Tizenhat éves korától különböző csapatoknál (Real Betis, Sevilla, Torrelodones Madrid akadémia, CB Zamora) már három évet töltött Spanyolországban. Milyen érzésekkel tért vissza oda, miután a nyáron a MoraBanc Andorra leigazolta Önt?
Rég voltam ennyire izgatott, mivel tizenéves koromban is arról álmodoztam, hogy a spanyol első osztályban (ACB) kosarazhassak. Nagyon kemény munka volt eddig eljutni, és most szerencsére megadatott ez a lehetőség. Jól érzem magam itt, és van egy célom, amiért mindennap megéri felkelnem.
Egyike azoknak a fiatal magyar sportolóknak, akik már nagyon korán külföldi csapatokban pallérozódtak. Mi volt az a dolog, amihez fiatalon nagyon nehéz volt hozzászoknia vagy alkalmazkodnia?
Az elszigeteltséget és az ezzel együtt járó egyedüllétet mondanám.
A családom és a barátaim otthon voltak, és nem ismertem senkit. Ráadásul akkoriban a nyelvet sem beszéltem olyan jól, mint most.
Főleg az első évem volt nagyon szenvedős Sevillában. Nagyon örülök, hogy az első szezon után nem adtam fel, és maradtam még két évet Spanyolországban.
A MoraBanc Andorra hazai pályájának tengerszint feletti magassága több mint 1000 méter. Mennyire nehéz volt ezt megszoknia edzéseken vagy a meccseken?
Nagyon magasan van a csarnok, és az első napokban valóban picit fáradékonyabb voltam. Dolgozom a légzésemen, ezért sok légzéstechnikát segítő gyakorlatot szoktam végezni reggelenként. Így a tengerszint feletti magasság nem befolyásolta a teljesítményemet.
A szezon során hozzászokunk ehhez a klímához, és ez valahol egy minimális versenyelőnyt is jelent a meccseken a számunkra a többi csapattal szemben, akik könnyebb körülmények között edz vagy játszik.
Szeptember elején mutatkozott be a MoraBanc Andorrában, és októberben több meccsen (Monbus Obradoioro, Joventut Badalona) is remek teljesítményt nyújtott alig tizenöt percnyi játékidő alatt. Hogy látja jelenlegi helyzetét a csapatban?
A szezon elején elég problémás időszakban kerültem ide. Az edzőm azt mondta, hogy lehet lesznek olyan találkozók, ahol nem fogok pályára lépni. Ő azt szerette volna, hogy a kevesebb játékidőm ellenére ugyanolyan akarattal és intenzitással álljak hozzá minden egyes edzéshez és mérkőzéshez. A spanyol bajnokságban a legtöbb csapatban tizenkét magas szinten játszó kosárlabdázó van, míg a magyar NB I-ben hét-nyolc, jobb esetben tíz rotációban szereplő játékos szerepel.
Nálunk a sérülteket is beleszámítva 13-14 rotáció játékos van, akiknek nagyobb szerepük lehet a mérkőzéseken, így erős a verseny a játékpercekért.
Az első bajnoki meccsemen az utolsó három-négy percben játszottam, majd az edzésen megsérült egy cserebedobónk, és a következő pár mérkőzésen a számomra kevésbé komfortos kettes és hármas poszton kellett játszanom.
Szerencsére tudtam élni a lehetőséggel, és az elmúlt találkozókon már irányító poszton játszhattam. Többet volt a kezemben a labda, így növelni tudtam a gólpasszaim számát.
Magammal kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy ha zöld utat kapok az edzőktől és a csapattól, akkor tudok igazán kibontakozni és a legtöbbet hozzátenni a játékhoz. Bármit hajlandó vagyok megtenni, ami a csapat győzelméhez kell, legyen szó védekezésről vagy támadásról.
A spanyol bajnoksággal kapcsolatban a játék sebességét, intenzitását, a fizikalitást, a kontaktok sokkal magasabb számát emelik ki a szakírók, de lassan tíz mérkőzés után milyen tapasztalatai vannak, milyen más különbségeket emelne ki?
A kontaktok száma és a játék sebessége miatt nagyon más a spanyol bajnokság. Egy játékosnak általában öt-hat percnél több játéklehetősége kevésszer adódik, mert akkora iramú mérkőzések vannak, hogy az ember fizikálisan nem is bír többet, ha védekezésben és támadásában száz százalékot akar nyújtani. A mi csapatunk egyébként nem tartozik a leggyorsabban játszó gárdák közé szemben például a Manrésával vagy Gironával. Utóbbinál játszik a válogatott csapattársam is, Golomán György.
Az edzők tekintetében is hatalmas a különbség. Nem titok, hogy nem első számú játékosként hoztak ide Andorrába, de ennek ellenére az edzőm mindig azt sulykolja belém, hogy legyek agresszív és bátran támadjak.
Magyarországon néha úgy éreztem, hogy sokszor kontrollálni akarnak az edzők, és sokszor elvárták, hogy támadásban a tiszta hárompontosokon kívül ne csináljak semmit.
Natxo Lezkano nagyon figyel az apró részletekre is a közös videózásokon. Olyan dolgokra is nagy hangsúlyt fektet, amik lényegtelennek tűnnek, mégis eldönthetik a mérkőzést.
Hogyan állnak a hibákhoz?
Volt, hogy elhibáztam pár dobást, de akkor is azt mondták, hogy jó, szép volt, el kellett dobni. Agresszívnek kell lenni. Aki bátortalan, fél, és nem meri megcsinálni azokat a dolgokat, amiket egyébként gyakorol, ott nincs miről beszélni.
Az eredményesség a legfontosabb szempont, de tudják az utat a legjobb eredmények eléréséhez.
Nem azt mondják, hogy adjam oda az amerikai játékos kezébe, és hagyjam őt játszani.
Mennyire lakik messze a sportcsarnoktól? Úgy hallottam, hogy nem kedveli a sétákat, legyenek bármilyen rövidek is.
Alig félpercnyire van a csarnokunk, aminek a szomszédságában van a nemzeti focistadion. Volt úgy, hogy autóval mentem edzésre így is, és ennek egyszerű oka van /nevet/. Azért nem szeretek sétálni, mert úgy vagyok vele, hogy minden energiámat az edzésbe és a pluszmunkába igyekszem belerakni.
A pihenés is annyira fontos számomra, mint az edzés. Minél többet pihenek, annál hamarabb tudok keményen edzeni. Ez lehet, hogy csak az én babonám vagy rítusom, de eddig bevált.
A felnőttválogatottba 2019 májusában kapott meghívást, és azóta szerepelt már a tavalyi Európa-bajnokságon, és az Eb-selejtezők álomcsapatában is helyet kapott. Sztojan Ivkovics lemondásával új korszak kezdődhet a magyar válogatott történetében. Mit gondol, van esély arra, hogy újra egy eredményes időszak elé nézzen a nemzeti csapat?
A jelenlegi keretben, ha nem is legmélyebb válogattunk lesz a jövőben, van tíz-húsz játékosunk, akik meghatározók tudnak lenni nemzetközi szinten. Azt gondolom, hogy ez bizakodásra adhat okot, és erősítheti a hitünket abba, hogy elérhetjük a céljainkat.
Milyen volt a viszonya Sztojan Ivkoviccsal?
Karakteres embernek és edzőnek ismertem meg őt, aki mindig megvédte a játékosait. Azt gondolom, hogy nagyon hálás lehet neki minden válogatott játékos és szurkoló azért, amilyen eredményeket elért a felnőtt férfiválogatott élén.
Nagyon tisztelem a munkásságát, mert kultúra és játékrendszer kialakítása mellett egy jobb közeget hagyott hátra a felnőtt válogatott körül, mint amikor átvette a csapatot.
A korosztályos válogatottakkal kapcsolatban az egyik podcastban az mondta, hogy a legnagyobb lehetőségünk a sebességünkben és intenzitásban van. A kapitányi időszaka vége felé Sztojan Ivkovicsot pont azért kritizálták, mert nem erőltette a gyors átmenetekre épülő játékot, nem akart kockáztatni. Milyen játékstílú válogatottnak örülne a jövőben?
Akkor érzem a legkomfortosabbnak a pályán, ha az egész csapat jól érzi magát az adott játékrendszerben. Alapvetően gyors kosárlabdát szeretek játszani, sok védekezésből támadásba való átmenetekkel (tranzíció).
Másrészt a korábbi időszakokban az olyan csapatokban éreztem jól magam, ahol rend volt a pályán, és egyfajta variáció volt mind az öt játékos fejében.
Ha önzetlenül játszunk, járatjuk a labdát, jól használjuk ki a területeket, és a tiszta dobóhelyzeteket keresve megtaláljuk az üres embereket, akkor mindegy, hogy egy kontrollált öt-öt elleni játékot preferál az edzőnk, vagy inkább a futós játékot. Mindkettőnek helye van a játékban.
A meccs tempója és a ritmus diktálása is befolyásolja, hogy egy csapat többet vagy kevesebbet fut, de a válogatottban valóban kevesebb tranzíciós játék volt az elmúlt időben.
A nyáron az NBA-ben szereplő Los Angeles Lakers csapatánál edzett egy magyar kosárlabdázó, aki végül a G-ligában kapott szerződést. Mit gondol Valerio-Bodon Vincentről?
Magyarországon az emberek még nem láttak olyan játékost, mint Vincent. Nem ő volt az NB I legjobb játékosa a statisztikák alapján, de korábban sok közös edzésünk volt az UBT keretein belül, így testközelből láthattam, hogy mire képes. Sokat egy-egyeztünk, és ilyen játékossal még nem kerültem szembe, még a spanyol első osztályban sem. Majdnem kétszáztíz centiméter magas (207 cm), egy irányító labdakezelési technikájával rendelkezik, és a dobása is rendben van. Nagyon magasan lehet a képességeinek a plafonja. Ha zöld utat kap, sok dologban előre tud majd lépni.
Tavaly az Alba Fehérvár színeiben lépett pályára a magyar bajnoki döntőben a korábbi Falcós csapattársai ellen. Nehéz volt megbirkóznia a szombathelyi szurkolók kritikáival a klubváltása miatt?
Nem éreztem ezt tehernek. Sokat foglalkozom a mentális egészségemmel és a saját felkészítésemmel, ezért csak a játékomra szoktam koncentrálni bármilyen körülmények között. Talán csak abból a szempontból volt egy picit nehéz,
hogy olyan emberek ellen kellett küzdenem a bajnoki címért, akiket megszerettem a Falcónál.
Abban az időszakban a San Pablo Burgos csapatától egy évre kölcsönbe kerülte a Falcóhoz, majd mire a második évre visszamehettem volna Spanyolországba, addigra a Burgos kiesett a spanyol első osztályból. Így felbonthatóvá vált a szerződésem, és szabadon igazolható játékosként az Alba Fehérvár kötelékébe kerültem egy évre.
Édesapja a Csepel korábbi válogatott játékosa, Somogyi László kiemelte Önnel kapcsolatban az eltökéltséget és a motiváltságot. Ez már az ötödik szezonja a profik között. Mi a legfőbb húzóereje, hogy jobb teljesítményre sarkallja magát?
A soproni U13-as csapatban, az akkori edzőmmel Kovács Balázzsal persze ezt már átbeszéltük, egyszer a rosszabb képességűnek ítélt csapatba raktak. Ez akkor nagy motivációt adott nekem a továbbiakban. Sokan leírtak engem, mint játékost, és ez a mai napig erőt ad nekem.
Minden apró kis dologban azt nézem, hogyan tudok erőt meríteni belőle.
Legyen szó utálkozó megjegyzésről, biztató szavakról vagy építő kritikákról. Csak azt nézem, hogyan tudok közelebb kerülni a céljaimhoz. Kobe Bryant mondta egyszer, hogy "Ha folyamatosan az ember tanulni szeretne mindenből, akkor az egész élet egy könyvtár lesz számára". Igyekszem a legjobb önmagamat nyújtani minden téren.
Angol vagy spanyol a pálya nyelve az Andorránál?
Igazából mindkettő. Itt az edzők szeretik a spanyol nyelvet "erőltetni". Van, hogy az edzőnk spanyolul kezd el beszélni, de később átvált angolra. Úgy vannak vele, hogy megszoksz, vagy megszöksz /nevet/.
Talán két játékos van, aki nem beszél spanyolul. Az érettségit öt éve szereztem meg Spanyolországban, a középfokú spanyol nyelvizsgát három éve tettem le. Azóta még talán fejlődött is a nyelvtudásom.
Golomán Gyurinak valószínűleg nehezebb lehet Gironában, mert ott az emberek csak katalán nyelven hajlandók beszélni. Mennyire tartjátok a kapcsolatot most, hogy egy országban játszottok?
Néha írunk egymásnak, de napi szinten nem tartjuk a kapcsolatot. Amikor egymás ellen játszottunk, elmondta, hogy nagyon szenvedős volt neki hozzászoknia a katalán nyelvjáráshoz. Szerencsére Andorrában nem ez a helyzet, nemzetközibb a társadalom, sok turista van, és az angol és a spanyol is a fő nyelvnek számít.
2019 márciusában 23 pontot dobott a Gironának a Zamora szineíben a spanyol harmadosztályban. December elején Golomán György csapata, a Girona ellen fog játszani az Andorra. Mit vár a meccstől?
A győzelemmel és huszonhárom dobott ponttal már elégedett lennék (nevet/. A felkészülési meccset elveszítettük ellenük a hosszabbításban, így nagyon bízom egy revans győzelemben.
A bajnoki győzelmek mellett milyen célokat szeretne elérni a következő év elején a klubcsapatával és a válogatottal?
Az edző kimondott célt nem közvetített felénk. Az elvárás talán az, hogy a legjobb énünket nyújtsa mindenki. Ha ez rájátszást ér, akkor még inkább örömteli idényünk lesz. Ha bennmaradunk a spanyol bajnokságban, akkor a következő idénytől az ULEB Euro Cup-ban is elindulhat a csapat. A magyar válogatottal februárban játszunk Eb-selejtezőket, de egyelőre még nem tudni, hogy ki lesz az edző. Az MKOSZ elnökségének tagja, Mészáros Zalán erről már beszélt korábban.
Én nagyon bizakodó vagyok, és hiszem, hogy hozni tudjuk majd az eredményeket a következő időszakban is.
Biztosan lesznek holtpontok, és lehet, hogy nem minden meccsünket tudjuk majd megnyerni. Egy új edzőnek és egy új játékrendszernek a beépítése nem lehet zökkenőmentes.
Az biztos, hogy a magyar válogatott mindent meg fog tenni, hogy a legjobbat hozza ki magából.