A franciaországi Európa-bajnokság legnagyobb sztárjai közül Robert Lewandowski még nem szerzett gólt, Zlatan Ibrahimovic már nem is fog, C. Ronaldo csak a magyar csapat ellen volt eredményes, de emellett folyamatosan kapja a kritikákat. Mario Mandzukic gól nélkül zárt, Mario Götzének szinte momentuma sem volt eddig, Harry Kane a harmatos angol válogatottból is lefelé lógott ki. A selejtezők során villogó, 6 gólt szerző és a mi életünket is megkeserítő Kyle Lafferty félig a csapatból is kikerült, gólt nem lőtt, Haris Seferovic pedig mindent eltalált a tornán, csak a kaput nem. Könnyű lenne a gyenge formájukat okolni, de a helyzet ennél bonyolultabb.
Amikor nagyjából fél évvel ezelőtt Arséne Wengertől századik alkalommal kérdezték meg, hogy miért nem vesz az Arsenalnak végre egy tisztességes középcsatárt, elfogyott a türelme, és kifakadt. Azt mondta, azért nem erősít ezen a poszton, mert nincsenek megfizethető középcsatárok, a jobb játékosok pedig egyszerűen nem érik meg az árukat ezen a poszton.
"Ha végignézünk Európán, látni fogjuk, hogy
csatárokat már csak Dél-Amerika szállít a futballba.
Állítom, az Európában játszó csatárok 80 százaléka dél-amerikai. Nézzük meg az 1960-as, 1970-es éveket vagy továbbmegyek: az 1990-es évek Angliáját. Amikor megérkeztem Londonba 1996-ban, minden klubnak volt legalább két csatára, és most valódi csatárokról beszélek, akik ott voltak minden beadáson, kapura törtek, és minden porcikájukkal képesek voltak gólt szerezni. Ennek vége. Csak hogy egy példát mondjak: Németország a 36 éves Miroslav Klosét vitte ki a 2014-es vb-re" – jelentette ki Wenger.
Ha a 80 százalékkal túloz is, a franciaországi Európa-bajnokság is igazolja, hogy sok igazság van a szavaiban.
A mögöttünk álló időszak legjobb európai középcsatárai (Zlatan Ibrahimovic, Robin van Persie, Karim Benzema, Robert Lewandowski, Fernando Torres, Wayne Rooney) már ott sincsenek a tornán, nem a posztjukon játszanak vagy gól nélkül állnak. A csapatok csak keresik a megoldást a problémára, amely Wenger szerint úgy foglalható össze, hogy az európai akadémiákon folyó képzés uniformizálja a játékosokat, ezzel kiöli belőlük a természetes ösztönöket, a cselezést és a gólra törő támadójátékot.
Ha maradunk a fenti ötösnél, még ők sem igazi kivételek. Ibrahimovic és Van Persie Malmö, illetve Rotterdam utcáin nevelkedett, Benzema Lyon külvárosi szegénynegyedében, Lewandowski kis híján elkallódott.
A 4-2-3-1-es rendszer megjelenése egyszerre ölte meg a nagy tízeseket és tolta a hangsúlyt a szélsők, elsősorban a tükörszélsők felé. A mostani torna nagy neveit is ezen a poszton találjuk C. Ronaldótól Shaqiriig, Bale-től Hazard-ig, Draxlertől Dzsudzsákig, hogy a magyar vonatkozást se felejtsük ki. Ők már messze nem azért vannak a pályán, hogy a középcsatárokat kiszolgálják.
Kik azok a tükörszélsők?
Az angol értelmezés szerint kétféle szélsőt különböztetünk meg. Az első típus a natural winger, magyarul vonalszélső: a csapat jobb oldalán jobblábas, bal oldalán pedig ballábas játékos. A feladata általában az, hogy az alapvonal felé törve a védelem mögé kerüljön, és beadásokkal szolgálja ki a csapat középcsatárát. Ezzel szemben a második típus, az inverted winger – magyarul tükörszélső – feladata elsősorban a góllövés. Technikailag pedig az a különbség, hogy ebben az esetben a két szélső a lövőlábához képest ellentétes oldalon játszik: jobblábas a bal oldalon, és fordítva, hogy a pálya közepe felé mozogva lövőhelyzetet tudjanak kialakítani maguknak. A legismertebb nemzetközi példa talán Arjen Robben, a magyar válogatottban Dzsudzsák Balázs és Németh Krisztián játszott ebben a szerepben Ausztria ellen.Azt is megállapíthatjuk, hogy kreativitás és gólérzékenység viszonylagos hiányában a futball a munkalovak felé fordult. Szalai Ádám, Mario Mandzukic, Olivier Giroud vagy Graziano Pellé elsődleges feladata – bár a gólszerzés nyilván nem tiltott – a csapatjáték szempontjából a küzdelem, a labda megtartása, üres területek nyitása. És a védekezésből is ki kell venniük a részüket, elsősorban a letámadással és a pontrúgásoknál.
Más csapatok egyszerűen elfordultak a klasszikus középcsatár koncepciójától. A 2012-es spanyol válogatottban Cesc Fábregas hamis kilencest játszott, a spanyolok felállása pedig 4-6-0 volt. A mostani Eb-n a németek kísérleteznek ezzel, de Mario Götze nem igazán tudja megoldani a feladatot, a helyén viszont a talán utolsó potyaleső középcsatár, Mario Gomez szépen termel – de ehhez az is kell, hogy a társak szinte üres kapus gólhelyzetekbe hozzák.
A szlovákok legtöbbször szintén igazi középcsatár nélkül futballoztak, a posztot a mozgékony támadó középpályás Ondrej Duda foglalta el, aki elsősorban a letámadásért és a kontrák felépítéséért felelt. A portugálok sem erőltetik a középcsatár játékát, Éder csak epizódszerepet kap, 26 válogatottságán két gólt szerzett, miközben a keret tele van szélső támadóval (R. Quaresma, Nani, C. Ronaldo), akik ezúttal a csatárposztot foglalják el.
A középcsatár tehát két okból is a foci luxusjátékosává vált – korábban az irányítók jártak így.
A szűk kínálat miatt a nagy játékosok (Ibrahimovic, Lewandowski, Suárez, Agüero, Higuaín, Cavani) csak néhány klub számára elérhetők a csillagászati áruk miatt, az egy polccal lejjebb lévő játékosok pedig már a csapatért küzdenek, és nem fordítva, ahogy azt megszokhattuk.
Korábban José Mourinho is bírálta az egydimenziós játékosokat.
"El sem hiszem, hogy Angliában nem képeznek jóval sokoldalúbb játékosokat. Számukra egy játékos készen van, ha ismeri egy poszt követelményeit, és képes azon a poszton jól játszani. Számukra a csatár az csatár, és kész. Számomra a csatár nemcsak csatár, hanem olyan játékos, aki
fut, ütközik, bead, és mindezt ugyanúgy képes megvalósítani 4-4-2-ben, 4-3-3-ban és 3-5-2-ben"
– jelentette ki Mourinho, és hogy mindezt komolyan is gondolta, arra Samuel Eto'o a legjobb példa, aki a keze alatt megismerkedhetett szinte a jobbhátvéd szerepével is a BL-győztes Interben.
Az Európa-bajnokság csütörtöki első negyeddöntőjében biztosan búcsúzik a torna egy kiemelkedő játékosa: a Robert Lewandowskival felálló Lengyelország a Cristiano Ronaldo vezette Portugáliával csap össze, a mérkőzés a két csapat középcsatárjátéka miatt különösen érdekes lesz.
A meccs 21 órakor kezdődik Marseille-ben.
Korábbi elemzéseink itt elérhetők, további érdekes statisztikákat pedig itt böngészhet.