Törökország - Fatih Terim

 

Adana városában látta meg a napvilágot 1953. szeptember 4-én, és a helyi Adana Demirsporban kezdett el futballozni, amatőr szinten.

Huszonegy esztendős volt, amikor leigazolta őt a Galatasaray, és az isztambuli gárda középhátvédjeként 11 szezont töltött el az élvonalban. Ez idő alatt 51 alkalommal lépett pályára a török nemzeti tizenegyben, az esetek többségében csapatkapitányként, ezzel sokáig rekordtartónak számított hazájában. Érdekesség, hogy játékosként egyetlen bajnoki címet sem tudott nyerni.

Már futballistaként is igyekezett eltanulni az edzői szakma rejtelmeit a Galata német mesterétől Jupp Derwalltól, és két évvel visszavonulása után már az Ankaragücü szakvezetője volt.

A fővárosban két évet töltött el, majd egy szezonon keresztül a Göztepe Izmirt irányította, 1990-ben azonban a török válogatott pályaedzője lett Sepp Piontek mellett (a német érkezése előtt egy mérkőzésen beugróként irányította a válogatottat).

Három évvel később szövetségi kapitánynak nevezték ki, és vezérletével a félholdasok hatalmas sikert elérve kvalifikálták magukat az 1996-os Európa-bajnokságra. A kontinensviadal után a Galatasaray kispadjára került, és az isztambuli egyesülettel nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is sikeres volt: négy egymást követő évben is bajnokságot nyert, 2000-ben pedig megszerezte a török labdarúgás történetének első, és mindmáig egyetlen nemzetközi trófeáját, elhódítva az UEFA-kupát.

Ezt követően rengeteg külföldi ajánlatot kapott, amelyek közül a Fiorentináét fogadta el, és a firenzei csapattal rendkívül látványos támadófutballt játszott, amivel nagy közönségkedvenc lett.

A klub tulajdonosával, Vittorio Cecchi Gorival való konfliktusa miatt azonban egy év után távozott, és az AC Milan mestere lett, ahol csupán öt hónapot töltött el. 2002 nyarán visszatért a Galatasarayhoz, ám ezúttal nem tudta megismételni korábbi sikereit, és másfél év elteltével lemondott.

Úgy tűnt, edzői karrierje véget ér, de 2005-ben szövetségi kapitánynak nevezték ki, és ha nehezen is, de sikerült kivezetnie a félholdasokat a kontinensviadalra. Híres arról, hogy remekül tudja motiválni focistáit, Olaszországban L'Imperatorének, azaz Császárnak becézték.