Pályafutását Angyalföldön kezdte, ahol az ökölvívás mellett sokáig a futballal is foglalkozott. Pályafutása igazán 1948-ban vett nagy fordulatot, 1952-ig négy éven át veretlen maradt. A londoni olimpián valósággal parádézott, az első négy ellenfelét mély álomba küldte, csak a döntőben egy kemény fejű angol matróz, bizonyos Wright húzta ki ellene két lábon.
Négy évvel később, az 1952-es helsinki játékokon sem tudta őt senki megállítani, 16. bajnokként az ökölvívás nagyváltósúlyú döntőjében leiskolázta a dél-afrikai Van Schalkwykot. Az ominózus időszak alatt kétszer lett kontinenselső, kétszer pedig főiskolai vb-címet szerzett.
1956-ban sorrendben harmadik olimpiáján diadalmaskodott, pedig az előjelek nem voltak számára kedvezőek. "Nem szégyellem bevallani, hogy Pietrzykowskitól bizony nagyon tartottam" - ismerte el később. S volt is rá oka, mert szeptemberben Varsóban a lengyel Európa-bajnok döntő fölénnyel megverte. Papp pályafutása alatt kevés vereséget szenvedett, de ezek között ez volt a legnagyobb. Melbourne-ben aztán helyreállt a világ rendje, Papp simán verte a lengyelt, majd a döntőben az amerikai Torrest is. Ő volt az első ökölvívó az újkori olimpiák történetében, aki három aranyérmet szerzett!
Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett, ezt követően belépett a profik közé, 29 találkozójából 27-et megnyert, 2 döntetlenre végződött. Legnagyobb sikerét 1962. május 16-án Bécsben aratta, Eb-címmérkőzésen 16 ezer ember előtt a Stadthalléban a nyolcadik menetben technikai KO-val legyőzte a dán Chris Christiansent.
Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként is számos siker fűződik nevéhez. 1982-ben NOB-érdemrenddel tüntették ki, 1989-ben megkapta a Bokszvilágtanács (WBC) kitüntetését mint a "világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívója". Két éve, 75. születésnapján Millenniumi Ezüst Emlékérmet vehetett át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.
Papp László
születési hely, idő: Budapest, 1926. március 25.
klubjai versenyzőként: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62).
edzőként: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79).
edzői: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62)
eredményei, amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).
profiként: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen)
elismerései: NOB-érdemrend (1982), A WBC (Bokszvilágtanács) öve a "világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának" (1989), a Boxing Hall Of Fame tagja (2001), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Miniszteri Díj (1996), Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001).
[origo]