

Aki a magyar röplabdázást ismeri, tudja, hogy az 1990-es évek második felétől a 2010-es évekig a sportág mélyponton volt hazánkban.

A rendszerváltás után az addigi állami rendszer megszűnéséből nem jött ki jól a sportág. Az ezredfordulóra elfogytak a jó játékosok, akiknek a helyére nem jöttek fel az utánpótlásból megfelelő minőségű röplabdázók.

Békéscsabán a 2000-es egy szörnyen nehéz év volt. A Szent László utcai általános iskolában tartottuk az edzéseinket, de ekkor még csak heti egy edzésünk volt. Emlékszem, hogy Kormos Mihállyal 2001 nyarán ültünk és néztünk egymásra, hogy alig 11 gyermekből, egy garnitúra mezből, és a 20 darab ütött-kopott labdából hogyan csináljunk bármit.

Nagy Attila fontos szerepet tölt be a békéscsabai klub történelmében Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ekkor még humán erőforrás sem nagyon volt, két olyan testnevelő tanár tevékenykedett aktívan a városban, akik próbálták a fiatalokat a sportág irányába terelni. Nagyon sokáig mi is ingyen dolgoztunk, és mellette különböző munkákat kellett vállalnom. Mindezt úgy, hogy akkor már utánpótlás bajnoki címekkel bíró edző voltam.

Melyik volt a klub történetének eddigi három legfontosabb éve? Miért?
A 2005-ös esztendő, mert akkor csillant fel először a fény az alagút végén, amikor az első döntőnket játszottuk utánpótlásszinten. Ez pont a mai felnőttcsapat meghatározó tagjának számító Molcsányi Rita generációja volt. Egyre több támogató állt mellénk, így volt lehetőségünk egyre jobb felszerelést, melegítőket, labdákat beszereznünk.

2008-ban először indultunk felnőtt bajnokságban, először csak az NB II-ben, majd egyre feljebb jutottunk. 2010 is fontos volt, hiszen ekkor lett Baran Ádám a csapat elnöke.

Akkor már egy NB I-ben játszó együttes voltunk, de kezdtünk megrekedni egy bizonyos szinten. Minden fejlődés elengedhetetlen lépcsőfoka, hogy egy sportegyesület minden területére bekerüljenek a megfelelő emberek. Ádám vezetésével hamar világossá vált, hogy lehet Magyarországon építkezni, van értelme annak, amit csinálunk. Hamar jött is az előrelépés az Extraliga 6-7. helyéről felfelé.

Igazából kb. kétévente mindig jött egy-egy ilyen fontos lépcsőfok a klub életében, elég a 2014-es évre gondolni, amikor megszereztük első aranyérmünket, ami Békéscsaba első csapatsportokban megnyert bajnoki címe volt.

A legutóbbi mérföldkő pedig a Békéscsabai Röplabda Akadémia átadása volt 2020-ban, ami megint sokat lendíthet rajtunk.

A Békéscsabai Röplabda Akadémián minden adott a világszínvonalú munkához Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kik a leghíresebb tanítványai, akiknek a nevelőedzőjének mondhatja magát?
A teljesség igénye nélkül még a 90-es évekből Kiss Katalint emelném ki, aki az akkori magyar válogatottnak is alapembere volt. Jelenleg akik sportolnak, közülük a Németországban játszó Pallag Ágnes, az Amerikában kint lévő Petrenkó Brigitta vagy a jelenlegi csapatunkból Glemboczki Zóra, Molcsányi Rita, Bodnár Dorottya és Bagyinka Fanni is szép karriert futnak be.

Nem csak az én érdemem, hogy ennyi tanítványomból kiváló játékos lett, de az tény, hogy a kemény munka, amiben hiszek, az a legtöbb esetben meghozza az eredményét.

Hogyan látja a magyar utánpótlás helyzetét Békéscsabán és Magyarországon? Miben lát előrelépést?
Általában tízes skálán szoktam értékelni a dolgokat.

Békéscsabán a magyar átlag felett vagyunk, de a nemzetközi szinthez képest még el vagyunk maradva, így egy 7-esre teszem magunkat. A BRSE Magyarország legeredményesebb utánpótlás nevelő klubja, talán csak a Vasas van velünk egy szinten.

2005 óta az utánpótlás bajnokságok 70-80 %-ában érmet nyertünk. Látjuk a további lépéseket, aminek megtételében az akadémiai rendszer kiépülése sokat segíthet majd. Azonban ez egy költséges dolog, mert a gyerekeket altatni kell, iskolába járatni, több edző kell, funkcionálisabb szakemberek is szükségeltetnek.

Nagy Attila bízik benne, hogy a röplabdázás itthon is egyre népszerűbb lesz Fotó: Szabó Gábor - Origo

A mi sportágunk egy kicsit elnyomottabb volt itthon az elmúlt időszakban, gyakorlatilag küzdöttünk az ismertségért és az elismertségért.

Ezzel szemben a világban sokkal népszerűbb a röplabdázás, nem véletlen, hogy külföldön ezrek szurkolnak a lelátókon, és egy-egy röplabdadöntő az olimpiák egyik legnézettebb eseménye.

Ahhoz, hogy nemzetközi szinten utol tudjuk érni akár csak az európai elitet is, annak a sporttudományokon kívül rengeteg olyan eleme van, amivel a magyar röplabdázás még nem rendelkezik. Nagyon fontos nekünk, hogy a BRSE egy fáklyát vigyen ebben, bizakodó vagyok, hogy jó úton járunk.