Pete Sampras végleg letette az ütőt

Hivatalosan is véget ért a világ valaha volt legjobb teniszezőjének tartott Pete Sampras pályafutása. A 14-szeres Grand Slam-győztes amerikai klasszis hétfőn, a US Openen jelenti be a hírt, rögvest ezután egy ünnepség keretében el is búcsúztatják őt a szervezők.

Kész, ennyi, nincs tovább. Tudtuk, éreztük, hogy ez lesz, aki azonban a teniszt szereti, reménykedett benne, hogy Pete Sampras mégsem fejezi be sikerekben oly gazdag pályafutását. De befejezte. Régóta ért már ez a bejelentés, elvégre Sampras majd' egy éve játszott utoljára tétmérkőzést, amikor is a US Open döntőjében örök riválisát, Andre Agassit győzte le.

Már akkor kijelentette, nem biztos, hogy valaha újra ütőt fog a kezébe. Megértettük, hiszen a Flushing Meadows-i diadalmenetét megelőzően 33 versenyt teniszezett végig sikerélmény nélkül, a tavalyi US Open előtt utoljára 2000-ben nyert versenyt. Igaz, nem holmi sarki tornán, hanem Wimbledonban győzedelmeskedett, az volt a hetedik diadala a szentélyben. Utána azonban az említett, amerikai nyílt bajnokságig semmi, csak számtalan, bosszantó zakó tökismeretlen ellenfelektől.

Az 1971 augusztusában született, a profik táborába 1988-ban beálló Samprastől márpedig nem ezt szoktuk meg az évek során, inkább a győzelmeket, semmint a kudarcokat gyűjtögette pályafutása alatt. Összesen 762 mérkőzést nyert meg, ezzel szemben csupán 222-t veszített el, mindez 64 tornagyőzelemhez volt elegendő (párosban is nyert még kettőt). Ebből 14 Grand Slam-trófea (7 Wimbledon, 5 US Open, 2 Australian Open), amellyel magasan vezeti a vonatkozó listát.

De Sampras annyi mindenben csúcstartó még, hogy hosszú lenne minden adatot felsorolni, nem is untatnánk ezzel az olvasót. Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy Pistol Pete zsinórban hatszor zárta az esztendőt világelsőként (1993-98), s ez megdönthetetlennek tűnő rekord. Ahogy sokak szerint soha, senki nem fog 14 Grand Slam-győzelemnél többet begyűjteni, s talán nem is lesz nála nagyobb játékos a földkerekségen.

Samprast lehetett szeretni, és nem szeretni. Egyvalamit azonban nem lehetett tenni vele kapcsolatban, mégpedig semlegesnek lenni. Vagy kedvelték nyugodt, szigorúan a teniszre koncentráló mentalitását, vagy a pokolba kívánták gépies játékát. Ám azt mindenki elismerte: teniszezni nagyon tud. Erről először 1990-ben győződhetett meg a világ, amikor a US Openen nemes egyszerűséggel végigverte a világot. 19 éves volt, sem előtte, sem utána nem nyerte meg senki olyan fiatalon a tornát, mint ő. Keretbe foglalta pályafutását, hiszen 1970 óta meg olyan idős győztese nem volt a US Opennek, mint Sampras: tavaly 31 esztendősen nyert.

Furcsa egy helyzet ez, annyi szent, hiszen ilyenkor beugranak Pete felejthetetlen pillanatai: amikor tejfelesszájúként oktatja a világot, amikor 1995-ben Melbourne-ben, a Jim Courier elleni rangadón 7:6, 7:6-os hátrányban edzője, Tim Gullikson rákbetegségéről értesülve zokogva ül a padon, majd megfordítja meccset, vagy amikor 1996-ban, a US Openen magából szó szerint mindent kiadva gyűri le Alex Corretját. De ezek csak néhány szeletét jelentik Sampras csodálatos pályafutásának, amelyre a sportágat szeretők biztos szívesen fognak visszaemlékezni.

Ilyenkor talán már nem szégyen bevallani, ha az újságíró örök életében Samprasnek drukkolt. Talán annyi személyeskedés is belefér még, hogy miatta szerette meg a teniszt, mint játékot. Sampras kétségtelenül hiányozni fog a pályákról, korszakos egyéniséget vesztett ugyanis a sportág. De csak egyik szemünk sírjon, a másik - ahogy egy internetes fórumban írták - mosolyogjon: megérdemli végre a pihenést a Nagy Bajnok, tavaly novemberben amúgy is apa lett, Christian Charles mellett a helye. Viszlát, Pete!

(Sampras hétfőn, sajtótájékoztató keretében jelenti be a hírt hivatalosan, ezt követően az idei US Open első napján, az Arthur Ashe-stadionban egy ünnepség keretében búcsúztatják el a szervezők és játékostársak.)

Koncz Dávid