Dajka Balázs helyszíni tudósítása Bernből
A horvát válogatott kezdő tizenegye a lengyelek ellen összesen kilenc helyen változott a Németországot legyőzötthöz képest, és a portugálok szakvezetője, Luiz Felipe Scolari is hasonlóan kezelte a svájciak elleni, utolsó csoportmérkőzést.Mindenki kedvenc hollandjai már megint itt vannak. Vagyis egy részük el sem mert, mivel a környéken foglalt szállást, de az utolsó berni meccsre megint összegyűlt a tábor, és egyből megkétszereződött a 120 ezres a svájci főváros lakossága.
A románok is gyülekeznek, a Dacia feliratú melegítőről mindenféle sárga kellék nélkül is felismerhetőek keleti szomszédunk drukkerei, akik közül 10 ezren látogattak el a Berner Zeitung becslése szerint, ugyanakkor az egyik megkérdezett román fanatikus ennek a duplájáról beszél.
Ugyanő 1-0-s, győzelmet vár, egy apró, pici gólnak is nagyon örülne, társa 2-1-es sikert víziónál, és azt mondja, nem lesz izgalom, mivel Van Basten és Piturca jóbarátok. Amikor megkérdem, hogy ezt mire alapozza, már löki a nem túl tudományos magyarázatot: mindketten játszottak, igaz, ellenfélként az 1989-es Milan-Steaua BEK-döntőn, innen az ismeretség, meg a barátság.
Kötve hiszem, hogy a bukarestieknek két gólt vágó Van Bastent Piturca olyan nagyon a szívébe zárta volna, de hagyom magam meggyőzni.
Bern felkészült a holland invázióra, és ahogyan a franciák elleni meccs előtt, úgy most is egésznapos parti keretében próbálják lefoglalni a narancsszínű sereget, a Bundesplatzon működő szurkolói zónában egymást váltják a németalföldi fellépők, ha meg nem élőben megy a zene, akkor a legkedveltebb slágerek dübörögnek a hangszórókból.
Az ötletes öltözékekből nem tudnak kifogyni a hollandok: felfújható fapapucs és Barbie-babával ellátott rendőrsapka a fejen, gumicsizma, plüss mamusz a lábakon, óhatatlanul is előbuggyan a nevetés az emberből, ahogy nézi a figurákat. Azért a színes kavalkádban is voltak kiemelkedően extrém tagok, a dobogó harmadik fokán az a páros állt, amely népviseletbe öltözve, neccharisnyában, egész arcot betöltő napszemüvegben flangált, de a női ruha valójában két férfit takart.
Az ezüstérmes pozíciót egy ötfős különítmény foglalta el, őket talán az elmúlt napok folyamatos esőzése késztette arra, hogy úszódresszel, úszósapkával, és búvárszemüveggel díszítsék fel magukat, a kék sportszár és a fehér klumpa tette teljessé az összképet.
A nap legviccesebb drukkerei címet a Ruud Gullitot és Frank Rijkaardot fekete műhajjal és festett bajusszal imitáló kettős nyerte, Erik és Peet egy guminőt hurcoltak maguknál, a potyautas arcáról pedig Marco van Basten portréja köszönt vissza. Különösebben nem zavarta őket, hogy a mostani kapitányt női külsővel ábrázolták, a lényeg az volt, hogy megörökítsék a három tulipánt, akik a Milannal és a válogatottal is sikert sikerre halmoztak.
Peet annyira beleéli magát a Rijkaard-szerepbe, hogy nagyokat köpköd, utalva az 1990-es vébén történt incidensre, amikor a német-holland meccsen Völler hajába repített egy adag nyálat az amúgy zseniális középpályás. A két srác biztos benne, hogy folytatja eddigi pazar menetelését az oranje, hibátlan mérleggel akarnak ugyanis elköszönni a nagyon megkedvelt berni stadiontól.
A Rijkaard-Völler affér 1990-ből:
A szurkolói zónában lévő Eb-standon is van idő körülnézni, meglepő módon a román mez és póló drágább, mint a holland, pár perc elteltével azonban kiderül, hogy az árleszállítás okos taktikai húzás volt, mivel szinte csak a Robbenékért szorítók kapják elő a pénztárcájukat. Egy sarokkal odébb a sálakért megy a tülekedés, a 10 frankos svájci senkit nem izgat, a 15-ért megkapható holland már kelendőbb, legjobban azonban a holland-román közös nyakbavalót viszik, amiért 20 frankot kell leszurkolni.
Aki éppen nem a sörét szorongatja, az ügyességi versenyeken is kipróbálhatja magát, az egyik helyen egy kézilabdakapu két sarkában lévő lyukba kell berúgni a labdát olyan 8-9 méterről, a másikon egy minigolf-szerű akadálypályán kell a pingponglabdát a kapuba fújni egy viráglocsoláshoz használt spriccelővel. Mivel épp nincs tülekedés, kapok az alkalmon, a kézilabdakapu bal sarkába sikerül is háromból egyszer betalálni, de így csak a hosstesslány mosolya a jutalom, két találat ért volna egy órát. Lábbal azért jobban megy, mint a spriccelővel, ez gyorsan kiderül, mert 67 másodperc alatt sikerül a vízsugárral a kapuba küldeni a pingponglabdát, a napi rekord 16 másodperc, itt sem sikerült maradandót alkotni.
A hollandok szokás szerint közvetlenek és mindenkivel barátkoznak, a jegyzeteimet meglátva két lány szinkronban gyártja a kérdéseket, mikor kiderül, honnan jöttem, a szőke lelkesen felkiált: Siófok!
A szálláshoz vezető úton még a hollandok tábornoka is feltűnik, kezében az Henri Delaunay-trófa élethű másolatával mindenkivel szívesen fotózkodik, sőt, ha az emailcímed megadod, még képeket is küld magáról. A többség eltekint ettől a verziótól, de a helyiek reakciójából is lejön, hogy üresebbek lesznek a napok a holland áradat nélkül.