Amikor 1998-ban a régi Budapest Sportcsarnokban egy felejthetetlen mérkőzésen a magyar jégkorong-válogatott legyőzte Romániát egyértelműen bebizonyosodott, hogy az a csapat
kinőtte a C-csoportot.
Persze ehhez az is kellett, hogy a legmagasabb osztály létszámát felemeljék 16-ra, így azzal a sikerrel a világ 24 legjobb csapata közé került válogatottunk. Elkezdődött valami a sportágban, és ez akkor is igaz, ha a következő évben nem tudott megragadni a másodosztályban. Ám 2001-tól már új rendszerben zajlanak a küzdelmek, és azóta a magyar válogatott soha nem szerepelt a másodosztálynál lejjebb. Az új szisztéma bemutatkozó évében, 2001-ben érte el az első komoly sikerét:
Franciaországban legyőzte a házigazdát,
elvéve tőle a feljutás lehetőségét. Az akkori szövetségi kapitány, Kercsó Árpád a siker után azt mondta, hogy elértünk egy olyan szintre, hogy a világ 16 legjobb csapata mögötti mezőny bármelyik tagját le tudjuk győzni, de egy hét alatt közülük ötöt nem. Ennek a mondatnak az igazságával először 2002-ben Magyarországon szembesültünk, amikor négy bravúros diadal után (közte volt Norvégia és Nagy-Britannia legyőzése) Dániától kikapott a csapat, és
maradt a második vonalban.
Mivel csak egy találkozóra került a válogatott az élvonaltól, a szurkolók ettől kezdve folyamatosan a feljutásról álmodoztak. Tették ezt annak ellenére, hogy a sportág szereplői folyamatosan hangoztatták: ennek nincs realitása.
Sokáig valóban igazuk volt a jégkorongban ténykedőknek, mert mindig volt egy magyarnál jobb csapat az akkor kétcsapatos másodosztály azon hatosában, melyben válogatottunk szerepelt. Olyan országok előzték meg csapatunkat azokban az években, mint
Kazahsztán, Norvégia, Németország, Szlovénia.
Aztán amikor már kezdtünk beletörődni, hogy örökre a legjobb 16 alatt lesz a helye a válogatottnak, eljött a Japánban rendezett Divízió I-es vb 2008-ban. Pedig pont ez a vb volt az, melyen nem reménykedtünk feljutásban. Nemcsak a távoli országban való rendezés miatt, hanem azért is, mert
ezúttal két olyan válogatott is bekerült a hatosba, mely (elvileg) erősebb volt nálunk.
Japán – egy furcsa döntés miatt – sokáig nem eshetett ki a legjobb 16-ból, és ugyan ott rendre a „pofozógép" szerepét töltötte be, ám a hazai jég mellett a rutin és a tapasztalat is mellette szólt.
Ukrajna akkoriban stabil A-csoportos gárda volt,
nagy meglepetést okozott, hogy egy évvel korábban egy balszerencsés meccsen kikapott Dániától, és ezt követően hiába győzte le Norvégiát, búcsúra kényszerült.
Természetesen azonnali visszatérésre számított. A sorsolás szeszélye folytán az utolsó napon került sor a magyar-ukrán találkozóra, de
kevesen gondolták a vb előtt, hogy ez dönt a feljutásról.
Mert Japán a harmadik játéknapon a magyar, a negyediken az ukrán válogatott ellen szeretett volna diadalmaskodni, és ezzel visszakerülni a legjobb 16 közé. Ám Magyarország Szapporóban legyőzte Japánt (előtte meg Észtországot, és Litvániát, utána Horvátországot) így tényleg
az utolsó mérkőzésen, a magyar-ukránon dőlt el a feljutás.
Nagyon fárasztó szezon után volt a játékosok többsége, ugyanis a fehérvári csapat, abban az évben debütált az osztrák bázisú közép-európai bajnokságban (a mai ICEHL elődjében), és bizony ott sok találkozón szenvedett. De tanult is minden vereségből, vagy rosszabbul sikerült meccsből. Vas János Dallasban hokizott, ő a vb felénél csatlakozott társaihoz, ráadásul egy lekésett gép miatt csak a Japán elleni meccs délelőttjén. A csapat egy héttel a nyitómérkőzés előtt érkezett, de egyáltalán nem alakultak ideálisan az első napok, ugyanis
a légitársaság elkeverte a csomagok egy részét,
melyek csak késve (talán a világot többször is körbeutazva) érkeztek. A hokisok felszerelését nem olyan könnyű pótolni, mint a vízilabdázókét. A csapatkapitány, Kangyal Balázs a szövetségi kapitány, Pat Cortina, az egyik gólfelelős, Ladányi Balázs pedig a videóelemző, Diego Scandella korcsolyájával tudott napokig jégre lépni. A kezdésre aztán megérkezett mindenkinek a felszerelése, „félidőben" Vas János is megjött, így jutott el a csapat a már 2002-ből ismert szituációhoz: egy mérkőzésre került az elit-vb-től.
Egy sokkal esélyesebb válogatott ellen kellett nyerni. Ám Ukrajna a hét során nem gázolt át a mezőnyön úgy, ahogy azt előzetesen várni lehetett. Ez adhatott reményt, továbbá az, hogy ha 10 meccsből talán hetet Ukrajna nyerne, hátha ezen a napon következik be a további három egyike.
Szenzációsan kezdett a magyar válogatott,
az első szünetben Vas János és Palkovics Krisztián góljaival 2-0-ra vezetett.
Még akkor sem mertük elhinni, hogy bekövetkezhet a csoda. Talán először a második játékrész elején adtunk erre komoly sanszot mi, szurkolók, amikor Peterdi Imre háromgólossá növelte az előnyt.
Ám még akkor is volt hátra 38 perc.
És a második szünetre már csak egygólos előnnyel ment a válogatott, ugyanis a harmad hajrájában egy perc alatt két gólt kapott.
Tokaji Viktor később elmondta, hogy nem volt pánikhangulat az öltözőben a két gyorsan kapott gól miatt.
Cortina is nyugodt maradt,
azt kérte, hogy folytassák a fiúk az eddigi játékot, mert jól csinálják. Ez így utólag olyan fehér és fekete. Ám a szurkolók tudták, hogy talán soha vissza nem térő lehetőség kapujában áll a magyar jégkorong, és mindössze
20 perc választja el az álmok beteljesülésétől.
A játékosok gondolatai természetesen a következő harmadon jártak, nekik nem volt idejük azzal foglalkozni, hogy mit is jelenthet az előttük álló bő félóra. Nekik, a szurkolóknak, és egy egész sportágnak.
Örökkévalóságnak tűnt a záróharmad. Úgy küzdöttek a fiúk, ahogy csak magyar sportolók tudnak. Szélig Viktort a hajrában „orrbavágták", egy átlagember néhány hónapig táppénzen lett volna az eset után. Széliget azonban (ahogy a többi magyart hokist is) más anyagból gyúrták,
a folyosón egy perc alatt „megműtötték", és még a meccsen visszatért.
Heroikus küzdelmet folytattak a játékosok a 3-2-es eredmény megtartásáért, ám a végén egy párharc után a játékvezető a „nagycsapat" ukránnak kedvezett, mert páros kiállítás helyett csak Vas Jánost küldte a büntetőpadra.
Egy ilyen döntés megpecsételheti egy csapat sorsát.
Egy átlagos csapatét igen, de a magyar CSAPATÉT nem. A kiállított játékos testvére, Vas Márton elmondta, hogy egy pillanatra megijedt, ám sokáig nem volt ideje aggódni, mert nekik, a jégen maradottaknak tenni kellett a dolgukat.
Ahogy az az életben szokás, a kisebb testvért ért sérelmet a bátyja torolta meg. Ám itt a megtorlás létező legsportszerűbb módjáról van szó, melynél szebbet a „legcsöpögősebb" romantikus mesében sem tud elképzelni a szerző.
Ilyet csak az élet írhat!
Az emberhátrányban kapuja elé kényszerített válogatott korongot szerzett, Ladányi Balázs elindult az ukrán kapu felé, és vele ment „Vasmarci" is. Godó balra passzolt, az idősebb Vas pedig „elengedte" a magyar jégkorongsport történetének legfontosabb lövését. A hálóban kötött ki a pakk. 4-2. Magyarország feljutott a legjobbak közé! A világ 16 legjobb válogatottja közé. Hamarosan ez az öt győzelmet hozó hét önálló nevet is kapott a magyar sporttörténelemben, és még sokáig mindenki tudni fogja mit jelent ez a kifejezés: szapporói csoda.
MAGYARORSZÁG-UKRAJNA 4-2 (2-0, 1-2, 1-0)
2008. április 19.Magyarország: Szuper-Ennaffati, Szélig, Gröschl, Holéczy, Kovács – Svasznek, Sille, Palkovics, Ifj. Ocskay, Vaszjunyin – Horváth, Tokaji, Vas J., Vas M., Ladányi -Kangyal, Fekete, Benk, Majoross, Peterdi.
Ukrajna: Karpenko-Klimentev, Szrjubko, Kasjancsuk, Sahrajcsuk, Varlamov- Gunke, Navarenko, Szalnyikov, Cirul, Litvinenko- Jakusin, Ljutkevics, Szemencsenko, Olecklj, Matvijcsuk -Pobjedonoszcev, Blagoj, Materuhin, Karaluscsuk, Djacsenko
Gólok: 10:27: Vas J. (Ladányi, 1-0). 19:32: Palkovics (emberelőny, 2-0). 21:46: Peterdi (Ladányi, 3-0). 37:04: Blagoj (Pobjedonoszcev, Karaluscsuk, 3-1). 37:47: Szemencsenko (Jakusin, Ljutkevics, 3-2). 59:19: Vas M. (Tokaji, Ladányi - emberhátrány, 4-2)
A végig magabiztos, néha fölényeskedőnek tűnő ukránok szövetségi kapitánya, Vlagyimír Golubovics a találkozó után sportszerűen nyilatkozott az őket legyőzőkről:
A magyar csapat megérdemelte a feljutást, mert a tornán végig egyenletes jó teljesítményt nyújtott.
Az én együttesem csalódást okozott, többen nem úgy játszottak, ahogy elvártam volna."
Pat Cortina, a mi kanadai-olasz szakvezetőnk természetesen egészen más hangulatban nyilatkozott, mint legyőzött ellenfele:
Ezek a fiúk rászolgáltak erre a sikerre. Nagyon különleges srácok, keményen megdolgoztak azért, hogy a világbajnokságon ők legyenek a legjobbak. Bármilyen nehézség érte őket, sosem használták fel mentségként. Büszke vagyok rájuk és erre a sikerre! Pályafutásom legemlékezetesebb és legnagyobb diadala ez!"
Az ünnepség sorozat már a csarnokban elkezdődött, ahol az öltözőben a játékosok NFL-mintára nyakon öntötték Cortinát, majd már a felszerelésüktől megszabadulva visszamentek a jégre. A szállodába tartó buszút során sem pályáztak a „Szapporó legcsendesebb társasága" címre, majd jött egy örökre emlékezetes megmozdulás a szállodában is. A csapat egyik sztárja,
Ifj. Ocskay Gábor beváltotta az első nap tett ígéretét, miszerint feljutás esetén beleveti magát a hotel szökőkútjába,
amely természetesen nem ezen célból volt ott. Egyébként a fehérvári csatár a következőket mondta a nagy győzelem után:
Nagyon jól játszottunk az ukránok ellen is, még több gólt lőhetünk volna. Már az első harmadban éreztem, hogy legyőzhetjük őket. Tizenkilencedike van, ez a kedvenc számom, ilyen számú mezben játszom. Ez egy fantasztikus nap!"
A szállodai Ocskay-show után a játékosok a városban ünnepelték a sikert, de a repülőgép indulására mégis mindenki odaért. Igaz, néhányan még a Távol-Keleten maradtak, néhány napra meglátogatták egy korábbi csapattársukat.
Ez az előre leszervezett program is jelzi, hogy nem bíztak túlzottan a feljutásban, mert ha előre tudják, hogy ez bekövetkezik, aligha szerveztek volna külön programot a budapesti ünneplés idejére.
Mert a Bécsig repülőn utazó, onnan busszal hazatérő küldöttséget spontán népünnepély várta Budapesten.
A magyar válogatott a következő évben az elit-világbajnokságon szerepelhetett, korábbi nevén az A-csoportban. Ukrajna azóta sem járt a legjobb 16 között, sőt a második vonal hatcsapatosra szűkítése óta gyakran ott sincs helye, 2018 óta folyamatosan a harmadosztályban szenved.
Szapporóban nemcsak az ukrán válogatott, hanem az ukrán jégkorong is padlóra került.
Miközben mi a finnek, svédek, amerikaiak elleni találkozóra készülünk a legjobbak között, addig az ukránok az április 23-án kezdődő, tallini harmadosztályú vb-re.
Megváltoztak az erőviszonyok 15 év alatt,
ma már egy Ukrajna elleni felkészülési mérkőzésnek úgy is Magyarország az esélyese, hogy a legjobbjaink közül sokan jégre sem lépnek, és arra használja a mérkőzést a szakvezetés, hogy megnézze, kik csatlakozhatnak a már biztos tamperei kerettagokhoz.