Senki sem megy dalolva a vágóhídra

A középpályás védekezés

Ahogyan az a komplett Európa-bajnokságra jellemző volt, a Portugália–Francaiország döntő is nagyon visszafogott, kockázatkerülő játékot hozott, és a nagy sztárok helyett egy tulajdonképpen ismeretlen játékos vált főszereplővé. Fernando Santos lett az új Otto Rehhagel, Portugália pedig az új Olaszország, miközben a semmit sem mutató franciák csak magukat okolhatják a vereség miatt. Elemzés.  

A 2016-os Európa-bajnokság egyik legmeghatározóbb aspektusa a biztonsági megoldásokon alapuló, türelmes játék volt, amely az ellenfél hibáinak kihasználását célozta, nem pedig a hibák kikényszerítését vagy az önálló kezdeményezést.

Az Eb nem igazán a nagy sztárokról szólt

Ezzel párhuzamosan, ha voltak is fellángolásai a nagy sztároknak, az Eb olyan, szinte ismeretlen játékosok megmozdulásairól marad emlékezetes, mint Hal Robson-Kanué, aki egy csellel átverte az egész belga védelmet, vagy az izlandi Aron Gunnarssoné, aki új szintre emelte a bedobásokat. És persze ott van Éderzito António Macedo Lopes, vagyis Éder, aki góljával eldöntötte az Eb-döntőt. Ennél már csak az lett volna szimbolikusabb, ha a pályán lévő legkevésbé technikás játékos, André-Pierre Gignac szerez gólt egy eltört lövéssel a meccs végén.

A két csereember, Moutinho és Éder hozta össze a győztes gólt Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Mike Hewitt

Eközben Cristiano Ronaldo drámai módon már a meccs elején lesérült, Antoine Griezmann pedig tulajdonképpen a kaput sem találta el, pedig mindenki arra készült, az ő párharcukról szól majd az Eb-döntő, és talán az Aranylabda-szavazás is. Ezzel a meccsel egyikük sem került közelebb hozzá.

Katonák kellenek, nem sztárok

Portugália Eb-győzelme nem sokkal marad el attól a meglepetéstől, melyet a görögök elleni elveszített 2004-es Eb-döntő okozott. A háttérben ugyanazok az erők munkálkodtak a két szövetségi kapitány, a görögöket vezető Otto Rehhagel és a most Portugáliával győző Fernando Santo személyében.

Otto Rehhagel évek alatt csodát tette a görög válogatottal Forrás: AFP

Rehhagel a háború utáni Németország edzői prototípusa. Játékosként kőkemény védőnek számított,
civilben szobafestőnek tanult, neveltetésére a kemény munka és a fegyelem volt a jellemző. Edzőként hosszú éveken keresztül dolgozott Németországban, és ha csak tehette, mindig alázatos csapatembereket vásárolt a csapataiba, akik képesek voltak az együttes erőfeszítésre, a
közös célokért való együttes küzdelemre. A kiszemelteket nemritkán meghívta magához vacsorára is, hogy tesztelhesse a játékosok személyiségét. Görögországba kerülve aztán Rehhagel kíméletlenül kiirtotta az egyénieskedésre épülő görög futball gyökereit is, és így vezette Eb-győzelemre a csapatot.

Nagyon jól szervezettek voltunk, egységesek és harcosak, vállt vállnak vetve küzdöttünk"

– nyilatkozta akkor a csapatról Ziszisz Vrizasz, a görögök támadója. Akár Portugáliáról is beszélhetett volna.

Portugália szakított Portugáliával

Fernando Santos a hagyományos portugál erényekkel (gyorsaság, labdabiztosság, kreativitás) mit sem törődve játszatta csapatát az Eb-n. Ahogy többször hangsúlyozta, ennek részben az az oka, hogy fiatalon nagy hatást gyakorolt rá az angol Jimmy Hagan munkássága, aki 1970 és 1981 között dolgozott a portugál futballban, karrierjét pedig annál a Benficánál kezdte, amelynek utánpótlásában futballozott Santos is.

Fernando Santos pont úgy írta ki az egyéniségeket a csapatból, ahogy azt Antonio Conte is tette az olasz válogatottnál Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Dan Mullan

Hagan azt követően érkezett Portugáliába, hogy a Benfica 1968-ban elvesztette a BEK-döntőt a Manchester United ellen. A klub vezetői abban látták a kudarc okát, hogy a játékosok nem dolgoznak elég keményen és fegyelmezetten, ezért fordultak egy angol edzőhöz.

Nem nehéz észrevenni a párhuzamot:

Fernando Santos is fegyelmezett csapatmunkára, átjárhatatlan középpályára építette fel a portugálok játékát, amelyben a két, védekezni nem tudó szélsőt, Nanit és C. Ronaldót inkább középcsatárként játszatta.

Tizennégy meccs veretlenül

Fernando Santos még sosem szenvedett vereséget a portugál válogatottal, a csapat pedig mindössze egyetlen gólt kapott az Eb egyenes kieséses szakaszában. Mi volt a csapat titka? Elsősorban a védekezés megszervezése, amely három fázisra bomlott.

1. fázis

Portugália: a védekezés kezdete Forrás: Origo

Fernando Santos taktikájában jól elkülönül egymástól a védekezést biztosító 4+1 és a támadásért felelős 3+2 játékos szerepe még labda nélküli viszonylatban is. A csapat szinte soha nem támadta le ellenfelét, hagyták a védőket passzolgatni, a cél a középpálya közepének elfoglalása volt az első fázisban, hogy a szélek felé tereljék az ellenfél játékát.

2. fázis

Portugália: a középpályás védekezés Forrás: Origo

Az átjárhatatlan középpálya

Egy képben a portugál célfutball: a négy középpályás előírásszerűen tartja a rombuszalakzatot, és az egymástól való távolságot. A csapatrészek között gyakorlatilag nincs hely, a játékosok egy nagyjából 11 méteres sávban helyezkednek teljesen a labda oldalára tolódva – csellel és passzal is átjárhatatlan a középpálya, Koscielny nem is nagyon tud mit kezdeni a labdával. Azt is érdemes kiemelni, hogy minden portugál szemben áll a labdával, de csak a kép alján látható Evra áll szemben azzal a kapuval, amit éppen támadni készül a francia csapat.

Az egyik támadó, Nani itt már zavarja a labdás játékost.

Kockázat nélkül csak lassan lehet forgatni a játékot

Az ehhez hasonló játék ellen Boateng, Hummels, Bonucci, Piqué vagy Glik nagyon könnyen, akár kétszer-háromszor is átforgatja a játékot egy keresztlabdával, a franciák azonban semennyi kockázatot nem voltak hajlandók vállalni, így sokszor maradtak az oldalvonal mellett félig vaktában elrúgott indításoknál.

Ugyanez látszódik Paul Pogba játékán is, akit Didier Deschamps a döntőben visszarendelt mélységi irányítónak. Ezt a posztot játszotta olykor a Juventusban is Andrea Pirlo tehermentesítésére, de – nyilvánvaló edzői utasításra – még az olaszos biztonsági játékot is alul tudta múlni.

Paul Pogba passzjátéka: 105 átadásból 100 sikeres, de a csapat szinte semmit nem haladt ezekkel előre Forrás: FFT/Statszone

A képen látszik, hogy Pogba gyakorlatilag semmi mást nem tett, mint hogy jobbra balra, balról jobbra forgatta a játékot a portugál fal előtt, mindig a hozzá legközelebbb álló társhoz passzolva, előre viszont csak elvétve, akkor is általában rosszul (pirossal). Ezzel a játékkal minimális gondot sem okoztak Fernando Santos csapatának.

A tizenhatos védelme

3. fázis

Portugália: a tizenhatos védelme Forrás: Origo

Ha a középpályán nem sikerült megállítani az ellenfelet, akkor Portugália visszazárt a tizenhatosára, és annak közvetlen előterére.

Mivel nagyjából azonos tudású csapatok ellen úgysem lehet megoldani, hogy az ellenfélnek ne legyen esélye valamilyen módon gólt szerezni, a portugálok teljesen szabadon hagyták a széleket. Evra és Sagna nem éppen a franciák legkreatívabb játékosa, egyéni betöréstől aligha kell tartani, ha pedig a két középső védő között megtalálják Giroud fejék, akkor ügyesek voltak, megérdemlik a helyzetet vagy a gólt. De nem sikerült.

44 beadással kísérleteztek a franciák, ebből 7 ment társhoz, a többit blokkolták (szürkével) vagy kifejelték a védők (pirossal) Forrás: FFT/Statszone

A céltalan beadások mellé egy kiegészítő adat: a franciáknak egyetlen kaput eltaláló lövésük voltak a tizenhatoson kívülről a 120 perc alatt.

Senki sem megy dalolva a vágóhídra

Szakítva saját hagyományaival, ezen az Európa-bajnokságon Portugália meg sem próbálta lejátszani ellenfeleit a pályáról, hanem saját korlátait felismerve olyan rendszert alakított ki, amelyben a csapat gyengeségei rejtve maradnak, miközben megpróbálják kihasználni az ellenfél esetleges hibáit. Mindehhez végtelen türelem és fegyelem párosult, ha az ellenfél 120 percig nem akart csinálni semmit, ehhez Portugália is partner volt – tulajdonképpen ez történt a horvátok és a franciák ellen is.

A 2016-os Európa-bajnokságot Portugália nyerte Forrás: DPPI media/Alain Grosclaude

Nehéz ünnepelni ezt a csapatot – utoljára a Chelsea nyert meg hasonló elvekkel egy sorozatot, a 2012-es BL-szezont –, de kárhoztatni is hiba lenne, hiszen az csak nem várható el senkitől, hogy dalolva menjen a vágóhídra.

A franciák is csak magukat okolhatják: Didier Deschamps semmilyen taktikát nem talált ki a portugál retesz ellen, a játékosok teljesítményéről pedig mindent elmond, hogy a döntőben az a Moussa Sissoko nyújtotta magasan a legjobb teljesítményt, akiről sok szurkoló az Eb előtt azt sem tudta, hogy kicsoda.

Korábbi elemzéseinket ide kattintva olvashatja el.