A világ legnagyobb vörös téglából épült temploma (Szűz Mária- székesegyház) és Európa leghosszabb panelháza (800 méteres) mellett szombat este óta Dariusz Tiger Michalczewski Gdansk védjegye. Itt született 34 éve, de miután elhagyta hazáját, állítólag vesztett lengyelországi népszerűségéből. Azért mondom, hogy állítólag, mert a szombaton felé áradó szeretet ennek éppen az ellenkezőjét mutatta. Darek hiába régen német állampolgár, szülőhazája himnusza köszöntötte. Ô pedig úgy köszöntötte amerikai kihívóját, Joey DeGrandist, hogy a második menet elején egy bal felütéssel gyakorlatilag letaglózta. A Tigris 22. alkalommal védte meg a WBO szervezet félnehézsúlyú vb-címét, először Lengyelországban, de a sikert tapasztalva talán nem utoljára.
Utoljára húzott viszont kesztyűt Kovács István. Most valami szomorú, szívhez szóló mondatgörgeteget kellene elindítanom a keserédes búcsú szokványos kísérőjeként, de nem teszem. Ilyen felszabadult, vidám Kovács Pistát ugyanis még nem láttam, mint most. Regnáló világbajnokként egy hazai gála győzelemmel - ez lett volna az álomszerű vég, de higgyék el, a valóság sem sokkal csúnyább. Kovács számot vetett magával, lehetőségeivel, döntött, és jól tette. A dolgát is a ringben, hiszen 8 perc alatt kétszer leütötte Steve Trumble-t, s az amerikai másodszor már nem tudott felállni. A Bánk bán Hazám, hazám című áriájára vonult be Kokó hófehér szerelésben, majd szűk három menet múlva Sarah Brightman és Andrea Bocelli búcsúra hívó csodás duettjére lépett le a ringből.
Ahol ott állt mellette az Universum Box Promotion teljes vezérkara, két mestere, Szántó Imre és Fritz Sdunek és még sokan mások. Kovács fogadta a gratulációkat, körbeintegetett, és kisietett a teremből. Majd frissen, üdén, öltönyösen tért vissza oda, hogy Dariusz barátja világbajnoki ünneplésében részt vehessen.
- Soha többet nem húz kesztyűt? - kérdeztük Kovács Istvánt.
- Soha nem szabad mondani, hogy soha, én sem teszem, de komoly tétért már nem bokszolok. Az viszont lehetséges, hogy különböző show-mérkőzésen, jótékonysági gálán mégis ringbe lépek. Ezt a műfajt ugyan még nem nagyon ismerik Magyarországon, de majd bevezetjük.
- Mikor döntötte el pontosan, hogy abbahagyja?
- Február elején. Visszatértem a szabadságról, erre várt a hír, hogy három hét múlva Eb-címmeccset bokszolhatok. Mondtam, hogy ez szakmai nonszensz, de később boldogan vállalnám. Erre az Universum elállt a derbitől, bennem pedig kialudt a láng.
- Lehetséges, hogy hamburgi klubja menedzselési módszerének az áldozata lett?
- Dehogy, én is hibás vagyok, hiszen amikor megszereztem a világbajnoki címet, hatalmas gőz ment le rólam, s már nem tudtam magam megfelelően motiválni. Utólag könnyű okoskodni, de lehet, ha Chacón ellen győzök, akkor is abbahagyom.
- Úgy, hogy nem küzdhetett az igazi nagyokkal, Barrerával vagy Hameddel?
- Ők kimaradtak, mert a feléjük vezető ajtók egyik vagy másik oldalról mindig bezáródtak. Mindegy már, mert közben nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy van élet a bokszon kívül is. Most ezt élem.
- Mit szólt a környezete a döntéséhez?
- Akik kevésbé ismerték az okokat, még itt, Gdanskban is győzködtek arról, hogy ne hagyjam abba. De Fritz Sdunek vagy Szántó Öcsi bácsi megértette, miről van szó.
- Arról, hogy végleg befejezi?
- Rengeteg minden mást elkezdtem csinálni, tanulok, éttermem nyílik satöbbi. Említettem már, hogy van élet a bokszon kívül is.
Deák Zsigmond
Korábban:
Fórum:
Nem hiányzik a könyvtárából?