Hat érmet nyertek a magyarok az úszó-Eb-n

Bő egy héten át vendégeskedtek a medencesportok európai kiválóságai Madridban, s a 27. Európa-bajnokság úgy vonulhat be a sportág históriás könyvébe, hogy a spanyolok mindent egybevetve jó gazdának bizonyultak, még ha akadtak is hiányosságok, zökkenők a szervezésben. A magyarok két arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel zárták az Eb-t.

Arról persze igazán nem tehetnek modern Hispánia fővárosának derék képviselői, hogy az amúgy (szinte) mindig meleg májusban ezúttal az égiek nagyon nem kívánt áldást zúdítottak alá, valóságos ítéletidővel rontva el a nyitott uszodában zajló Eb első felét. Volt olyan nap, amikor reggeltől estig mintha dézsából öntötték volna, annyi esett, s ezt bizony tető híján alaposan megszenvedték a résztvevők. Némi éllel hozzáfűzhető: végtére is mindenkit egyformán sújtott a meteorológiai orvtámadás, csakhogy ez nem egészen van így.

Az "esőmenők" - köztük példának okáért Bodor Richárd, a magyar csapat meglepetésembere - éppen hogy a cudar időben úsztak a vártnál is jobban, a pécsiek kitűnősége például két bronzérmet is begyűjtött egyéniben, természetesen döntő mértékben a kiváló felkészülésének, nem pedig "viharállóságának" köszönhetően.

Akit szintén nem különösebben zavart az, hogy mi van a medencén kívül: Cseh László, az egész Európa-bajnokság egyik, Kiss László szövetségi kapitány válogatottjának pedig egyértelműen a legjobbja. Az, hogy 400 vegyesen nyert, majdhogynem természetesnek hatott, különösen azok után, hogy a tavalyi világbajnokságon az amerikai világszám, a sportág jelenlegi első számú idoljaként jegyzett Michael Phelps mögött Európa-csúccsal lett ezüstérmes. Most, Madridban tulajdonképpen csak igazolta a papírformát, valóra váltva a biztos esélyt, az azonban már mestermunkának minősül, s egyre kiérleltebb klasszisát mutatja, ahogyan a 100 háton is Európa-bajnok lett.

S még mindig Csehnél és a férfiaknál maradva, a Bp. Spartacus 18 éves csillaga a zárónapon, percekkel a vegyesdöntő megnyerése után is képes volt az uszodai varázslatra: a vegyesváltó első embereként vert rá háton újfent a teljes európai élvonalra. Mindazonáltal a staféta bravúrbronzához a társak is kellettek, a mellen ismét pazarul száguldó Bodor mellett a négyes évek óta biztos pontjának számító ferencvárosi pillangós, Gáspár Zsolt és a "szparis" sprinter, Zubor Attila, aki egyéni számaiban nem villogott, csapatemberként azonban fantasztikus és ellenállhatatlan hajrával biztosította be a kollektívaként is hatékony négyes harmadik helyét.

A hatodik magyar érem szerzőjénél következhet a kitérő a női csapatra, annak is eddigi megingathatatlan oszlopára, Risztov Évára. A nemzetközileg is kiváló úszónak ez az Eb nem sikerült, azzal együtt sem, hogy 400 vegyesen a hovatovább mumus ukrán világsztár, az olimpiai bajnok, világcsúcstartó, s majdhogynem verhetetlen Jana Klocskova mögött a "jól bevált" ezüstérmet megszerezte. Mert más babér nem termett a számára, egyfelől azért, mert a "kímélő program" alapján csak egy fürdőzés jutott neki a teljesen érdektelen 100-as pillangón, a 200-as távon viszont most nemcsak barcelonai legyőzője, a Klocskovához hasonlóan már minden lényeges címet a magáénak tudó lengyel Jedrzejczak előzte meg, hanem további két riválisa is. Risztov érem nélkül maradt, negyedik lett az egyik fő olimpiai számában, ennél fogva aztán Athén előtt bőven lesz dolga a szakvezetésnek, hogy a "régi" Évát alkossa újra a nyári ötkarikás magyar remények életben tarthatósága végett is.

Apropó olimpia: Kiss László úgy gondolja, hogy a fiatalok - az egyformán 87-es születésű ifjúsági Eb-érmes Szepesi Nikolett és Boulsevicz Beatrix (mindkettő országos csúcsot is úszott), továbbá a még zsengébb korú talentum, Jakabos Zsuzsanna döntős, olykor dobogó közeli helyezésekkel igazolt sikeres madridi szereplésével megindult egy új, ígéretes csapat megszületése. Olyané, amely már Athénban bizonyíthat, s még inkább a 2005-ös ifjúsági Eb-t 2006-ban szintén Budapesten követő felnőtt Európa-bajnokságon. A spanyol után immár a magyar fővárosban annak jegyében és igazolásaként is, hogy az utóbbi években sokáig csak Kovács Ágnes "eltartotta", majd már Risztov és Cseh fémjelezte magyar úszást nem pusztán az említett, s Kovácsot is ideértve Athénban igenis nagy eredményekre képes trió jelenti ma már, hanem abba ugyancsak beletartozik a cseppet sem könnyű anyagi körülmények dacára is tehetségeket még kinevelni képes szakosztályokból, a budapesti műhelyek mellett a vidéki úszóközpontokból is kikerülő ifjabb generáció. A még csak 18 éves Risztovnál és Csehnél is ifjabbaké.