Kapus:
Artur Boruc (Lengyelország): a lengyel válogatottnak az osztrákok elleni 1-1-es döntetlennel maradt esélye a továbbjutásra, de hogy a házigazdákkal szemben sikerült pontot szerezniük, azt elsősorban kapusuknak köszönhették. Boruc az első negyedórában három osztrák ziccert is védett, és ekkor ő tartotta versenyben csapatát.
Hátvéd:
Gary Medel (Chile): a bolíviai válogatott hosszas huzavona után mégis csak pályára léphetett La Pazban, több, mint 3500 méterrel a tengerszint felett, de Chilét ez sem zavarta, és begyűjtötte a három pontot. Az összecsapás főhőse a vendégek jobbhátvédje, Medel volt, aki csapata mindkét találatát szerezte - az elsőt egy pazar ollózásból.
Rasidi Dzsaidi (Tunézia): az észak-afrikai válogatott világbajnoki selejtezőt játszott a hét végén Burundiban, és a tunéziaiak számára kötelező volt a győzelem - azonban csak nagyon nehezen szerezték meg a három pontot. A győzelmet végül a középhátvéd Dzsaidi találata hozta meg a számukra.
Josip Simunic (Horvátország): déli szomszédunk két mérkőzés után megszerezte a csoportelsőséget az Eb-n, és ehhez "csak" arra volt szüksége, hogy legyőzze Németországot. Hogy a német támadóknak szinte helyzetük sem akadt, az elsősorban a középhátvéd Simunicnak volt köszönhető, aki tanári módon futballozott, és a mezőny egyik legjobbja volt.
Giovanni van Bronckhorst (Hollandia): az oranje a kontinensviadal "halálcsoportjában", a legutóbbi világbajnokság első és második helyezettje ellen is nyerni tudott, ráadásul mindkétszer meggyőző fölénnyel. Van Bronckhorst elsősorban az olaszok ellen remekelt, gólt is szerzett, de a franciákkal vívott 90 perc során sem lehetett panasz a teljesítményére.
Középpályások:
Cristiano Ronaldo (Portugália): a portugál válogatott azt is megengedhette magának, hogy az utolsó, Svájc elleni csoportmeccsén pihentette legjobbjait - így többek között Cristiano Ronaldót is, aki viszont ezt megelőzően a csehek ellen fantasztikusan futballozott. A továbbjutást érő 3-1-es győzelemből egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét, azaz önzetlenségét is bizonyította.
Hakan Yakin (Svájc): a svájciak ugyan nem jutottak tovább a csoportjukból, de legalább szépen búcsúztak, elvégre az utolsó találkozón legyőzték a portugálokat. Ezen a meccsen mind a két gólt Hakan Yakin érte el, aki a törökök ellen is eredményes volt - azonban alighanem a három gól ellenére is elsősorban a Törökország ellen kihagyott ziccerei miatt bánkódik.
Wesley Sneijder (Hollandia): a holland csapat két mérkőzésen hét gólt ért el, és csak egyetlen olyan focistája akadt, aki kétszer is be tudott találni. Sneijder mind az olaszok, mind a franciák ellen eredményes volt, de góljai mellett a mezőnyben is rendkívül hasznosan futballozott, ráadásul a védekezésből is kivette a részét.
Arda Turan (Törökország): a török csapat másfél mérkőzés után meglehetősen rosszul állt az Eb-n, ám a svájciak ellen Fatih Terim a szünetben behozta Ardát, és ez sorsdöntőnek bizonyult. A technikás balszélső rendkívül lendületesen futballozott, győztes gólt is szerzett, majd a csehek ellen is betalált, és összességében véve eddig a torna egyik legnagyobb felfedezettjének számít.
Csatárok:
David Villa (Spanyolország): csak kevesen mondhatják el magukról, hogy mesterhármast szereztek az Európa-bajnokságokon, ám az oroszok elleni csoportmeccsen Villa csatlakozott ehhez az exkluzív névsorhoz. A spanyol csatár a svédek ellen aztán az utolsó utáni percben ért el győztes találatát, így jó úton halad a torna gólkirályi címe felé.
Roque Santa Cruz (Paraguay): a dél-amerikai vb-selejtezők aktuális fordulójában a brazilok paraguayi fellépése számított a legnagyobb rangadónak, és az eddigi eredmények alapján tulajdonképpen nem is volt meglepő Paraguay győzelme. Santa Cruz az első félidőben gólt szerzett, a másodikban pedig gólpasszt adott, vagyis kulcsszerepet vállalt a diadalból.