- A júliusi vb előtt kijelentette, hogy ha Münchenben helyezetlenül végez, akkor végérvényesen abbahagyja a cselgáncsot. De így utólag nézve mondhatjuk, nem vállalt nagy kockázatot, hiszen szenzációs évet zárhat.
- Ez ellen nem tiltakozom, hiszen megnyertem a párizsi és a bonni nemzetközi versenyt, a budapestin harmadik lettem, az Európa-válogatottal pedig Világkupa-győztes úgy, hogy megvertem az olimpiai bajnok japán Inouét, majd a vb-n és egy hete a moszkvai Grand Prix-döntőben is ezüstérmet szereztem. Ezzel együtt az egyáltalán nem volt biztos, hogy a világbajnokságon is kijön a lépés, hiszen egy vb-n senki sem mehet biztosra. Ha kiestem volna az elején, akkor tényleg befejeztem volna.
- De hisz az évközi versenyek éppen azt bizonyították, hogy a 100 kg-ban változatlanul ott van a világ legjobbjai között...
- Nagyon derék dolog végigcsinálni a kőkemény felkészülést, az edzőtáborokat, végigverekedni az A kategóriás versenyeket, de igazából csak az számít, mit mutatsz fel a világversenyeken. S ezeken az utóbbi években nekem nem nagyon jött össze semmi. Nyertem nemzetközi versenyeket, mindenkit le tudtam győzni, csak éppen az olimpián és a vb-n nem sikerült semmi. Közbejött egy sérülés, megbetegedtem vagy rossz napot fogtam ki, mindegy, a lényeg az, hogy nem sikerült semmi. S úgy voltam vele, hogy ha az idei vb-n is így lesz, akkor be kell lássam, számomra ez van megírva, nem szabad erőltetnem tovább a dolgot. Jobb lesz, ha a további energiáimat a magyar gazdasági élet felvirágoztatására fordítom. Idén ugyanis megszereztem a diplomámat a Janus Pannonius Tudományegyetemen, immár okleveles közgazdász vagyok.
- De szerencsére a vb-n kijött a lépés, így egyelőre még nem menti meg a magyar gazdaságot. A diploma még pihenhet egy ideig a fiókban. Vagy mégsem?
- Nem egészen, mert itt Pakson a klubom, az Atomerőmű SE marketingmunkájába már bekapcsolódtam. A Paksi Atomerőmű jelentős mértékben támogatja a szakosztályunkat, s az ebben a kapcsolatban rejlő lehetőségeket kölcsönösen ki kell használnunk. Egy kis lépés ezen a téren, hogy olyan logókat gyártattunk le, amelyek felkerültek a judoginkra, Moszkvában én már ilyenben versenyeztem.
- Most pedig kipihenheti a fáradalmakat...
- Pihenés? Október 13-án, szombaton volt a verseny, vasárnap hajnali 4-kor indultunk vissza, de csak este értem haza. A mesterem, Hangyási László azonban már hétfőn edzésre rendelt, s mivel kicsit elkéstem, alaposan leteremtett.
- Nyugtasson meg, jövőre az Eb előtt nem jelenti ki, hogy ha helyezetlenül zár, akkor abbahagyja!
- A folytatást az egész éves szereplésemtől teszem függővé, s ha 2001-ben is jó évem lesz, akkor azt mondom, hogy jöjjön a 2002-es. A többit pedig majd akkor meglátjuk. Én már nem nyomasztom olyan súlyokkal magam, mint az olimpia: ha látom, hogy nem megy, nem fogok "görcsölni" Athénig. Már olyan sokat kaptam ettől a sportágtól, hogy minden egyes nap ajándék, amit a cselgáncsban tölthetek.
Fábik Tibor
Korábban:
Budapest is pályázik a cselgáncs-Eb négyes döntőjére