- Sikerült ráhangolódnia a Világkupa-döntőre? - kérdeztük Csollány Szilvesztert.
- Megmondom őszintén, nem igazán. Az elmúlt napokban nem tudtam olyan intenzitással edzeni, mint a vb előtt, rengeteg dolgom akadt.
- Mire számít Stuttgartban?
- Nehéz versenyre, s arra, hogy nem okozok csalódást. Azaz éremmel szeretnék hazajönni. Az edzőm, Vereckei Pista bácsi is azt várja el tőlem, hogy az első három között végezzek.
- Térjünk még vissza a vb-re! Össze lehet hasonlítani az olimpiai és a mostani győzelmét?
- Az olimpia és a vb két teljesen különböző verseny volt, de a legnagyobb különbség az, hogy a vb a hazai közönség miatt sokkal nagyobb teherként hatott rám.
- A középdöntőben semmivel sem mutatott be rosszabb gyakorlatot Jovcsevnél, a bennfentesek szerint a zsűri összetétele is nekünk kedvezett, mégis a címvédő bolgár kapta a legmagasabb pontszámot. Mi fordult meg aznap este a fejében? Az, hogy csinálhat bármit, úgyis csak második lesz; vagy elkezdett dolgozni önben a dac, hogy csak azért is megmutatja.
- Amit mond, az a két véglet, és az egyik sem tükrözi az akkori lelkiállapotomat. Próbáltam függetleníteni magam minden külső tényezőtől, és csak arra koncentrálni, hogy a döntőben még jobb gyakorlatot mutassak be. Mert történhet bármi a selejtezőben és a középdöntőben, az eredményhirdetést a döntő után rendezik. Az tény, hogy a selejtezőben rettentően izgultam, tényleg nem voltam meggyőző, s 9,687 pontot kaptam. A középdöntőben viszont abszolút nyugodtan álltam oda, sokkal jobban sikerült a gyakorlatom, mégis csak 9,675-re értékeltek. S hiába tudtam, hogy a két napon nem ugyanazok a pontozók ültek a zsűriben, meglehetősen tanácstalan lettem. Mert legalább 9,7-re számítottam. De ennek ellenére sem törtem össze, s egyáltalán nem gondoltam azt, hogy nincs esélyem az első helyre.
Fábik Tibor