Még semmi nem dőlt el a Davis-kupában

Lleyton Hewitt maratoni, négyórás csatában szerzett előnyt a hazaiaknak a melbourne-i Davis-kupa-döntőben, ám néhány óra múlva Carlos Moyá Mark Philippoussis legyőzésével kiegyenlített, így az első nap után döntetlenre áll az ausztrál-spanyol csata.

Ausztrália - Spanyolország 1-1
Hewitt - Ferrero 3:6, 6:3, 3:6, 7:6 (7-0), 6:2
Philippoussis - Moyá 4:6, 4:6, 6:4, 6:7 (4-7)

Az ausztrál szervezők szeptember óta készülhettek azzal a tudattal, hogy a Davis-kupa döntőjében Spanyolországot fogadják, ám két hónap sem bizonyult elegendőnek számukra ahhoz, hogy beszerezzék a vendégek himnuszát. Így aztán kínos jelenetekkel kezdődött a finálé, a csapatok bemutatásánál az egykori spanyol köztársasági nemzeti dal csendült fel a hangszórókból. A hispánok természetesen rögvest jelezték, hogy ez nem lesz jó (első felháborodásukban a szándékos provokáció kifejezést is használták), az illetékesek erre intézkedtek, s viszonylag rövid idő alatt korrigálták a hibát, amelyért írásban és szóban is elnézést kértek. Persze ettől még biztos nem fogják megdicsérni őket...

Az első találkozón a tétmeccset két hónapja nem játszott Lleyton Hewitt lépett pályára a Mesterek Kupáján vereséget vereségre halmozó Juan Carlos Ferrero ellen, a két játékos mintegy négy órán át szórakoztatta a publikumot. A játék egyébként inkább hasonlított salakos, semmint füves ütközetre, azaz igaznak bizonyultak azok a hírek, miszerint a kertészek nem végeztek éppenséggel tökéletes munkát.

Az összecsapást a spanyol kezdte jobban, rendkívül jól összpontosított, s 39 perc alatt nyerte az első játszmát, úgy, hogy mindössze három ki nem kényszerített hibát követett el. Hewitt sem késlekedett sokáig a válasszal, 35 perc alatt egyenlített ki.

A folytatásban ismét a világranglistán harmadik Ferrero jutott előnyhöz. A negyedik játszmában a 22 éves ausztrál sztár már 5:3-ra vezetett, ám elveszítette saját adogatójátékát, ellenfele kiegyenlített, de a rövidítésben Hewitt volt a jobb, aki a hazai közönség lelkes biztatása mellett még a reménytelennek tűnő labdákat is elérte.

A döntő játszmában aztán a 22 éves volt világelső már ellenállhatatlan volt: azonnal elnyerte az egyre jobban lankadó, s alapvonalon is hibázó spanyol szervajátékát, s magabiztosan nyerte az utolsó játszmát. "Juan Carlos remekül játszott, s igencsak össze kellett szednem magam, miután ellenfelem 2-1-es vezetésre tett szert" - mondta Hewitt. "Örülök, hogy visszavágtam a US Openen elszenvedett vereségért."

A Roland Garros idei bajnoka - érthető módon - keserűen nyilatkozott: "Négyórás meccs volt, s a végére nagyon elfáradtam. Hewitt hónapok óta nyugodtan készülhetett a fináléra, nekem viszont csak alig több mint egy hetem volt erre. Mindezzel együtt ellenfelem nagyszerűen teniszezett: ma bárkit legyőzött volna."

Az előny növeléséről az idén Wimbledonban egészen a döntőig menetelő Mark Philippoussisnak kellett volna gondoskodnia a fűtől valósággal irtózó (s azt nagy ívben kerülő) Carlos Moyá ellen, ám a langaléta ausztrál nem tudott megbirkózni a feladattal. A spanyolok 27 éves klasszisa először 3:3 után vette el vele egykorú ellenfele adogatójátékát, s 41 perc alatt nyerte az első szettet. A folytatásban 4:4-nél következett be ugyanez.

Moyá - a tőle megszokott módon - magabiztosan játszott az alapvonalon, ám ezúttal a hálónál is jeleskedett. Philippoussis viszont sokat hibázott mindkét helyen, az első adogatásai is csak 49 százalékban jöttek be, így 49 perc alatt a második játszmát is elveszítette.

A harmadik szettben az ausztrál nagyon összeszedte magát, igaz, ehhez az is kellett, hogy a spanyol többet hibázzon. Moyá sokszor rossz megoldást választott, amelyet ellenfele könyörtelenül kihasznált, s 46 perc alatt szépített. A negyedik játszmában 6:6-ig fej-fej mellett haladt a küzdelem, a rövidítésben azonban a spanyol összpontosított jobban, egy káprázatos elütéssel előnyt szerzett, majd megnyerte a mérkőzést. Szombaton, hajnali 4 órától a Woodbridge, Arthurs - López, Corretja párosmérkőzéssel folytatódik a döntő, akit érdekel, a Sport1-en élőben végigizgulhatja.