Nem mert óvni a gyáva magyar sportvezető minden idők egyik legbotrányosabb vb-meccse után

Vágólapra másolva!

45 évvel ezelőtt, 1978-ban Dániában rendezték meg a férfi kézilabda-világajnokságot, amelyen a Magyarország-Románia mérkőzésen a román csapat egy időn túl esett góllal ejtette ki a magyar csapatot. A borzalmas csalás után a magyarok csak úgy tudtak óvni, hogy a Magyar Televízió kiküldött munkatársa, Szőnyi János saját zsebéből fizette be az óvási díjat. Ezt nem neki kellett volna megtennie, hanem Madarász Istvánnak, a szövetség akkori főtitkárának. A magyar sportvezető azonban nem mert szembemenni az IHF hatalmasságaival, hiszen ő is tagja volt a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságának.

1978. január 29-én egy dán kisvárosban, Herningben játszott sorsdöntő vb-mérkőzést a magyar és a román válogatott. Utóbbi talán minden idők legjobb kézicsapata volt, az azt megelőző öt világbajnokságból négyet megnyert, és egyen bronzérmes lett.

Vagyis 1961 és 1974 között szinte egyeduralkodója volt a sportág férfi szakágának.

Néhány magyar játékos is részese volt a nagy szériának, a már nem éppen fiatalok nyilván azonnal mondják Birtalan István, vagy Kicsid Gábor nevét. Ők is játszottak azon az emlékezetes, 45 évvel ezelőtti találkozón. Románia meglepetésre az NDK elleni vereséggel kezdte a vb-t, bár utóbbi válogatott is komoly erőt képviselt.

Tulajdonképpen a román-keletnémet-magyar hármas akár a dobogót is elfoglalhatta volna.

Vasárnap esti dráma Herningben

Ám már a legjobb nyolc közé is csak kettő juthatott a trióból. Magyarország egy fantasztikus találkozón legyőzte Kelet-Németországot (Franciaországot mindhárom csapat „agyonverte"), így a csoportot záró magyar-román során válogatottunk már egy döntetlennel is kiejthette volna a címvédőt. Ráadásul az NDK elleni győzelemmel ment volna a két négycsapatos következő körbe, így

jó esély kínálkozott a döntőbe jutásra.

A vasárnap esti mérkőzés első félidejében felváltva estek a gólok, a szünetre 10-9-es magyar előnnyel mentek a csapatok. Ám a második félidő elején a magyarok – manapság divatos kifejezéssel élve – az „öltözőben maradtak", és egyetlen gólt sem lőttek, míg a román válogatott tagjai hetet. 10-16-nál eldőlni látszott a találkozó, de a kézilabda már akkoriban is (a sokkal kevesebb gól ellenére) fantasztikus fordulatokat tudott produkálni.

Válogatottunk ugyanis három perccel a lefújás előtt feljött „mínusz egyre": 20-21.

Vagyis egyetlen gólra került a továbbjutástól. Ezt a gólt Kocsis Pál meg is szerezte, pontosabban a kapuba juttatta a labdát, de a két szovjet játékvezető szerint a hatoson belül valamelyik testrésze a padlóhoz ért.

Kontra Zsolt (b), Faludi Mihály edző, szövetségi kapitány, Vass Károly (j2) és Bartalos Béla (j) a férfi kézilabda-válogatott tagjai beszélgetnek a tatai edzőtárbor tornatermében. Faludi Mihály volt az 1978-as dániai vb-n szereplő magyar válogatott szövetségi kapitánya Forrás: MTI/Németh Ferenc

Az utolsó perc kezdetekor még mindig hátrányban volt válogatottunk, ám

Molnár Gyula hetesből belőtte azt a gólt, melynek magyar továbbjutást kellett volna érnie: 21-21.

Ugyanis az utolsó román támadásnál hiába állították ki a szovjet sporttársak a világválogatott Szilágyi Istvánt, a hősiesen védekező öt mezőnyjátékos sarokdobásra mentett.

Három másodperc maradt a mérkőzésból.

Ez elég egy gólhoz, de nem úgy, ahogy keleti szomszédaink elképzelték. Ugyanis az óra elindulása után az ötödik labdához érő játékos, Durau talált Bartalos Béla kapujába.

Kovács Péter (piros mezben) ott volt az 1978-as férfi kézilabda-világbajnokságon Forrás: ARCANUM - Képes Sport

Nem kell érteni a kézilabdához, elég csak egy kicsit gondolkozni, hogy négy átadás, és egy lövés nem fér bele a három másodpercbe. Mivel a dán csarnokban akkor már olyan óra működött (nálunk a bajnokik többségén még nem), mely másodperc pontossággal mutatta a hátralévő időt mindenki látta, hogy

jóval a lövés előtt letelt a 60 perc.

A dán időmérő, Jacob Haunstrup, és a jegyzőkönyvet vezető másik dán azonnal jelezte is az ünneplő romániai játékosokkal, hogy a gól idő után esett, így a végeredmény 21-21. Ezt a magyarok közül elsőként a kiállított Szilágyi tudta meg, homlokon csókolta Haunstrupot, és félreérthetetlenül közölte az ítéletet játékostársaival, és ekkor a magyarok kezdtek el ünnepelni.

Jött a döbbenetes fordulat

A románok pedig őrjöngve reklamálni.

Az ócska fekete-fehér televízión látott jelenet 45 év elteltével is élénken él bennem.

Őrült ugrálás, mutogatás, hisztizés, túláradó érzelmek kifejezése.

Először ugyebár a románok örültek, aztán a magyarok, ám ezt követően ismét ellenfeleink játékosai. Senki nem értett semmit. Akkor még nem volt stúdió, mely elemezte volna a látottakat, visszajátszásból is csak azt lehetett látni, amit a dán csatorna továbbított.

A döbbenetes eset karikatúrája az Esti Hírlapban Forrás: Arcanum

A felvételen nem volt óra. Viszont látta a világ a csarnok nagy óráját, mely 29 perc 57 másodpercet mutatott. A helyszínen lévők azt mondták, hogy ez azért volt így, mert amikor lejárt a második félidő 30 perce, akkor az óra elkezdett automatikusan újból számolni, mintha egy új félidő kezdődött volna.

Ám akkoriban még nem ez volt a hivatalos, hanem az időmérő előtt található.

A Magyar Televízió a kor szokásától eltérően nem vette el azonnal a képet, és nem kezdte el sugározni a Hét című műsort, vagy bármi más fontos vasárnap esti „fejtágítást". Kicsit még nézhettük a dániai képeket, és az utolsó jeleneteken sajnos a románok ünnepeltek. A történések nem voltak egyértelműek, ám szinte minden magyar drukker úgy hajtotta álomra a fejét, hogy valószínűleg kiestünk, bár ilyen igazságtalanság nem fordulhat elő velünk!

Minden idők legnagyobb csalása

Románia-Magyarország 22-21 (9-10)
Herninghallen, 1200 néző.
Vezette: Vitors, Rusul (szovjetek).
Románia: Penu (Munteanu) - Grabowschi, Stöckl, Voina 1, Birtalan 6, Stinga, Draganita 5. Csere: Fölkér 4, Durau 4, Kicsid 2, Mironiuc. Edző: Nicolae Nedef.
Magyarország: Bartalos (Verőci) - Kontra 1, Kovács P. 7, Szilágyi 2, Süvöltös., Gubányi 3, Jánovszky. Csere: Kocsis 1, Kenyeres 2, Molnár 5, Szabó. Edző: Faludi Mihály.

Később kiderült, hogy amikor a két (szintén tanácstalan) szovjet játékvezető a zsűriasztalhoz lépett, Erik Elias, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség svéd ellenőre megfogta Haunstrup kezét, felülbírálta döntését és középre mutatott. A hivatalos indoka az volt, hogy a zsüriasztalon lévő óra mást mutatott, mint a csarnokban lévő. Valószínűleg valótlant állított.

A bírók megadták a gólt.

Románia 22-21-re győzött, és a legjobb nyolc közé jutott.

A magyar csapat vezetői tiltakoztak, a dán időmérő továbbra is kitartott állítása mellett, hogy az asztalon található óra szerint is a passzolgatás közben letelt a 60 perc. Jacob Haunstrup egyértelműen elmondta: ő a sarokdobás elvégzése után három másodperccel sípszóval jelezte, hogy lejárt az idő. A nagy zajban viszont senki sem hallotta. Még a szovjet játékvezetők sem. Elias úr viszont állította, hogy a gól után még volt hátra egy másodperc!

Ez az Elias úr az egyik legjobb barátja volt a román szövetség első emberének.

Hol volt Madarász István?

A magyar vezetők nem akartak óvni a baráti Románia ellen, az óvási díjat a mérkőzés tévés kommentátora, Szőnyi János a saját napidíjából fizette be. A szövetség akkori főtitkára, Madarász István nem akart konfrontálódni az IHF-el, azaz a Nemzetközi Kézilabda Szövetséggel. Hogy ezt jobban megértsük, tudni kell, hogy Madarász 1964-től huszonnyolc éven át tagja volt a nemzetközi szövetség (IHF) végrehajtó bizottságának.

Azaz a legszűkebb döntéshozó testületnek.

Nem csoda hát, hogy a botrányos meccs utáni percekben senki sem találta meg a magyar sportvezetőt.

Egy szemtanú 1978-ból

Az 1978-as férfi kézilabda-világbajnokságon három magyar újságíró dolgozott. A később az MTV-be kerülő, de ekkor még az MTI-nek dolgozó Gulyás László az Origónak megerősítette, egyáltalán nem városi legenda, hogy az óvási díjat Szőnyi János fizette be az IHF-nek.

Az első tárgyalásra még aznap éjszaka sor került, ám ezen megdöbbentő módon

a „koronatanú", Erik Elias nem jelent meg,

ő azonnal hazautazott Svédországba, már a sajtótájékoztatón, és a mérkőzést követő vacsorán sem tette tiszteletét! Elmondta viszont véleményét a háromtagú „ellenőrcsapat" másik svéd tagja, Curt Wadmark, aki – nem meglepő módon – honfitársához hasonló álláspontra helyezkedett.

Szőnyi János (a képen balra) fizette be az óvási díjat Forrás: Foretpan

Nem biztos, hogy van jelentősége, de érdekes, hogy egyébként eredetileg ő, a svájci Karlin, és a nyugatnémet Perrey lettek volna az ellenőrök, de az utolsó pillanatban Perrey-t Eliasra cserélték. Wadmark szava ellen nem számított az időmérő véleménye, és ahogy az szinte minden sportban egy világeseményen lenni szokott helybenhagyták a 21-22-es végeredményt.

A csoport végeredménye

1. Románia 3 2 0 1 73-56 4 pont
2. NDK 3 2 0 1 56-43 4 pont
3. Magyarország 3 2 0 1 66-54 4 pont
4. Franciaország 3 0 0 3 54-96 0 pont

Az ítéletnél csak az indoklás volt nevetségesebb. Ugyanis belekerült, hogy az időmérő lefújta a mérkőzést, ám a bírók ezt nem hallották. És belekerült Elias „vallomása", miszerint ő szólt a játékvezetőknek, hogy időn belül esett a gól, erre ők megadták azt. Enyhén szólva is ellentmondásos a dolog.

Világbotrány

Világbotrány – és ezt nem csak mi, sértettek mondtuk. A hétfői dán újságok is.

Jyllands Posten:

A románok idő után lőtték a gólt."

Barlingske Tidende:

Óriási botrány. A magyarok idő utáni góllal vesztettek."

B.T:

Alfred Hitchcock sem csinálhatta volna jobban!"

A magyar sajtó nem volt ennyire kíméletes. A Népszava hasábjain Vándor Kálmán a következőket írta:

Nem segített rajtunk az óvás sem, mint ahogy az sem vált dicsőségünkre, hogy Faludi Mihály edző a közönség közé rúgta a székét, s utána mint egy megvadult bakkecske ugrált a levegőbe - ez nem volt méltó sem egy szakvezetőhöz, sem pedig a magyar színek tekintélyéhez, így nem lehet elodázni a felelősséget esetleges rosszul sikerült cserékért!"

Erre szokták mondani: kemény. Ugyanez jelent meg a Magyar Hírlapban is, ott annyival kiegészülve, hogy a magyar csapat játékosainak kellett lefogniuk Faludit, aki egyszerűen nem hitte el, hogy mindez vele és csapatával megtörténhet.

Mit mondott Faludi Mihály?

A Képes Újság című hetilap 1978. február 25-i számában – tehát közel egy hónappal az események után – hosszabban beszélt az eseményekről a válogatott szövetségi kapitánya, Faludi Mihály.

„Ha már a sorsdöntő román-magyar mérkőzést említette, azt javaslom, ne idézzük fel a mérkőzés utolsó, kritikus másodperceit. Egyetlen momentumot emeljünk ki. Egy-két perccel a mérkőzés befejezése előtt ön idegességében valósággal a nézők közé rúgott egy széket. Tapasztalatom szerint ön nyugodt ember, mitől veszítette el akkor a fejét?"
„Elöljáróban leszögezem: igenis, fegyelmezett embernek tartom magam. De, aki még sosem ült a kispad tájékán, az nem tudhatja, hogy ez mennyire feszültséggel telített hely. Annál a bizonyos jelenetnél a végső lökést az adta, hogy egy teljesen szabályos gólt nem ítéltek meg csapatunknak, előtte viszont - véleményem szerint - egy szabálytalant a románoknak: igen! Abban a percben úgy éreztem, hogy egyedül maradtunk.

Hiába tettünk meg mindent, elvették tőlünk a bizonyítás lehetőségét. Egyébként a Jyllands Posten című dán sportlap ezzel kapcsolatban a következőket írta: Ezerkétszáz izzadt tenyerű néző megértéssel fogadta a magyar edző felháborodását."

Az MKSZ elnöke, Kocsis Máté kitüntetést ad át Faludi Mihálynak, aki 1978-ban a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt Forrás: MKSZ Facebook

Mindez egészen döbbenetes.

A cikkíró, a kérdező Gyenes András (Gyenes J. András) lehetőséget sem adott Faludinak, hogy a meccs utolsó, tényleg kritikus másodperceiről beszéljen.

Azt „javasolta", hogy az ominózus esetet ne idézzék fel. Miért? Talán azért, mert tényleg mindenki erre lett volna kíváncsi, mert mindenki erről beszélt? Mai ésszel mindezt elolvasva egyszerűen hihetetlen, ahogy a hazai sajtó egy része kezelte az esetet. Nem a csaló IHF-funkcionáriust, Erik Eliást hívták tetemre, nem Madarász Istvánt vették elő, hanem Faludit, hogy a dühös edző miért rúgott fel egy széket. Na igen, a meccset ugye szovjet „barátaink" vezették, ott nem lehetett semmi vita.

A világsajtó a magyarok mellett állt ki

A nemzetközi hírügynökségek szakértői többnyire a magyar csapat oldalán állnak. Az AFP szerint is két másodperccel az idő lejárta után esett a román gól, s így a játékvezetők befolyásolták döntésükkel a valós eredmény kialakulását. Egyébként Szőnyi János kérésére a rögzített tv-felvételen az MTV itthoni munkatársai az éjszaka lemérték a sarokdobás, és a labda kapuba kerülése közötti időt.

Hat másodperc.

Erről is tájékoztatta a csapat vezetése a nemzetközi szövetség vezérkarát, amikor panaszt emelt a döntés ellen. Másnap a legnagyobb vezetők (Paul Hökberg, elnök, Alberto d' San Roman, alelnök és Max Rinkenburger főtitkár) tárgyalták az ügyet, akik telefonon felhívták a dán időmérőt, aki ekkor már korántsem volt olyan biztos a saját igazában.

A világbajnokságot 1978-ban az NSZK nyerte, melynek tagjai a Magyarországon súlyos sportbalesetet szenvedő Joachim Deckarm 65. születésnapját ünneplik 2019-ben Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Federico Gambarini

A „kis csapat", Magyarország hivatalosan is kiesett. A „nagy csapat", Románia, mivel az NDK elleni vereséget vitte magával a következő csoportkörbe, nem tudta megvédeni címét. Azóta összesen csak egy bronzérmet szerzett, az idei világbajnokság 32-es mezőnyébe be sem tudott kerülni.

Az 1978-as vb után nem sokkal hoztak egy döntést, hogy kézilabda világeseményeken a hivatalos az az óra, amit mindenki láthat a csarnokban. Ez azonban rajtunk már nem segített.

Madarász István nyilatkozata kordokumentum

Az Esti Hírlap 1978. november 14-i számában interjút készítettek a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkárával, Madarász Istvánnal. A herningi események fényében ez a nyilatkozat is kordokumentum.

„Hogyan kamatozik a magyar kézilabdázásnak Madarász István funkciója, aki itthon is kézilabda-vezető?
„Szeretnék eloszlatni egy félreértést:

a magyar delegátusnak nem az a dolga, hogy bizonyos kérdésekben részrehajlónak bizonyuljon, magyarán szólva, hogy a csapat javára döntsön. Elvégre a sportdiplomata nem dobhat gólt.

De sportdiplomatánk helytállásával növekszik a magyar sport iránti tisztelet, tekintély. Nem készülten sportdiplomatának, sportágamnak és hazámnak akarok hasznot hajtani."