A spanyol válogatott 2008 óta alapjában idomul a Barcelona játékához, és ezt tette a 2016-os Eb-n is, csakhogy mára van egy jelentős különbség a korábban látottakhoz képest:
a Barca játéka mára az egyéniségek helyzetbe hozásáról szól az alapstílus háttérbe szorításával,
ezt viszont a válogatott nem képes reprodukálni – mégis megpróbálta.
A 2015-ös év utolsó bajnokijának egy különleges tétje is volt a Barcelona számára: megdönteni a Real Madrid 2014-ben felállított 178 gólos rekordját. Sikerült: a Barca négyet gurított a Real Betisnek, ami azt jelentette, hogy a csapat a 2015-ös naptári évben 180-szor volt eredményes. Messi, Neymar és Suárez 135 gólt szerzett, ez az össztermés 75 százaléka (a Real rekordjánál 178/108-at szerzett Bale, Benzema és C. Ronaldo, ez 61 százalék).
A történelmi rekordhoz kellett Luis Enrique stílusváltása is: jól érzett rá arra, hogy ilyen technikai képzettséggel, játékintelligenciával és robbanékonysággal őrültség nem kihasználni a kontrajáték adta lehetőségeket.
Ezért szisztematikusan csökkentette a Barcelona letámadásának intenzitását, és visszavett a fojtogató labdabirtoklásból is.
Az új rendszerben a hatékonyság és a támadóhármas komfortérzetének megteremtése minden mást felülírt.
Ugyanez a viselkedés megjelent a spanyol válogatottnál is. Olaszország ellen elhanyagolható volt azon időszakok száma, amelyekben a spanyol válogatott letámadta volna ellenfelét, sőt hagyták nyugodtan építkezni.
Ezzel a spanyol válogatott elvesztette egyik legfélelmetesebb fegyverét: a szabályos labdaszerzést az ellenfél térfelén, amivel együtt jár a rendezetlen védelem megtámadása.
A labdabirtoklás tekintetében sem jobb a helyzet.
A korábban látott tiki-takának (a kifejezést először az azóta már elhunyt Andrés Montes újságíró, kommentátor használta először 2008-ban) értelmet adott, hogy a labdatartás a támadóharmadban valósult meg, végcélja pedig az üres területek kihasználása volt, ám 2016-ban ezt csak a védekezésben gyenge törökök ellen tudta bemutatni a csapat, Olaszország ellen lehetőségekig is alig jutott el. Csak egy adat: Sergio Busquetsnek 44 jó átadása volt a meccsen, ez a legalacsonyabb mutatója a válogatottban.
Amíg három zsenijével a Barcelona megtehette, hogy változtat a letámadásán és a labdabirtoklásán, addig ugyanez a taktika a Nolito, Morata, Silva hármassal egyáltalán nem működött Franciaországban.
Az utolsó fázis, amíg a válogatott követni tudta a Barcát, az a középcsatár nélküli, akár 4-6-0-ként is leírható játék volt, amelyben a visszavont középcsatárként játszó Messi szerepét Fábregas vette fel 2012-ben, de sokan már ekkor prüszköltek a csapat játékától, és az is igaz, hogy az olaszok majdnem elkapták őket (1–1) a két csapat első Eb-meccsén, amikor még három védővel álltak fel.
Ezzel szemben az olaszok taktikája tökéletesen működött. A puha spanyol letámadást könnyedén játszották át a szélekre tett labdákkal vagy hosszú indításokkal, a párharcokat döntő fölénnyel nyerték az olaszok a fizikai játéktól szinte teljesen elszokott spanyolok ellen.
Conte csapatát még csak bunkerfocival sem lehet vádolni, könyörtelenül támadták le a spanyolokat, tulajdonképpen saját fegyverével verték el a címvédőt.
A meccs legmegdöbbentőbb aspektusát a két kapus passzstatisztikája szolgáltatja.
Buffon mindössze három labdát rúgott el hosszan, és 16 átadásából 15 így is sikeres volt (93 százalék). Az olasz letámadás miatt De Gea viszont minden második labdát kénytelen volt elrugdosni, utána pedig csak a párharcok 50 százalékát tudták megnyerni csapattársai. Éppen az ellenkezőjéhez vagyunk szokva.
A spanyol válogatott az utolsó öt meccséből hármat elveszített, pedig ezek közül kettő abszolút tétmeccs volt. A csúcson lévő, sebezhetetlen csapat 2006 november és 2009 júniusa között 35 meccsen maradt veretlen.
A 2014-es világbajnokságon Del Bosque csapat szintén két vereséget szenvedett: Hollandia 5–1-re mosta le a címvédőt, Chile csak 2–0-ra. A spanyolok mindkét ellenfele három védővel játszott, túltöltve a középpályát, és ez már akkor is megoldhatatlan feladatot jelentett a csapatnak. Ráadásul a letámadás felpuhításából adódó versenyhátrány már akkor is jelentkezett.
Azóta viszont eltelt két év, és Del Bosque semmilyen következtetést nem volt le a kudarcból. Az Eb előtt gyakran hangoztatta: türelmet kér a szurkolóktól és az újságíróktól, mert átmeneti fázisban van a válogatott.
Ebből azonban semmi sem valósult meg.
A csapat hiába van tele sztárokkal, Spanyolország elképzelés nélküli játékkal, sansztalanul esett ki a tökéletes munkát végző olaszokkal szemben.
Ettől függetlenül Del Bosque félelmetes, 76 százalékos győzelmi mutatóval, Eb- és vb-sikerrel rendelkezik a csapat élén, amiért minden elismerést megérdemel, de ez a kapcsolat egyszerűen kiüresedett.
Korábbi elemzéseink itt elérhetők, további érdekes statisztikákat pedig itt böngészhet.