A spanyol nemzeti tizenegy kapcsán a Real Madrid klasszisa, Raúl éveken keresztül amolyan "szent tehénnek" számított, és kihagyhatatlan volt a válogatottból.
A támadó még 1996-ban debütált a nemzeti együttesben, és ma már több rekordot is tart a hispánoknál: a mezőnyjátékosok közül senki sem húzhatta fel többször a címeres mezt (Raúl 102-szer volt válogatott), és a gólok számát tekintve is az övé a csúcs (44 találattal).
Ugyanakkor a személye egyben a spanyol együttes "lúzerségének" is a jelképe lett, hiszen nemzeti csapat a kilencvenes években szinte mindig titkos esélyesként utazott az aktuális tornákra, de a legjobb négy közé sohasem tudott bejutni - és ez részben Raúlon is múlott.
A legemlékezetesebb kudarc a 2000-es Eb-n történt, ahol a támadó a franciák elleni negyeddöntő hajrájában tizenegyest hibázott, pedig egyenlíthetett volna, és hiába szerzett három vébén is gólt (1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is eredményes volt), mindig csak a csoportmérkőzések során talált be, az egyenes kieséses szakaszban egyszer sem.
Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szakvezető, Luis Aragonés az Észak-Írország elleni Eb-selejtezőn elszenvedett vereség után kihagyta őt a keretből, és azóta sem hívta be. A dolog pikantériája, hogy a szakember korábban rendre számított Raúlra, amikor pedig nem volt jó formában, most viszont a csatár hiába játszik jól és eredményesen a Realban, Aragonés nem szerepelteti.
Pedig a közvélemény és a spanyol sportsajtó részéről hatalmas nyomás nehezedik a mesterre, aki mintha már csak azért sem akarná meghívni őt - bár az Eb-ig még meggondolhatja magát.
A Juve-csatárduó: Del Piero és Trezeguet - jól mehet ott, ahol ők nem kellenek
Az olaszoknál Alessandro del Piero helyzete részben hasonló Raúléhoz - azzal a különbséggel, hogy a Juventus FC klasszisa már nyert trófeát válogatott szinten, elvégre 2006-ban tagja volt a világbajnok squadra azzurrának.
Del Piero szintén 1996 óta mondhatja válogatottnak magát, és eddig 86 találkozón 27 alkalommal volt eredményes a nemzeti csapatban, köztük például a legutóbbi vébé elődöntőjében Németország ellen - viszont az olasz drukkerek közül páran inkább a 2000-es kontinensviadal fináléjában kihagyott ziccereit említik vele kapcsolatban.
A torinóiak támadóját Roberto Donadoni eddig hat alkalommal hívta be a nemzeti csapatba a 2006-os világbajnokság óta, utoljára tavaly szeptemberben, a franciák elleni Eb-selejtezőre - azóta pedig Del Piero hiába játszik egyre jobban klubjában, a squadra azzurrában nem kap lehetőséget, miközben a Juvéban többnyire csak cserének számító Raffaelle Palladino igen...
Még különlegesebb Del Piero francia klubtársának, David Trézéguet-nek a helyzete. A francia válogatott szövetségi kapitánya, Raymond Domenech eddig 48 alkalommal ült a Les Bleus kispadján, és ebből mindössze 15 alkalommal küldte pályára a csatárt, aki egyébként harmadik helyen áll a francia nemzeti tizenegy góllövőinek örökranglistáján.
Már a 2006-os vébé előtt is feltűnő volt, hogy "Trezegol" kevés lehetőséget kap Domenechtől, és a tornán ez teljesen nyilvánvaló lett: a támadó csak egy mérkőzésen kezdett, illetve a döntő utolsó 20 percében lépett pályára - hogy a büntetőpárbajban ki is hagyja a maga tizenegyesét.
Domenech persze nem ezzel magyarázta, hogy a világbajnokság után rendre mellőzte a csatárt: először azzal indokolta a dolgot, hogy a Serie B-ből nem akar válogatni (a Juventus FC ott szerepelt a 2006-2007-es pontvadászatban), majd pedig azt mondta, hogy Trézéguet nem illik az egycsatáros szisztémába. A héten aztán az angolok ellen a sok sérülés miatt behívta őt a keretbe, sőt, a kezdő tizenegybe nevezte, de a csatár kifejezetten gyengén futballozott. A szakvezetőnek így már lesz mire fognia, ha megint mellőzi Trézéguet-t...