Egy gyűlölt sportcsapat, a szomorú bohócok, akik megölték a Mikulást

A sport világában megszokott dolog, hogy a nagy győzelmekről, az emberfeletti teljesítményekről írunk, hiszen ez érdekli a legtöbb embert. A legtöbben azért kezdenek sportolni - a sport szeretete mellett -, hogy fejlődjenek, egyre jobbak legyenek. A sportolók szinte kivétel nélkül a győzelemért küzdenek, van, aki mindent megtesz a sikerért. Ezért is különleges a Washington Generals csapata, mert az amerikai kosarasok szinte állandó vereségre vannak ítélve. Ők a bemutatómeccseket tartó híres csapat, a Harlem Globetrotters állandó ellenfelei. A nézők érthetően a sztárokra kíváncsiak, nem pedig arra a csapatra, amit állandóan legyőznek, ennek megfelelően a Generals sorsa és állandó jelzője a vereség lett. Ez a cikk most kivételesen mégis róluk szól.

Mikor győzte le legutóbb a Washington Generals a Harlem Globetrotterst?

A Washington Generalsnak komoly küldetése van, ugyanis azon dolgoznak, hogy 1971 után megszerezzék az újabb győzelmüket. Ekkor nyertek ugyanis legutóbb a harlemi varázslók ellen. A kérdés az, hogy az ingujjaikból folyamatosan új trükköket előhúzó, a világ legtöbb győzelmével álló csapat, a Harlem Globetrotters ellen képesek lesznek vajon újra nyerni? A kérdés összetett, de a Washington Generals keményen készül, a többi pedig nem csak rajtuk múlik.

Az 1952-ben alapított Washington Generals egy amerikai kosárlabdacsapat, amely a Harlem Globetrotters riválisa – olvasható a Harlem Globetrotters csapatának hivatalos oldalán az állandó ellenfélről.

Eközben a Globetrotters neve alatt ez olvasható: A Harlem Globetrotters ikonikus csapata világszerte ismert, nevük egyet jelent a szórakoztatással és a cselekkel. A Globetrotters több, mint 90 éve döntögeti a korlátokat, jótékonykodik és elkötelezett a szurkolói iránt, ami túlmutat a játékon.

A Globetrotters 148 millió szurkolónál is többet szórakoztatott már 123 különböző országban, így bemutatva rengeteg embernek a kosárlabdát. A csapat élenjáró volt a zsákolások népszerűsítésében, a gyors indításokban, a csatár és az irányító poszt bevezetésében és a láb közötti cselek tekintetében is.

Az idővonalukon az is kiderül, hogy 1926-ban jött létre a csapat, 1940-ben bajnoki címet is nyert, majd 1948-ban és 1949-ben is legyőzte az NBA aktuális bajnokát, a Minneapolis Lakerst. A sikereknek köszönhetően Nathaniel "Sweetwater" Clifton a Harlemből bekerült a New York Knicks csapatába, így ő lett a ligában az első afrikai származású játékos.

Wilt Chamberain is szerepelt a csapatban:

Az 1950-es években Wilt Chamberlain is szerepelt a csapatban, amely túrázott a Szovjetunióban, majd a következő évtizedekben folyamatosan nőtt a csapat népszerűsége. 1985-ben a csapatban először játszhatott női kosaras is, 2002-ben pedig elismerve a csapat óriási hatását a kosárlabdasportra, a Harlem Globetrotters bekerült a Hírességek Csarnokába, egyetlen csapatként.

Napjainkban évente 400 meccsnél is többet játszik a Globetrotters 25-nél is több országban.

Ugorjunk vissza kicsit az időben. 1971-ben Martin városában, Tennessee-ben lépett pályára a Washington Generals a Harlem Globetrotters ellen. A Generals akkoriban éppen New Jersey Reds néven futott, de volt már korábban Boston Shamrocks, Baltimore Rockets, Atlantic City Seagulls, New York Nationals, International Elite, Global Select és World All-Stars is a csapat neve.

Louis Herman Klotz dobásra szánta el magát, és a mindenki által csak Redként ismert sportember dobásából kosár lett, a Reds pedig legyőzte a Globetrotterst, pedig már akkor tudta mindenki, hogy nem ez volt a megszokott forgatókönyv.

„Úgy néztek ránk, mintha megöltük volna a Mikulást" – mondta később Klotz arról a győzelemről.

Azóta 50 évnél is több telt el, a Globetrotters pedig azóta is kíméletlen ellenfél és folyamatosan bosszút áll az akkor győztes csapaton. A Sweet Georgia Brown dallamaira brillírozó csapat azóta is általában könnyedén veri a Generals csapatát.

A Globetrotters csapatát világszerte óriási szeretettel fogadják, hatalmas üdvrivalgással léphet a csarnokokba a sztárcsapat, miközben a Generals zöldmezes játékosait folyamatosan fütyülik, kigúnyolják, és természetesen az ellenfél is gyakran megalázza. A Generals igazi állatorvosi ló a sport világában. Az esélytelen, akinek ráadásul nem is szurkol senki. Akkor mégis miért akarna bárki a Washington Generals játékosa lenni?

„Életem legszebb időszakát töltöttem a csapattal" – mondta Antoine Maddox, aki 2007 és 2010 között volt a Generals dobóhátvédje.

Együtt utazol a világ egyik leghíresebb csapatával, már ez önmagában nagyon különleges."

Maddox először akkor találkozott a Washington Generals csapatával, amikor Georgiában a középiskolában szakmai napot tartottak. Maddox elmondta a tanárainak, hogy kosárlabdázó szeretne lenni, ezt követően pedig lehetőséget kapott, hogy találkozzon "Sweet" Lou Dunbarral, a legendás Globetrotterrel. Akkoriban egy iskolás fiú álma volt, hogy egy ekkora sztár lépéseit figyelhesse.

„Elmentem egy meccsre, és emlékszem, hogy néztem a Washington Generalst és arra gondoltam: ember, ezek hogy kaphatták meg ezt a melót?"

Aztán hamar rájött, amikor a főiskola után elmehetett egy combine-ra (ezeken a rendezvényeken főleg a fizikai paramétereket mérik fel, profi csapatok megfigyelői jelenlétében). Nem ritkán a jövő nagy NBA-sztárjait is ki lehet szúrni ilyen eseményeken, de aki nem kap ezt követően szerződést, az gyakran a tengerentúlon keres lehetőséget, vagy éppen lecsap rájuk a Generals megfigyelője.

„Még bennem volt az elhatározás, hogy valahol profi játékos legyek. Arra számítottam, hogy legalább utazgatok, és majd valahol csak kiszúrnak" – mondta.

Már jégen is összecsapott a Harlem Globetrotters és a Washington Generals Forrás: Getty Images via AFP/2010 Getty Images/Mike Stobe

A Globetrotters nevéhez hűen (világjáróknak lehetne talán fordítani erőltetetten) meccsek százait játssza az Egyesült Államokban, Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában. Amerre csak mennek, követi őket az örök rivális is.

„A lehető legjobb tapasztalatot gyűjtöttem. Főiskola után három év alatt összesen 26 különböző országban jártam" – mondja Maddox.

Időnként katonai támaszpontokra is ellátogatnak. David Birch, aki öt évet töltött a Generals kötelékében, arról mesélt, hogy jártak Japánban, Németországban, Libanonban, de még Afganisztánban is kiemelt kockázatú helyeken.

„Afganisztánban csak úgy hagyhattuk el a tábort, ha sisakot és mellényt húztunk. Kemény volt, de megérte, mert jó volt látni a messze szolgáló alakulatokat és szórakoztatni őket. Mindig nagyon örültek nekünk" – mondta Brich, aki szerint egy újoncszerződés a Generalsszal még senkit nem tett gazdaggá, de azért nem kapnak rossz pénzt, pláne úgy, hogy a turnékon mindent fizettek.

„Szerintem jó üzlet volt. Azért kaptam fizetést, hogy dobjak pár hármast, meg utazgassak' – mondta.

Caleb Kimbrough is kellemes emlékeket őriz a Generalsnál töltött időszakáról, játszott többek között a Philadelphia 76ers régi csarnokának tetején rendezett meccsen és a Madison Square Gardenben is telt ház előtt. Büszke rá, hogy ő is a Globetrotters család tagja lehetett.

Caleb Kimbrough nyomozza a labdát

Honnan kapta nevét a Washington Generals?

A Harlem Globetrotters csapatát eredetileg Chicagóban alapították 1926-ban. Akkoriban természetes volt a szegregáció a sportban, az egyébként fehér, zsidó és Londonból származó tulajdonos, Abe Saperstein nem véletlenül tette a csapat előtagjává a Harlemet, így akarta tudatni mindenkivel, hogy feketékből áll a csapat.

Fekete amerikaiak generációit inspirálta a Harlem Globetrotters, amihez elég volt, hogy hétről-hétre verték el a legjobb, csak fehérekből álló csapatokat. 1950-ben a csapatból indult Chuck Cooper, Nat Clifton és Hank DeZonie is. Ők mind az első fekete játékosok között voltak az NBA-ben. Miután segített a sportban a korlátok lebontásában, Saperstein csapatának már nem kellett az NBA legjobbjait legyőzni, hogy bizonyítson. Ehelyett elkezdtek a látványra és a trükkökre építeni.

Saperstein megdumálta a vörös hajú, 170 centis irányítót, aki sokáig a valaha volt legalacsonyabb NBA-bajnok volt 1948-as sikerével, amit a Baltimore Bullets csapatával ért el, ő volt Louis Herman Klotz. A II. világháborús veterán elfogadta a felkérést,

összerakott egy csapatot, amit Eisenhower tábornok tiszteletére nevezett el Generalsnak, azaz tábornokoknak.

Klotz célja nem az volt, hogy lejárassa a nevet, inkább úgy gondolt a csapatára, mint Ginger Rogersre Fred Astaire mellett, 1952-ben pedig megindult a közös tánc a Harlem csapatával.

Mire a csapat alapítója elsüllyesztette azt a győztes dobást 1971-ben, már 50 éves is elmúlt, az álom pedig, hogy a Generalst igazi klasszis játékosok alkossák, már rég szertefoszlott. Hiába jöttek a már fent említett névváltoztatások, a szerencsétlen vesztes bélyege így sem került le a csapatról.

Amerikában a vesztes szinonimája lett a Generals, több tévésorozatban is élcelődtek már a csapaton, de előkerült a The Simpsonsban is a csapat neve. És Amerikában tényleg senkink nem kell elmagyarázni ezeket a vicceket, a Washington Generals igazi pofozógép lett.

Az Így jártam anyátokkal című sorozatban a két főszereplő egy Harlem elleni meccsre úgy ment ki, hogy a Generalsnak szurkolt.

A viccek pedig eljutottak a pályára is: vizesvödörrel locsolás, nadrág lehúzás, mint a cirkuszban. És persze mindig a zöld mezesek voltak a szomorú bohócok.

„A meccs közepén tépték szét a mezemet, majd egy boxerben kellett lerohannom a pályáról, de megcsináltatták velem a lufis büntetőt is" – mondja Kimbrough, ami azt jelentette, hogy egy héliummal töltött lufival kellett büntetőt dobnia, ami el sem jutott a palánkig, hanem a dobás után felszállt a mennyezetig.

Nem mindenki vette ilyen könnyen a dolgokat, nem mindenki viselte el, hogy hülyét csináljanak belőle. Egy egyetemi szupersztár nehezen emészti meg a másodhegedűs szerepét, de a rengeteg utazás és a fluktuációi is sokakat kikészít.

Sokszor frusztráló ez. Igazi forgóajtó volt az egész. Volt a keretnek egy része, egy magja, ami állandó volt, de nagyon sokan cserélődtek.

Voltak, akiket zavart a sok csere és az, hogy nem mindenki részesül ugyanolyan elbánásban" – mondja Kimbrough. Míg Birch szerint voltak olyanok, akik egy turné közepén dobták be a törülközőt.

„Voltak olyanok, akik a turné közepén léptek le, ezer és egy ok miatt. Láttam olyat is, aki meccs közben távozott. Az volt a szokás, hogy a Globetrotters eszik elsőnek, hogy tudjanak menni autogramokat osztani, így hiába értünk elsőként az étterembe, csak akkor ehettünk, ha ők már befejezték, ez is sokakat zavart."

Volt idő, amikor egy kosaras többet tudott keresni Globetrotterként, mint profi játékosként. 1958-ban, a főiskolás sztár, Wilt 'the Stilt' Chamberlain például Saperstein csapatával túrázott, amíg elég idős lett ahhoz, hogy játszhasson az NBA-ben. Nem telt el sok idő, és ő lett a liga legjobban fizetett játékosa, amikor 30 ezer dolláros újoncszerződést kapott. Még ez is komoly visszaesést jelentett, ugyanis ennek a dupláját kereste, amikor egy évet utazgatott a társulattal.

Wilt Chamberlain (balra) később az NBA legnagyobb sztárja lett Forrás: ESPN

Más legendák is szerepeltek a csapatban, mint Meadowlark Lemon vagy a már említett Dunbar. Ma már azért nem mindennapos, hogy a csapatból tévébe hívnak be játékosokat, mint korábban akár a Szezám utcába, de napjaink húzóembere, Thunder Law például több Guinness-rekordot is tart és több tízezren követik a közösségi oldalain.

A Washington Generals csapatából már nehezebb kiemelni valakit. Még a Globetrotters hivatalos oldalán sem említenek senkit. Az élő meccseken Generals relikviákat sem lehet kapni, de a szurkolók például megfelelő belépővel dobálhatnak is a Globetrotters játékosaival, akik be is vannak mikrofonozva a meccseken, majd a lefújás után aláírásokat osztogatnak.

Ehhez képest a Generals játékosai a dudaszó pillanatában eltűnnek a pályáról, miután kellemesen kifütyülték őket.

Nem maradhatsz a pályán, nem készíthetnek képeket veled, nem adhatsz autogramokat, nincs nyilatkozat" –

mondja Birch.

„Nem igazán találkozunk szurkolókkal. Ott vagyunk, játszunk, majd távozunk. A elején kicsit rosszul esik, hozzá kell szoknia az ember egójának" – mondja Maddox.

Vannak azonban olyan túrák, amik gyógyírt jelenthetnek, főleg ott, ahol nem tudják, ki kicsoda.

Kínában vagy Dél-Amerikában előfordul, hogy nem tudják, mi nem az NBA-ben kosarazunk. Van, hogy minket is úgy kezelnek, mint a Globetrotterst, képeket, aláírásokat akarnak. Ilyenkor úgy érezzük, mintha igazi profik lennénk" –

mondja Birch.

Annak ellenére, hogy a két csapat tagjai más fizetésekkel, edzésmódszerekkel és körülmények között készülnek, nem rossz a kapcsolat a Generals és a Globetrotters között. Főleg akkor szorosabb, amikor együtt utazik a két csapat a világ körül. Még közös titkaik is vannak.

Nem jön senki úgy ehhez a csapathoz, hogy azt hiszi, nyerhet. Ha igazi kosárlabdát akarsz játszani, és óriási benned a versenyszellem, akkor ezt nem neked találták ki.

Egy idő után csak frusztrált leszel és egyike azoknak, akik menet közben kiszállnak" – mondja Birch.

A Harlem Globetrotters ellen állandó vereségre van ítélve a Washington Generals Forrás: AFP/Nicholas Kamm

Azt, hogy egy Globetrotters show-ban mennyi a valóság, az igazi játék, azt nem igazán illik megkérdezni. A szervezet természetesen nem beszél erről többet a kelleténél, az aktív játékosok pedig nem is beszélhetnek róla, de Birch olyan részleteket árul el, amiért biztosan kirúgták volna, ha nem dönt úgy 2015-ben, hogy tanárnak áll.

Birch szerint az edzőtáborokban előre megírt jeleneteket próbálgattak, de voltak "play one"-nak nevezett szegmensek is, ami valódi játékot jelentett.

„Amikor elkezdtem, az első évben nagyjából a meccs fele play one volt. Tudtuk, hogy alakul majd a negyedik negyed és azt is, mi történik majd az elsőben. A második és a harmadik negyedben csinálhattuk azt, amit akartunk" – mondta Birch, aki játékos-edzőként azért is felelt, hogy a csapattársak betartsák az utasításokat, végrehajtsák a szükséges formulákat.

Az ötödik és egyben utolsó évemre az amolyan komikus kosármeccsből egy igazi, gyerekeknek való show-műsor lett. Az egész meccsen összesen három vagy négy play one maradt. Kosarasként érkeztem, de színészként hagytam abba.

A fentiekkel ellentétben a Generals-veteránok többsége továbbra sem kotyog ki semmit. Ezzel kapcsolatban Maddox csak annyit mondott, hogy „volt sok szoros meccsünk, voltak lehetőségeink, de végül nem voltunk elég jók".

A nagy küzdőknek, akiknek az NBA a céljuk, nehéz elviselni azt, hogy a Globetrotters látszólag simán döngöli földbe a csapatot minden este.

„Nem volt egyszerű" – ismeri el Kimbrough, aki kosárlabdaedzőként dolgozik. „Voltak olyan szakaszok, amikor hagytak minket játszani. Kemények voltunk, kijött belőlünk a versenyszellem és volt, hogy tényleg jól játszottunk."

Néha kicsit túl jól is. Kimbrough egy olyan meccset elevenít fel, amikor a Chicago Bulls otthonában figyelmeztették őket a szünetben.

Annyi hármast dobtunk, hogy komoly előnyünk volt. Az egyik edző elég komoly beszédet intézett hozzánk. Nyilvánvalóan a Globetrotters egy csodálatos feltámadás után megnyerte a meccset, de mi mind éreztük, hogy ezt a meccset mi nyertük meg."

Azok a játékosok, akik arra gondolnak, hogy elhomályosítják majd a Globetrotterst, azok nem töltenek túl sok időt a pályán.

„Előfordulhat olyan, hogy dobsz öt-hat hármast, miközben a Globetrotters képtelen betalálni de akkor jön az edzőjük és szól, hogy cseréljenek le. Nem tűnhetünk jobbnak, mint ők" – mondja Birch. Ezt követően adódik a kérdés:

Meg tudná verni a Generals a Harlemet, ha engednék nekik?

Természetesen taktikailag nem érdemes elemezni a Globetrotters meccseit, de az jól látszik, mennyire különbözően kell működnie a két csapatnak. A hatalmas zsákolások az egyik oldalon, miközben a Generals játékosai távoli dobásokra vannak kényszerítve és a lepattanókra pedig sanszuk sincs.

A Globetrotters innovációja alapján hármas mellett négypontost is lehet szerezni, de nem gyakori, hogy zsinórban záporoznak a jó dobások a Generalstól, persze, tudnak dobni.

Miközben a Globetrotters gyakran különleges adottságokkal rendelkező játékosokat igazol, alacsony játékost, aki hatalmasat ugrik, nagyon magas játékost vagy nagyon gyorsat, aki iszonyatos sebességgel kezeli a labdát, addig a Generals inkább a funkcionális játékosokra pályázik a különlegesek helyett.

A Harlem Globetrotters a különleges játékosokra pályázik Forrás: AFP/Don Emmert

„Többnyire a tradicionálisan jó kosarasokat keresik. Jó, hasznos játékosnak kell lenned, aki ügyes a labdával, jól passzol, érti a játékot. Egy átlagos ember azt is gondolhatná, szinte bárki beférne a Washington Generalsba, de nem így van" – mondja Maddox, aki továbbra is jár Globetrotters-meccsekre, méghozzá zöldben és a korábbi csapatának szurkol.

Birch, aki az Ottawa Egyetem hírességek csarnokának is a tagja, szintén úgy gondolja, a korábbi csapatában nem kutyaütők szerepelnek.

„Ha a Generalsban játszol, akkor minimum egy jó egyetemi kosarasnak kell lenned. Sok olyan játékosunk volt, aki az egyetemi bajnokságban minimum 2000 pontot dobott. Ők mind nagyon jó játékosok."

Mégis, ki nyerne egy igazi meccsen?

„Bárkit kérdezel a Generalsból, mindenki azt mondaná, hogy mi nyernénk" – mondja Birch. „Azt mondanák, a Generalsban vannak a képzettebb, sokoldalúbb játékosok, akik igazán értenek a valódi kosárlabdához. És ha igazából játszanánk, akkor mi többször nyernénk, mint ők. A Globetrotters azt mondaná, nem csak a trükköket ismerik, de ügyesebbek is."

Ha ez így van, akkor adódik még egy kérdés: megvan a Generals sportembereiben a minimális kísértés, hogy 1971 után újra legyőzzék a nagy ellenfelet?

Ez az a kérdés, amit a szurkolók sokszor felteszik Birch-nek. Szerinte ez csak akkor sikerülhetne, ha a játékvezető, az időmérő, de még a műsorközlő is be lenne avatva.

Vannak emberek, akik megkérdezik, miért nem nyertek már egy meccset? De a szerződésed érvénytelenné válna, mert nem végzed el a show-ban rád kiszabott feladatod. És nekünk ez a munkánk. Sok ember ezt nem tenné kockára."

Ezért is jöhetett össze az a győzelem Tennessee-ben az időmérő hibájának, a Globetrotters szörnyű dobásainak és a legendás Generalnak, Red Klotz-nak köszönhetően, akit semmi retorzió nem ért a meccset követően.

Red Klotz csapata hiába szenvedett el fennállása során 17 ezernél is vereséget, az alapító egészen 2014-es haláláig kitartott amellett, hogy a csapata mindig megpróbált nyerni.

A források szerint a csapat történet során eddig háromszor nyert hivatalos meccset, de lehet olvasni hat győzelemről is. Hogy ez újra megtörténhet még valaha? Sosem lehet tudni. Egy biztos, a Generals azon lesz, hogy újra sikerüljön.

A BBC cikke alapján