Jött az őrült spanyol és fejbe rúgta a magyar szövetségi kapitányt

Az eddigi Bayern München- Real Madrid mérkőzések mindegyikéről lehetne mondani 5-6 olyan jelenetet, mely örökre emlékezetes. Ráadásul mindegyiken volt 2-3 klasszikus páros csata is, ám utóbbiak sorából messze kiemelkedik az 1987-es Matthäus-Juanito összecsapás, mely minden idők egyik legvisszataszítóbb pillanata a focipályákról.

A BEK/BL-ben eddig 26 alkalommal mérkőzött meg a Bayern München és a Real Madrid. Az eddigi 26-ból a hivatalos adatok szerint 11-et nyert a német, és 12-t a spanyol csapat, de ez azért csalóka, mert 2017 tavaszán a Bayern 2-1-re győzött 90 perc alatt Madridban, ám a hosszabbítás utáni 3-2-es Real győzelem került a statisztikákba. Ez azért sem teljesen korrekt, mert a 2012-ben a Bernabeuban Bayern-továbbjutást hozó 11-es párbaj eredménye viszont 2-1-es Real sikerként lett elkönyvelve. Az első számítás szerint 

az utóbbi hét meccsen a Bayern nem tudott nyerni,

 vagyis így 2012 óta nem győzte le a BEK/BL rekordbajnokát. Az a bizonyos 2017-es találkozó nemcsak a statisztikák miatt érdekes, de erről majd a következő héten, a Bernabeuban esedékes visszavágó előtt lesz szó, most a müncheni találkozót megelőzően a legemlékezetesebb ott vívott Bayern-Real kerül terítékre.

A müncheni Olimpiai Stadionban olyan meccset játszott 1987-ben a Bayern és a Real, melyre örökké szégyenkezve emlékezhetnek
Fotó: The Yomiuri Shimbun via AFP 

A fiatalabb, sőt talán már a középkorú szurkolók sem emlékeznek arra a – sajnos szó szerint - véres csatára, melyet 1987-ben vívott a két csapat. A két társaság akkor is az elődöntőben nézett farkasszemet, de talán helyesebb azt írni, hogy ugrott egymás torkának.

FOCI HELYETT BIKAVIADAL

Előtte csak egyszer találkozott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, 1976-ban az előző két kiírást megnyerő Bayern jutott tovább, és a döntőben is diadalmaskodva zsinórban harmadszor bizonyult a kontinens legjobb csapatának. 

A második párharcuk első felvonására 1987. április 8-án került sor

a müncheni Olimpiai Stadionban, 75.000 néző előtt. A skót Bob Valentine vezette ki a csapatokat, aki nem tartozott kora legjobb bírói közé, de utólag nehéz eldönteni, hogy mekkora szerepe volt abban, hogy ez a csata bekerült a foci képzeletbeli történelemkönyvének legszégyenteljesebb meccseiről szóló – sajnos elég hosszú – fejezetébe.

Jean-Marie Pfaff és Emilio Butragueno sok nagy csatát vívott egymás ellen, válogatott és klubszinten is, de 1987-ben nem az ő párharcuk került a középpontba
Fotó: AFP PHOTO (Photo by STAFF / AFP)

Mielőtt az események szóba kerülnének nézzük az összeállításokat, mert a szereplők jelentős része azok számára is ismerős, akik nemhogy nem látták a találkozót, de még csak nem is éltek akkor:

Bayern München: Pfaff -Augenthaler - Brehme, Eder, Pflügler - Dorfner, Matthäus, Nachtweih -Dieter Hoeness, Michael Rummenigge (Lars Lunde a 69. percben), Wohlfarth. Edző: Udo Lattek

Real Madrid: Buyoc- Camacho, Mino , Chendo, Sanchís - Gallego, Gordillo, Míchel - Juanito, Butragueño (Pardeza a 90. percben), Santillana (Solana a 73. percben)
Edző: Leo Beenhakker

A kor toronymagasan legjobb két csapata volt a Bayern München és a Real Madrid. Ám bizonyos fokig mindkettő kicsit frusztrált, hiszen ezt már egy jó ideje egyikük sem tudta bizonyítani. A Real ugyan megnyerte az előző két évben az UEFA Kupát (1985-ben a Videotonnal vívta a döntőt), de 

az ő múltjával nem vágyhatott másra, mint a Bajnokcsapatok Európa-kupájára. 

Azt persze senki ne felejtse, hogy az UEFA Kupa nem „vesztesek ligája” volt, hiszen a nagy bajnokságok másodikjai is „csak” ide nevezhettek. A mai szabályok szerint akkoriban komoly esély lett volna egy Real-Barcelona, vagy egy Bayern-Bremen döntőre a BEK-ben, de mind Spanyolországból, mind Németországból csak a bajnok jöhetett ebbe a sorozatba.

A Bundesligát 1986-ban a Bayern München nyerte, így indulhatott a BEK-ben
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Ezért is volt óriási tétje ennek az elődöntőnek, hiszen mindenki biztosra vette, hogy az innen továbbjutó elhódítja a „nagyfülű kupát”. Mert az angol bajnok eltiltása miatt (az 1985-ös BEK-döntőben történt tragédia miatt) nem nevezhetett, 

az olasz bajnok, Juventust pedig a Real a legjobb 16 között ütötte ki.

Nagyjából mindenki tudta, hogy mi várható a két mérkőzésen. Az otthon játszó őrült módon nekiugrik ellenfelének, a vendég pedig próbálja minél kisebb vereséggel kihúzni az idegenbeli találkozóját. Idegenbeli győzelem elképzelhetetlennek tűnt, így a müncheni meccs előtt egészen biztos, hogy a Real egy kétgólos vereséget is elfogadott volna. Csakhogy az Intercity Express sebességgel rajtoló 

Bayern München már a 37. percben 3-0-ra vezetett. 

A védelem oszlopa (a három évvel később világbajnoki címet szerző) Klaus Augenthaler a 11. percben a jobb alsó sarokba ívelt, félóra elteltével a későbbi magyar szövetségi kapitány (hogy jelen helyen a nagyobb címeit se soroljuk fel helyhiány miatt) Lothar Matthäus 11-esből megduplázta az előnyt, majd minden idők egyik legrosszabb Bayern csatára, Roland Wohlfarth bolondot csinált a madridi védelemből, és ekkor 

a vendégekben felrémlett egy néhány évvel korábbi felkészülési mérkőzés, melyen 9-1-re nyert a német gárda.

Elvesztették a fejüket a madridiak, bár a müncheniek sem bajor lovagok módjára kértek bocsánatot minden mozdulatukért. 

A második gólt Lothar Matthäus szerezte, akkor még nem sejtette, hogy mi történik vele a folytatásban
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

A harmadik gól után olyan szintű tombolás és vérengzés kezdődött a pályán, amely a spanyolországi bikaviadalokon sem látható. Sportemberek, a pénzüket a lábukkal kereső profik igyekeztek megsemmisíteni egymást. Zárójeles megjegyzés: akkor már túlvoltunk azon a jelenten, amikor 1983-ban 

a spanyol Andoni Goikoetxea majdnem nyomorékká tette Maradonát, 

majd cinikusan azt nyilatkozta, hogy neki ez a feladata. Szörnyű jelenetek (is) zajlottak akkoriban az egyre nagyobb pénzeket mozgató sportágban, a sikert minden elé helyező játékosok körében.

A Bayern-Real mérkőzés 39. percében történt jelenetet – ezt komolyan gondolom! – csak tényleg erős idegzetűek nézzék meg!

Matthäus a pálya közepén durván felrúgta Chendót, aki felpattant a földről, és ellökte a német sztárt. Utóbbi a kelleténél talán kissé teátrálisabb mozdulattal esett el, de a skót játékvezető így is őt kívánta büntetni sárga lappal. Ám ekkor őrült módjára érkezett Juanito, hogy a figyelmeztető kártyánál komolyabb módon fegyelmezze a későbbi magyar szövetségi kapitányt. Először a fekvő ember oldalába talpalt óriási erővel, majd (miután az ettől felüvöltött) az „őrült spanyol” olyan erővel taposott az arcába a stoplis cipőjével, ahogy az akkoriban Magyarországon forgalomban lévő motorokat volt szokás „berúgni”. Ilyen jeleneteket az ember az ókori Rómában a gladiátorok életre-halálra menő harcában tudott elképzelni, nem a XX. század végén egy sporteseményen.

A fehér mezes Juanito nyakon rúgja a földön fekvő Matthaust
Fotó: AFP

Matthaus később azt mondta barátjának, az ezen a meccsen szintén játszó, Andy Brehmenek, hogy azt gondolta az ellenfele meg akarja ölni. Sajnos ebben semmi túlzás nem volt, ha az arcát nem az állkapcsánál, hanem a koponyájánál találja el, akkor

 tényleg meghalhatott volna.

 A játékvezető a további támadásoktól a testével védte Matthäust, és szerencsére akkoriban a nézőtéren lévő nyugatnémetek fegyelmezettek voltak, mert egyáltalán nem lett volna meglepő, ha ezrével bemennek a pályára, és akkor sokan tényleg meghalnak. Ne feledjük, hogy kevesebb, mint két évvel voltunk a Heysel Stadionban történt tragédia után. 

AZ "ŐRÜLT SPANYOLT" HIBA VOLT PÁLYÁRA ENGEDNI!

Juanito sokkal később ezt mondta megmagyarázhatatlan tettéről:

Azokban a pillanatokban magamon kívül voltam. Mintha egy külső erő irányított volna. Ilyen esetben olyan dolgokat csinálsz, amiről nem is tudsz. Komolyan – nem tudtam, mit csinálok.

Nem tudni, hogy ezt magától mondta, vagy egy kommunikációs szakember tanította be neki, de az tény, hogy az akkor 32 éves focistának ez már nem az első súlyos sportszerűtlensége volt nemzetközi kupameccsen. Kilenc évvel korábban, 1978-ban egy Grasshoppers elleni BEK-meccsen 

a lefújás után többször megütötte Adolf Prokop játékvezetőt, és az egyik segítőjét. 

Akkor – megmagyarázhatatlan módon – csak kétéves eltiltást kapott, amit ráadásul később egyre mérsékeltek. A müncheni esete előtt egy szezonnal is játszhatott. Akkor az UEFA Kupa negyeddöntőjében a Neuchatel Xamax ellen 

leköpte ellenfelét, a német Uli Stielikét.

 Ez attól is különösen érdekes, hogy a középhátvéd (Augenthaler elődje a német válogatott védelmének közepén) korábban csapattársa volt a Realnál. Stielike cinikusan ezt mondta az esetről:

Tudtam mire számíthatok vele kapcsolatban, mentálisan labilis fickó. Csapattársak voltunk az öltözőben, de azon kívül semmi kapcsolatom nem volt vele.

Juanito remek képességű focista volt, de soha nem bírt magával. A Magyar Televízió közvetítette azt a Jugoszlávia-Spanyolország vb-selejtezőt, amelyen lecserélése után miközben levonult a hüvelykujját lefelé tartva (nem az ókori Róma császárainak ítéletét idézve) hergelte a közönséget. A belgrádi Néphadsereg-stadionban. Ott sem szolid fiúk ültek a nézőtéren, és közülük az egyik 

úgy találta el egy sörösüveggel, hogy az széttört a fején.

Ezt közeli felvételen láthattuk, ezt sem ajánlom senkinek megtekintésre. Juanitót a Matthäus elleni brutalitásért öt évre tiltották el, ez nemzetközi pályafutásának végét jelentette. Sőt, a madridi időszakának is a végét. Ugyanis a csapat edzője, Leo Beenhakker (akinek egyébként sok köze volt ahhoz, hogy a Real focistái akkoriban törvényeken felettinek képzelték magukat) a szezon után megszabadult tőle. Az esetről pedig ezt mondta:

Ezen a szinten tiszta fejre van szükség. Matthäus messze nem a legkedvesebb ember, de egy profi játékosnak mindig uralkodnia kell magán.

Emilio Butragueno visszaadta reményt a 10 emberrel harcoló Realnak
Fotó: AFP Photo by JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP)

Lothar Matthäus tudta folytatni a mérkőzést, sőt ő alakította ki a végeredményt. A 10 emberrel játszó Real szépített Emilio Butragueno góljával, majd a „bikaviadal” további részében újabb 11-est kapott a Bayern (ezt értékesítette Matthäus, beállítva a 4-1-es végeredményt), majd 

Mino is kapott egy piros lapot a 72. percben.

A Real 9 emberrel fejezte be ezt a meccset, de ha a játékvezető a szabályoknak megfelelően vezeti a mérkőzést, akkor nem tarthatott volna 90 percig, mert a spanyol csapat létszámának sokkal hamarabb hét alá kellett volna csökkennie. Még az akkori (mondjuk így) „lojális” játékvezetés mellett is, de manapság biztos, hogy nem 20 játékos fejezi be a csatát. A visszavágó előtt senki nem gondolta, hogy eldőlt a továbbjutás. 

Abban viszont mindenki biztos volt, hogy Madridban is „vérfürdő” lesz.

Az lett. Ott a németek középhátvédjének, Klaus Augenthalernek kellett a 30. percben az öltözőbe menni, de ott is lehetett volna több kiállítás. A Real 1-0-ra nyert, egy olyan meccsen, mellyel kapcsolatban Lothar Matthäus éppen az őt két héttel korábban majdnem „kivégző” Juanito mondatát elevenítette fel:

A pályán értettem meg Juanito legendás mondatának értelmét: 90 perc a Bernabeuban nagyon hosszú idő. Ehhez annyit tennék hozzá: a magam részéről nem tudok olyan stadionról, ahol lassabban telik az idő az ellenfél számára, mint ott. Minden perc óriási küzdelem volt.

Juanito legendás mondata poszterre írva: a Bernabeuban nagyon hosszú a 90 perc
Fotó:  AFP PHOTO / CURTO DE LA TORRE (Photo by CURTO DE LA TORRE / AFP)

A Bayern a második Real elleni párharcából is győztesen jött ki. Ám nem nyerte meg a kupát, ugyanis a döntőben a Porto óriási meglepetésre legyőzte. A Bayern-Real örökmérleg azóta sokat változott. Az eddigi 13 Bayern-Real párharcból egyébként hét a BEK/BL elődöntőjében volt, három a negyeddöntőben, kettő a legjobb 16 között, és csak két mérkőzést vívtak az óriások a csoportkörben.

Az egyenes kieséses fázisban vívott párharcok közül hétből a Real, ötből a Bayern jutott tovább.

 Az elmúlt három alkalommal a spanyolok ünnepelhették, hogy kiütötték ősi riválisukat.

A FUTBALLISTA TRAGÉDIÁJA

Az 1987-es müncheni „bikaviadal” után néhány héttel Juanito egy érzelmes levelet írt Matthäusnak. Sőt, a bikaviadalokon a torreádor által használt köpenyt is küldött neki ajándékba — nehéz eldönteni, hogy bocsánatkérésnek, vagy gúnyolódásnak szánta. Soha nem fogjuk megtudni.

A Real szurkolói Juanitora emlékeztetik a Bayern játékosait a 2012-es, madridi BL-elődöntőben
Fotó: AFP  / CHRISTOF STACHE (Photo by CHRISTOF STACHE / AFP)

Az ellentmondásos andalúziai focista 1992. áprilisában, sajnálatosan fiatalon, 37 évesen autóbalesetben életét vesztette. Nem ő vezetett, és igazából egy szörnyű véletlen okozta a tragédiát: egy teherautóról hatalmas farönkök zuhantak az útra, a sofőr elkapta a kormányt, nehogy azoknak hajtson, de így beleszaladt a teherautóba.
Juan Gómez González, vagy ahogy az egész világ ismerte, Juanito a jobb első ülésben aludt. Soha nem ébredt fel.