LAS VEGAS, NEVADA - JANUARY 12: Keegan Kolesar #55 of the Vegas Golden Knights and Givani Smith #54 of the Florida Panthers fight in the first period of their game at T-Mobile Arena on January 12, 2023 in Las Vegas, Nevada. Ethan Miller/Getty Images/AFP (Photo by Ethan Miller / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Vágólapra másolva!
A világ egyik legnagyobb eszmei értékkel rendelkező trófeája a Stanley-kupa, mellyel vagy a floridai tengerparton vagy a nevadai sivatagban ünnepelnek majd a győztesek hamarosan. Ugyanis a sorozat döntőjében a Florida Panthers a Vegas Golden Knightsszal csap össze. Két olyan város csapata került a fináléba, ahol természetes körülmények között alig látnak jeget.
Az ember elképzeli, amint Frederick Arthur Stanley, Kanada 6. főkormányzó 1892-ben egy ékszerüzletben vesz egy serleget néhány dollárért, és elhatározza, hogy ebből egy vándordíj lesz, mely minden évben a kontinens legjobb hokicsapatának a birtokába kerül. Majd amint elmondja ötletét a bizalmasainak, közülük valaki felteszi a kérdést:
Lord Stanley, el tudja képzelni, hogy valamikor ezért a kupának látszó tárgyért egy Floridában és egy nevadai sivatagban játszó jégkorongcsapat küzd majd a júniusi kánikulában?"
Valószínű, hogy Stanley-kormányzó erre azt mondta volna az ötlet felvetőjének, hogy a két helyszín valamelyikén járhatott a közelmúltban, és ott erős napszúrást kaphatott, ha ilyen badarságokat beszél. Sőt, ha az említett főkormányzó halála után 20 évvel, 1913-ban mondja valaki a két nagy hivatásos jégkorong-szervezet, a National Hockey Association (NHA), és a Pacific Coast Hockey Association (PCHA) keretei között küzdó csapatoknak a fenti jóslatot, azok is hosszas hahotázással nyugtászták volna a mondatot. Érthető, hiszen
akkoriban a montreali, ottawai, winnipegi fagyban küzdöttek Lord Stanley kupájáért,
a kérdésben megjelölt két helyszínen talán még a jég szót sem ismerték. A jégkorongot biztosan nem.
Amikor 1914-ben az egyik kanadai csapat Portlandba, vagyis az Egyesült Államokba költözött új távlatok nyíltak a jégkorongban. Három évvel később pedig már egy amerikai csapat,
a Seattle Metropolitans lett a bajnok,
és ezzel elindult a hoki térhódítása a kontinens gazdaságilag erősebb államában. Abban az évben a ligák is közelítettek egymáshoz, és
megismerték a sportág iránt érdeklődők az NHL nevet.
Olyan helyeken is alakultak csapatok, melyeknél nem elsősorban a hó és a jég uralta a tájat az év nagy részében. A '20-as években már 10 csapat küzdött a bajnoki trófeáért, a Stanley-kupáért, de a gazdasági világválság idején mélypontra került a projekt.
1942-től beszélhetünk a mait megközelítő rendszerű bajnokságról. Ám 25 éven keresztül csak hat csapat részvételével zajlottak a küzdelmek.
Ők nevezik magukat Original Six-nek,
fütyülve arra, hogy mind a jégkorong, mind a Stanley-kupáért vívott küzdelemsorozat már sokkal korábban is létezett. Persze az igazán szervezett rendszer ekkor jött létre, és az „Eredeti hatos" minden tagja akkor már komoly múlttal rendelkezett.
A Montreal Canadiens alapításának hivatalos éve 1909, míg a Toronto Maple Leafs-é 1917. A további négy gárdát, a Boston Bruins-t , a Chicago Black Hawks-t (akkor még így írták!) , a Detroit Red Wings-et és a New York Rangers-t a '20-as évek közepén hozták létre.
Ők voltak azok, akik 1942-ben megalapították a maira már távolról emlékeztető rendszerű NHL-t,
és annak rájátszását a Stanley-kupáért. Bár könnyen belátható, hogy hat csapat versengése korántsem hasonlítható össze 32-éhez. Az alapszakaszból négy csapat jutott a playoff-ba, vagyis a mezőny kétharmada, és ott is csak két párharcot kellett vívni a kupagyőzelemhez. Ennek a rendszernek nyilván ez volt hibája, de
az „eredetiek" sokáig nem engedtek maguk közé senkit.
Azóta is hirdetik felsőbbrendűségüket, és a bevezetőben említett fikciót újra idecitálva elmondható, hogy egy nevadai-floridai döntő lehetőségén bizonyára percekig derültek volna az alapítók 1942-ben.
Talán még 1967-ben is, amikor engedve a nyomásnak hat csapatot beengedtek a "Paradicsomba", ezzel megduplázva az NHL létszámát. Az új csapatok Los Angelesből , Minnesotából , Philadelphiából , Pittsburghből , St. Louisból és San Franciscóból érkeztek, vagyis ketten is Kaliforniából, ami azért volt komoly áttörés, mert
az Original Six tagjai mind a kontinens keleti feléhez tartoztak.
Majd 1967-et követően is folyamatosan bővült a létszám, mígnem elérte a jelenlegi 32-t.
Miamiban (pontosabban Sunrise-ban) 1993-ban alapítottak csapatot, a Florida Pantherst, a nevadai sivatagban felhúzott szórakoztató központban, Las Vegas-ban pedig 2017-ben, vagyis hat évvel ezelőtt a Vegas Golden Knights-ot.
Az amerikai idő szerint ma (szombat) este kezdődő
Stanley-kupa döntőt ennek a két városnak a csapata vívja.
Érdekes lenni akár Lord Stanley, akár az 1917-es csapatok, akár az Original Six vezetőinek véleményét megtudni a Las Vegas-Miami júniusi párharcról!
Ám félre a szentimentalizmussal, és azzal, hogy a két csapat csarnokán kívül az adott városban még január-februárban is csak a hűtőszekrényben található jég, fogadjuk el a tényt: idén a Párducok és a Lovagok harcolnak az amerikai kontinens legrégebbi (az évtizedek során alakját folyamatosan változtató) kupájáért.
Esélyekről egy ilyen döntő esetében nincs értelme beszélni.
Inkább rögzítsük a tényeket. A Florida Panthers a keleti főcsoportot nyerte, imponáló teljesítménnyel. Amelyet talán tavaly várt tőle mindenki, de nyilván szurkolói úgy gondolják, hogy ami késik nem múlik. A Florida idén (is) bizonyította a tételt: a rájátszás egy másik bajnokság.
Ezt az első körben az alapszakaszban kis túlzással minden pozitív adatot felülíró Boston Bruinsszal tudatosította, aztán a Toronto Maple Leafsszel. Végül a főcsoportdöntőben a Carolina Hurricansszel, melyet az eredményt tekintve úgy kisöpört, ahogy a hurrikán szokta a faleveleket és egyéb tereptárgyakat. Ám a látszat ellenére ez nagyon szoros csata volt, elég csak azt mondani, hogy
mind a négy mérkőzést csak egy góllal nyerték a Párducok.
Kettőt a 60 percet követő döntetlen után. És fokozandó a drámát, az első mérkőzés csak a negyedik hosszabbítás végén dőlt el, vagyis a felek egy este kettőnél is több meccset játszottak.
Végül mi döntött?
Talán az, hogy Matthew Tkachuk náluk játszott. A szezon előtt a Calgary Flamestől érkezett 25 éves játékos ütötte mindkét „hirtelen halálban" a gólt, és a szériát lezáró negyedik meccsen is ő szerezte a győzelmet jelentő találatot 5 másodperccel a dudaszó előtt.
Nyugaton a Vegas Golden Knights útja talán könnyebb volt. Előbb a Winnipeg Jets-t, majd az Edmonton Oilerst búcsúztatta, Aztán a finálé első két találkozója itt is elképesztő izgalmakat hozott.
Mindkét vegasi csatában csak a hirtelen halál döntött,
és akárcsak Floridában itt is a hazaiak örülhettek mindkét alkalommal. Majd a Lovagok fölényesen nyertek Dallasban is, de a negyedik találkozón ők nem tudták lezárni a szériát. Csak az izgalmak miatt itt is hosszabbítás döntött, de hogy a Knights mennyire nem akarta „hazavinni" az ünneplést azt bizonyítja, hogy az ötödik meccsen a Dallas nyert Vegasban. Majd amikor mindenki azt hitte, hogy
olyan fordulatot hoz a párharc, amilyet hétről-hétre hozott annak idején a Dallas című végeláthatatlan sorozat,
az Aranylovagok „agyonverték" a csillagokat annak csarnokában. Hat-nulla lett a sorozatzáró epizód, így a liga második legfiatalabb csapata már másodszor próbálkozhat a döntőben.
Ember legyen a talpán, aki megtippeli a győztest, az biztos, hogy magyar idő szerint mindig hajnali 2-kor kezdődnek a meccsek, a széria addig tart amíg valamelyik csapat megnyer négy találkozót. Az első két meccs Las Vegasban lesz, a második kettő Miami mellett, aztán ha még játszani kell tovább, akkor minden meccs után költözik a „vándorcirkusz".
Nevadai sivatag, Florida, oda-vissza, mekkorát néznének az alapítóatyák ha élnének!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!