Viski Erzsébet, a kajakkirálynő első udvarhölgye

A kajak-kenu válogatott nyolc poznani világbajnoki címéből háromban Viski Erzsébetnek is része van, mindhárom távon ott ült a győztes négyesben, és emellett nyert egy bronzot is a kettesben. Szerinte a vb-nek Szabó Szilvia volt a királynője - de ha így van, akkor ő az első udvarhölgy. A vb-győzelmek között nem állít fel rangsort, mindegyik siker másért kedves neki.

- Az újságírók szeretik a statisztikákat, mindenütt megjelent, hogy Szabó Szilviával együtt a vb legeredményesebb versenyzői lettek. Önök is számon tartanak egy ilyenfajta sorrendet?
- Az én sorrendem szerint Szilvi volt az eredményesebb, mert ő két olimpiai számban is nyert, én meg csak egyben. Tehát ennek a világbajnokságnak ő a királynője.

- Nagy ünneplés volt?
- Lehetett volna nagyobb, de éjfélkor indult vissza a repülőgépünk, így aztán készülődnünk kellett, mire igazán belelendülhettünk volna.

- Már az is eredmény, hogy repülővel utazhattak, ugye?
- Igen, az Európa-bajnokság előtt nem engedhette meg magának a szövetség, hogy repüljünk, így busszal mentünk Milánóba. Pedig nem mindegy, hogy egy ilyen nagy verseny előtt milyen állapotban érkezünk meg. Persze, most hazafelé, ilyen eredmények után, nem bántuk volna a buszozást sem.

- Angyal Zoltán kapitány azt mondta önről, hogy igazi csapatember, olyan, aki nélkülözhetetlen egy hajóban. Ez mit jelent?
- Számomra azt, hogy szeretem a négyest, jól érzem magam a hajóban. Megadják a ritmust, nekem nincs más dolgom, csak tolnom kell a hajót. Eddig hatszor nyertem világbajnokságot, mind a hatszor négyesben.

- Várták ezt a három aranyat?
- Igazából nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, hiszen az 1000 méter új szám volt a vb-n, még a verseny előtti napon is azon tanakodtunk, hogy milyen taktikát válasszunk. Az 500-on sem lehetett biztosra menni, örültünk, hogy ezúttal megelőztük a németeket. Ez mindig presztízsharc, most, az olimpiai második helyünk miatt különösen az volt.

- Sydney - és Kőbán Rita emlékezetes nyilatkozata - óta változott a négyes. Mit hozott a csere?
- Azt, hogy igazi csapat lettünk. Nincs vezér, mindenki elmondhatja a véleményét, nem kell attól tartania, hogy letorkolják.

- Fontos ez? Hiszen láttunk már olyan csapatot, amelynek nem minden tagja volt beszélőviszonyban egymással, mégis olimpiai bajnok lett.
- Hát ez nálunk nem jött be. Annyi edzés, közös munka, kötelező együttlét van, hogy fontos az összhang, az, hogy kijöjjünk egymással a parton is. Most mindent megbeszélünk, közösek a döntéseink is.

- Néhányan átigazoltak, mert régi klubjuk fizetést sem tudott adni, de továbbra is Pesten edzenek. Mennyire lettek tiszaújvárosiak?
- Ha nem is lettünk, Tiszaújvárosba mindig szívesen megyünk, akár edzőtáborozni, akár csak egy kis ünneplésre ilyenkor, a sikerek után. Jólesik a népszerűség, a tiszaújvárosiak odavannak értünk, a gyerekek megrohannak bennünket.

- Gondolom, a népszerűséget most is élvezi, hiszen nem kapcsolta ki a mobilját.
- Igen, egész nap a telefonommal vagyok elfoglalva, vagy csörög, vagy sms-t kapok. Rengetegen gratulálnak, de örömmel fogadok minden hívást.

- Van kedvence a három poznani arany közül?
- Igazából mindegyik kedves valamiért. Az 1000-es győzelem azért, mert ennek a számnak most volt a vb-premierje, az 500 mégiscsak olimpiai szám, a 200-at meg mindig is szerettem, hamar vége van, egy robogás az egész, no és ott ültem először világbajnok hajóban.

Korábban:

Csapatmunka a javából

Magyar aranyeső a kajak-kenu vb zárónapján

Lépesfalvi Zoltán