Merlene Ottey, akit 1999-ben megválasztottak az évszázad női sprinterének, Ljubljanában bejelentette, hogy folytatja pályafutását, s indulni szándékozik az augusztusi, párizsi világbajnokságon. Mi ebben a rendkívüli? Mindössze az, hogy a "jamaicai gazella" 1960. május 10-én született Pondside-ban, azaz három hónap múlva negyvenharmadik születésnapját ünnepli.
Idei első versenye a vasárnapi genti fedett pályás viadal lesz, immár nem jamaicai, hanem szlovén színekben. Az atlétika nagyasszonyát az 1999-es sevillai világbajnokság előtt tiltották el doppingolás (anabolikus szteroidok használata) miatt, de a sydneyi olimpián már ott lehetett, s minden idők legidősebb olimpiai atlétikai érmeseként, túl a negyvenen bronzot szerzett a jamaicai 4x100 m-es váltóval. Aztán súlyos térdsérülést szenvedett, bal térdét megoperálták, de még ez sem tudta visszavonulásra bírni az évek óta Szlovénia fővárosában, Ljubljanában élő, kettős állampolgársággal rendelkező sprinterhölgyet.
Ottey a hetvenes évek vége felé tört be a sportág élvonalába, s az 1978-as junior világbajnokság megnyerése után az 1980-as moszkvai olimpián 200 m-en bronzérmet szerzett 22.00 másodperces idővel, az NDK-beli Bärbel Wöckel és a szovjet Natalja Bocsina mögött. Ottey példátlanul hosszú - a hetvenes, a nyolcvanas, a kilencvenes és a mostani évtized egészére vagy töredékére kiterjedő - pályafutása alatt olimpiákon 3 ezüst- és 5 bronzérmet érdemelt ki, szabadtéri világbajnokságokon 14 (!) medáliát gyűjtött (3 arany, 4 ezüst, 7 bronz), a fedett pályás világtalálkozókról pedig 3 arany-, 2 ezüst- és egy bronzérme van. Egyéni csúcsa 100 méteren 10,78 mp (ezt kétszer, 1990-ben és 1994-ben futotta), 200-on 21,64 mp, amit 1991-ben teljesített.
Ottey első sikereit akkor érte el, amikor a sprinttávok koronázatlan királynője, Marion Jones még kiscsoportos óvodás volt. A nyolcvanas évek elején az Egyesült Államokban, a Nebraska egyetemen tanult, ott ismerkedett meg első férjével, Nat Page-dzsel, a kiváló gátfutóval. Ezt követően jó darabig Merlene Ottey-Page néven futott, és aratta a sikereket, mígnem megismerkedett Stéfano Tillivel, aminek válás és újabb esküvő lett az eredménye. Ám nem sokáig élt Olaszországban a sprinterek fejedelemasszonya, Tilliből is elege lett, faképnél hagyta, s Monte-Carlóba költözött, a gazdag szingli dámák irigylésre méltó életét élni.
Ám 1998-ban újból eltalálta Ámor nyila a szép futónőt, egy szlovén atlétaedző, Srdjan Djordjevic képében. Merlene Srdjant is követte hazájába, a kies Szlovéniába, az Alpok dél-keleti lábánál fekvő "szláv Svájcba". 2002-ben, térdsérülése után csupán 11.43 másodpercig jutott Ottey, idén azonban, gyógyultan, ennél sokkal jobb időkre vágyik.
Ch. Gáll András
Marie-José Pérec, minden idők egyik legkiválóbb rövidtávfutónője, a barcelonai (400 m) és az atlantai (200, 400 m) olimpia összesen háromszoros bajnoka legutóbb 2000 júniusában versenyzett. Azóta sérülések gyötörték, a sydneyi olimpiáról pedig zavaros körülmények között maradt távol. A 34 éves guadeloupe-i születésű francia hölgy a L'Équipe című lapnak adott nyilatkozatában jelentette be, hogy visszatér a rekortánra.
Pérec ott akar lenni az augusztusi, párizsi világbajnokságon. Mostani interjúja rendhagyó, hiszen Sydney óta szigorú hallgatásba borkolózott a szép futónő. Pérec tavaly augusztus óta az Egyesült Államokban edz, Brooks Johnson szakmai irányításával. Visszatérését Franciaországba májusra tervezi. "Azt követően otthon készülök a párizsi vébére, de hogy konkrétan hol, azt most még titokban akarom tartani" - mondta Pérec.
Az atlétanő 2000 júliusa óta - amikor a nizzai versenyen 50,32 mp-cel minősítette magát a sydneyi olimpiára - nem versenyzett. Sydneyben két nappal a versenyek kezdete előtt váratlanul visszalépett, arra hivatkozva, hogy folytonosan zaklatták, ekként próbálván biztosítani a győzelmet legnagyobb vetélytársának, a hazaiak kedvencének, Cathy Freemannek.
Pérec - aki olimpiai győzelmei mellett 1991-ben és 1995-ben világbajnokságot is nyert 400 m-en - elmondta, hogy igazán sohasem hagyott fel a sportolással, most is kiváló fizikai kondíciónak örvend.
Ch. Gáll András