Dárdai Pál is elmondta már, a pénteki sajtótájékoztatón pedig Szalai Ádám csatlakozott hozzá: a magyar válogatott három Eb-csoportmeccse közül a szombati, Izland elleni ígérkezik a legkeményebbnek.
Az izlandi csapatban, legyenek mégoly tiszteletet parancsolóak a selejtezőbeli eredményei (gondolunk itt a hollandok oda-vissza elkenésére), nincsenek olyan, nemzetközi sztárcsapatban játszó klasszisok, mint amilyen Cristiano Ronaldo a portugáloknál vagy David Alaba az osztrákoknál. Egyetlen egykori csillagot tudnak felmutatni, Eidur Gudjohnsent, de ő a koránál fogva már csak kiegészítő ember.
Akkor mégis miért tűnnek olyan félelmetesnek?
Nagyon röviden: azért, mert borzasztó kellemetlen focit játszanak. De van ennél részletesebb válasz is.
A svéd Lars Lagerbäck és az izlandi Heimir Hallgrímsson 2011 óta irányítja közösen az ország válogatottját. Az első naptól kezdve 4-4-2-es felállásban játszatják a csapatot, ami érthető, hiszen Izlandon és Svédországban is rajonganak az angol fociért. Szinte kizárt, hogy a magyarok ellen más legyen a taktikai felállás.
A csapat rendszerint nem fárasztja magát azzal, hogy már az ellenfél térfelén megpróbál labdát szerezni. A félpályánál fogadja az ellenfelet, ott viszont a négy középpályás védekezését a két csatár visszalépése is segíti, így a támadók sokszor egy konkrét hatosfalba futnak bele, mint kézilabdában. És kezdhetik is körbeadogatni. Az izlandiak védekezése kőkemény és sokszor bombabiztos:
a hollandok, például, 180 perc alatt egy gólt sem tudtak nekik lőni a selejtezőkön.
A megszerzett labdákat nem dajkálják, gyors megindulásokkal vagy hosszú indításokkal villámgyorsan érnek fel az ellenfél kapuja elé. Az utóbbival Portugália ellen 51-szer próbálkoztak:
Sokkal jobban szeretnek visszatámadni, mint a saját kapujuktól felépíteni az akciót. A támadásokat inkább úgy oldják meg, hogy Haldórsson kapus leteszi a labdát, és kibikázza a pálya közepén helyezkedő társaknak. Ezzel csökkentik a kockázatot, hiszen saját térfélen nem veszíthetik el a labdát. Amellett folyamatos párharcokra kényszerítik az ellenfelet a magas labdákkal.
Ha sikerül megtartaniuk a labdát, akkor azzal rögtön a kapu felé indulnak – ez a fajta támadásépítés egyébként a legklasszikusabb Championship-futball, vagyis az angol másodosztály sajátja.
A csapat meghatározó alakja a középső középpályás, Gylfi Sigurdsson, a Premier League-ben szereplő Swansea játékosa. A selejtezőkön hat góllal lett házi gólkirály, a támadások szinte minden alkalommal rajta mennek keresztül, de a védekezése is első osztályú. Ő a csapat vezére.
Az izlandi támadójáték aszimmetrikus: a bal oldalon Skúlason sokkal támadóbb felfogásban játszik, mint Savarsson.
A támadások eloszlása Portugália ellen:
A befejezés is erre az oldalra koncentrálódik, Sigurdsson, Bjarnason és Bödvarsson is veszélyes lehet.
Ez abból a szempontból biztosan rossz hír, hogy a magyar csapat stabil jobbhátvédje, Fiola Attila sérülése miatt valószínűleg nem léphet majd pályára Izland ellen.
Az izlandi csapat egy nagyon vékony, 18-20 méteres sávra szűkíti a játékát – ezzel szemben az osztrák csapat ellenünk nemritkán 50 méter "hosszú" volt –, ezért nagyon nehéz áttörni rajta. Ha megnézzük a fenti képet, látszik, hogy minden játékba hozható portugál játékoshoz legközelebb álló másik kettő izlandi. Így nem könnyű kombinálni.
A saját térfelükön még agresszívabban védekeznek:
elfoglalják a pálya közepét, majd a labda irányába tolódva megfojtják az ellenfelet.
Így védekezik egyébként az Atlético Madrid is. A labda közvetlen közelében folyamatos az izlandi emberfölény, erre az ellenfeleknek gyors keresztlabdákkal célszerű reagálniuk.
Hogy kerül Izland a futballtérképre?
"Az ország első Eb-kvalifikációját az izlandi utánpótlásedzőknek ajánlom. Úgy vélem, mostanra felnőttek a világ legjobbjaihoz. Alig várom, hogy elkezdődjön a torna, a kijutásra messze nem végállomásként tekintünk, sőt most kezdődik csak az igazi kaland" – jelentette ki fél éve Heimir Hallgrímsson, aki jelenleg Lars Lagerbäckkel együtt izlandi szövetségi kapitány, a torna után pedig már egyedül lesz az.
Bármilyen hihetetlen, Izlandon rajonganak a fociért. A 2014-es világbajnokságról, például, 270 órányi élő közvetítést sugároztak az országban, ez egész Európában a legtöbb volt. Kétszer annyi, mint az EU-s átlag. "Az 1970-es évektől fogva úgy nőttünk fel, hogy angol focit néztünk a tv-ben. Egyetlen tv-adó volt, ez angol mérkőzéseket adott, hetente egyet, vasárnaponként (nem élőben, hanem egy hét csúszással). Ezeken kívül egyáltalán nem is láttunk profi sporteseményeket, pedig igény lett volna rá, ki voltunk éhezve" – meséli Vidar Halldórsson izlandi sportszociológus a Fociológia című könyvben, ahol arról is beszél, hogy egy 2003-as izlandi felmérés szerint a megkérdezettek 88 százalékának van kedvenc angol csapata.
A fociláz az 1990-es évek végén arra sarkallta a kormányt, hogy több mint száz izlandi iskolában építsen műfüves pályát, és azóta hét, teljesen fedett és fűtött nagypálya is elkészült. Odafigyeltek a képzésre is: Izlandon ma már csak az foglalkozhat gyerekfocival, akinek legalább UEFA "B" edzőlicensze van.
Ennek a tudatos építkezésnek az eredménye, hogy az ország a 2014-es vb-ről csak a horvátok ellen elvesztett pótselejtező miatt csúszott le, 2016-ban pedig kijutott története első Eb-jére.
Furcsa, de Izland támadásban is a védőerényeit használja. A játékosok szinte minden lehetőséget megragadnak, hogy párharcokra kényszerítsék az ellenfelet. Egy ártatlan szabadrúgást 45 méterre a kaputól már arra használnak, hogy beíveljék a tizenhatosra.
Ezzel egyébként a játékot is kellemetlenül lassítják:
komótosan felállnak a beíveléshez, megigazítják a labdát, rákészülnek a párharcra, miközben a futballozni akaró ellenfél szép lassan idegbajt kap a ritmustalan, töredezett játéktól – pont úgy, mint Cristiano Ronaldo.
Ezekkel az eszközökkel a csapat
A magyar válogatott szombaton 18 órakor lép pályára Izland ellen a marseille-i Stade Vélodrome-ban. Ha győz, egészen biztosan továbbjut a csoportból, de már a döntetlen is nagyon jó esélyt teremt a nyolcaddöntőre.