Tarver a második menetben kiütötte Roy Jonest

Hatalmas meglepetésre Antonio Tarver a második menetben kiütötte Roy Jonest a Boksz Világtanács (WBC) félnehézsúlyú világbajnoki övéért rendezett Las Vegas-i összecsapáson.

10 318 áll esett le a döbbenettől szombat este a Las Vegas-i Mandalay Bay Hotel színháztermében. Bő másfél perc telt el az Antonio Tarver-Roy Jones Jr. WBC félnehézsúlyú profi bokszvilágbajnoki döntő második menetéből, amikor a minden idők talán legnagyobb ökölvívójának tartott Jones elindított egy jobbkezest. Tarver blokkolta az ütést, majd egy mintaszerű balhoroggal válaszolt. Az ütés elsüvített Jones keze fölött, és pontosan a bajnok állának jobb csücskén robbant. A pensacolai ökölvívó akár egy gyalogbéka, úgy terült el Tarver szorítósarkában, feje nagyot koppant a padlón, s bár hatnál négykézlábra emelkedett, nyolcnál pedig tétován felállt, annyira rogyadoztak a térdei, hogy Jay Nady mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet. Technikai KO - Tarver az új világbajnok!

Némiképp elcsépelt fordulattal azt is írhatnánk: egy balhorog, amely megrengette a (boksz)világot. Az addig eltelt négy és fél percben Jones irányította a meccset, 42 ütéséből 12 talált, míg Tarver 54 próbálkozásából mindössze 7 ért célba. De a hetedikkel átírta a sportág történelmét.

A két 35 éves bokszoló csaknem két évtizeden át kerülgette egymást. Még tinédzserként, amatőr korukban mérkőztek meg először, akkor Jones simán győzött. Az 1988-as szöuli olimpián egy irtózatos bírói csalás megfosztotta Royt a biztos aranyéremtől, és 1989-ben profinak állt. Azóta másfél évtizeden keresztül őt tekintették a világ legjobb "pound-for-pound" hivatásos ökölvívójának, aki ötven meccse közül csupán egyet veszített el - azt is csak mélyütése miatt, Montell Griffin ellen -, négy súlycsoportban szerzett világbajnoki övet, s amikor elfogytak a vele egysúlyú kihívók, tavaly felment a nehézsúlyba, és leiskolázta John Ruízt.

Tarver meg akarta nyerni az 1996-os atlantai olimpiát, de kudarcot vallott nyolc évvel példaképe után, s ő is profinak állt. Útjaik tavaly novemberben keresztezték egymást, sokak szerint Tarver megverte Jonest - a nagy bajnok életében először tűnt sebezhetőnek -, de a két utolsó menet kétségbeesett feltámadásával Roy kivívta a győzelmet - többségi döntéssel. (Két pontozó őt látta jobbnak, egy döntetlenre értékelte a meccset - Erdei ugyanígy verte két hete Garayt). Az okosok azzal magyarázták Jones gyengélkedését, hogy 25 fontot (11 kilót) kellett leadnia, s a fogyasztás kiszívta az erejét.

Tarver azóta követelte a visszavágót, és szombaton meg is kapta. Amikor a meccs kezdeténél a két ökölvívó kezet fogott a ring közepén, és Jay Nady vezetőbíró feltette a szokásos kérdés: "Van valami mondanivalótok?", Tarver halált megvető bátorsággal így fordult Joneshoz: "Van valami mentséged arra, hogy ki fogsz kapni?"

Jones határozottan, de óvatosan kezdett. Ő vitte be az első ütést, de nyoma sem volt azoknak a szemkápráztató sorozatoknak, amelyek egész pályafutását jellemezték. Az első menetet ugyan megnyerte a pontozóknál, és a másodikban is vezetett, amikor elérkezett a másfélperces határ. Ekkor Jones egy őszinte jobbegyenest küldött el Tarver felé. A balkezes ellenfél elhajolt, és az ellenfél jobb karja fölött eleresztette a saját balhorgát. Az ököl pontosan Jones arcának jobb oldalán csattant, s a többi már történelem.

Jones hatnál emelkedett négykézlábra, a jelent kísértetiesen emlékeztetett arra 14 évvel ezelőtti a tokiói éjszakára, amikor James "Buster" Douglas kiütötte Mike Tysont. "Vas Miska" ugyanúgy próbált négykézlábre tápászkodni, mint most Jones. Tysonnak nem sikerült, Jonesnak igen, sőt nyolcnál már állt is. De megtántorodott, térdei megrogytak, s a bíró nem engedte tovább a küzdelmet. 1 perc 41 másodperc telt el a második menetből, amikor Nady kihirdette a technikai KO-t.

Jones hatmillió, Tarver kétmillió dollárt kapott, utóbbinak ez élete legnagyobb pénzdíja. Jones mérlege 49-2-re romlott - ebből 38 KO -, Tarveré 22-2-re javult, ebből 18 KO. Jones első nyilatkozatában annak a lehetőségét is felvetette, hogy visszavonul, de a félnehézsúlyban semmiképp sem marad, egy Tyson elleni meccs a nagy álma.

Ch. Gáll András

[origo]