Kovács László kajak-kenu edző újra Szegeden

Külföldön eltöltött évek, bulgáriai és horvátországi megbízatások után a sikeredző visszatért Magyarországra. Kovács László ma egykori sikerei helyszínén, Szegeden folytatja pályafutását. Ott, ahol a hetvenes, majd a nyolcvanas években Csapó Géza, Svidró József, Petrovics Kálmán és más kajak-kenu klasszisok munkáját irányította.

- Hosszabb külföldi munka után ősszel visszatért Magyarországra. Hogyan érzi magát újra Szegeden, a DÉMÁSZ-Szeged Vízisport Egyesületnél?
- Jól érzem magam, a női szakág versenyzőinek lettem az edzője. Sokat gondolkoztam, hogy visszatérjek-e, de az ajánlat nagyon csábító volt. Itt van most tizenhat ifjú tehetség, akikből nekem kell kihoznom az eredményeket. Természetesen, a döntésnél az sem volt mellékes, hogy idén éppen Szeged lesz a házigazdája az Európa-bajnokságnak.

- Versenyre tudnak kelni a Fábiánné Rozsnyói Katalin vezette női csapattal, amely az utóbbi években sikert sikerre halmozott?
- Tisztában vagyok vele, Magyarországon a női szakág nagyon eredményes, és azt is tudom, nekünk nagyon sokat kell produkálni ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Az egyesület ugyanakkor szerencsés helyzetben van, rendelkezik ugyanis egy húzóemberrel, Janics Natasával, aki már tizennyolc évesen negyedik helyet ért el a sydney-i olimpián, igaz, akkor még jugoszláv színekben. Ő ugyan most Budapesten edz, de ettől függetlenül sokat jelenthet a szegedi csapatnak, amelynek rajta kívül van még néhány tagja, akik már ebben az olimpiai ciklusban sikereket érhetnek el.

- A nyolcvanas évek végén Bulgáriában dolgozott. Hogyan kapta ezt a munkalehetőséget?
- Még az 1988-as olimpia előtt volt itthon egy nemzetközi verseny, és a bolgár csapat segítséget kért tőlem. Szöulban aztán sikeresen szerepelt a válogatottuk, és ezt követően felajánlottak egy edzői állást. Kaptam egy külön csapatot, amelyet sikerült eredményesen felkészítenem a '89-es világbajnokságra. Ezután visszatértem Magyarországra, majd Atlanta előtt két évvel újra megkerestek a bolgárok, hogy vegyek részt a válogatott felkészítésében, mert a versenyzőik nem hozzák a megszokott sikereket. Az olimpiáról végül érmekkel tértek haza, de a korábbi évekhez képest gyengébb eredmények miatt a csapat mégis kapott kritikákat.

- Legutóbb a horvát versenyzők munkáját irányította. Végül miért mondott le a szövetségi kapitányi posztról?
- Még az atlantai olimpián kaptam felkérést a horvát válogatott vezetésére, a szerződésem a sydney-i játékokig szólt. Amikor visszaérkeztünk Zágrábba, történt egy szörnyű tragédia. A kétszeres olimpiai bajnok Matija Ljubeket, aki nagyon sokat tett a horvát kajak-kenu sport fejlődéséért, egy családi veszekedés során a sógora lelőtte. Ez az egész világ kajak-kenu társadalmát megrendítette. Engem is, és már akkor gondolkoztam rajta, hogy hazatérek. A horvát vezetőség azonban marasztalt, és aláírtam újabb négy évre, az athéni olimpiáig. Később mégis éreztem, hogy Ljubek halála után már nem úgy mennek a dolgok, mint korábban, ezért a szeptemberi ifjúsági világbajnokságot követően szerződést bontottam, és hazajöttem. Sokat gondolkodtam, hogy folytassam-e egyáltalán az edzősködést, de aztán találkoztam Vass Györggyel, a szegedi egyesület elnökével és Petrovics Kálmánnal, a klub igazgatójával, akik meggyőztek, hogy vállaljam el a munkát. Jó közösségre találtam, jól érzem magam itt, úgy látom, hogy a városnak is nagyon fontos ez a sport.

- Már említette, visszatérésében az is közrejátszott, hogy Szeged Európa-bajnokságot rendez. Mit vár, mit remél a nyári kontinensviadaltól?
- Természetesen nagyon várom már, remélem, legalább olyan sikeres lesz, mint az 1998-as világbajnokság, amikor negyvenezres tömeg szurkolt a magyar csapatnak. Arról nem is beszélve, hogy számos szegedi versenyző esélyes arra, hogy rajthoz álljon az Európa-bajnokságon.

Korábban:

Új és régi arcok a kajak-kenu válogatottban