- Mivel telt ez a huszonnégy óra, amit magyar földön töltött?
- Egy hatalmas rohanás volt az egész. Interjúk, találkozás a családdal, no meg fogadnom kellett a halásztelki szomszédok jókívánságait. Nagyon sűrű volt, de senki se higgye, hogy rosszul esett. Sőt, kifejezetten élveztem.
- Volt buli még vasárnap este, Barcelonában?
- Hogyne, a Palau Sant Jordi mellett felállítottak egy hatalmas sátrat, ott roptuk kivilágos kivirradtig.
- Milyen zenére?
- Szerencsére rockot játszottak, a Linkin Park és a Limp Bizkit muzsikáját kedvelem kiváltképp. Ebben nem tudok elfáradni.
- És mit ittak?
- Én csak sima vizet, egy sportoló nem fogyaszthat alkoholt, nem igaz?
- Mivel várta otthon az édesanyja?
- Rántott hússal és sült krumplival, mert az a kedvencem. Barcelonában szenvedtem is, nem bírom a tengeri herkentyűket. Egyébként kint voltak a szüleim, szurkoltak nekem.
- Hol nyaralna most, ha nem kellene úsznia Glasgow-ban?
- Valami déltengeri szigeten, a víz partján, mindegy, hogy hol.
- Nem is olyan soká kezdődik az iskola. Hova jár?
- A Vörösmarty Gimnáziumba, sporttagozatra, most leszek harmadikos. Angolt és németet is tanulunk, jobban is mehetne. Akkor többet beszélgethettem volna Michael Phelpsszel a 400 vegyes döntője után, így jóformán csak gratuláltunk egymásnak, meg azt kérdeztük, "how are you?"
- Le fogja győzni egyszer még Phelpst, a csodaúszót?
- Ezért dolgozom. Már Athénben olimpiai bajnok akarok lenni, aztán meg világbajnok is. Most megéreztem a siker ízét, megnőtt a becsvágyam, aminek eddig sem voltam híján.
- Kik a példaképei?
- Darnyi Tamás és Güttler Károly. Karcsival, aki klubtársam, mindig egy szobában alszunk, amikor külföldön versenyzünk, Tamástól pedig sok jó tanácsot kaptam Barcelonában. Például azt, hogy a mellúszó szakaszra nagyon figyeljek oda. Ugyanis ha előnyt szerzek mellen, akkor előbb fordulok gyorsra, és amíg az ellenfelem mögöttem tempózik mellen, én már a gyorson növelhetem az előnyömet. Logikus, nem?
- De még mennyire! Mondja, mivel édesapja kiváló úszó volt, eleve elrendeltetett, hogy ön is úszó lesz?
- Az nem, de az igen, hogy gyorsan meg kell tanulnom úszni. Négyévesen levittek a Szpariba, ahhoz a Kiss Miklóshoz, aki Egerszegi Krisztinának volt a nevelőedzője. Egyből megszerettem az úszást, a Kőér utcai uszodát, olyannyira, hogy a második otthonommá vált. Nem is tudnám máshol elképzelni az életemet.
Ch. Gáll András