Századik életévébe lépett a német bokszlegenda

A bokszvilág legendás alakja, Max Schmeling kedden kilencvenkilencedik születésnapját ünnepelte, azaz belépett a századikba. A valaha élt legnagyobb német ökölvívó1930-ban Jack Sharkey legyőzésével lett nehézsúlyú világbajnok, majd 1936-ban karrierje legemlékezetesebb mérkőzésén kiütötte Joe Louist.

Schmeling karrierjét megannyi legenda veszi körül, melyeknek fele sem igaz; ami viszont vitathatatlan, hogy hatalmas bokszoló volt. A tengerész és parasztlány fia 1905. szeptember 28-án született Klein-Lukowban, amikor még II. Vilmos volt Németország császára.

A húszas években profi bokszolóként kereste kenyerét, és 25 évesen megadatott neki, hogy - miután Gene Tunney veretlenül visszavonult - 1930. június 12-én, New Yorkban az amerikai Jack Sharkeyval megmérkőzzék a profi nehézsúlyú világbajnoki címért. Az eredmény ismert: Sharkeyt a negyedik menetben mélyütésért leléptették, ilyesmi sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő nehézsúlyú vb-döntőben.

A világbajnoki öv tehát Schmeling ölébe hullott, de két évvel később, 1932. június 21-én, Long Islanden, a visszavágón sokat és sokáig vitatott, megosztott döntéssel Sharkey győzött, és visszaszerezte címét. A pontozók ténykedése annyira felháborította Schmeling menedzserét, Joe Jacobst, hogy perre akarta vinni a dolgot.

Schmeling életének nagy napja négy évvel később, 1936. június 11-én érkezett el. Ekkor a New York-i Yankee Stadiumban a feltörekvő zseni, Joe Louis volt az ellenfele, egy olyan meccsen, amely nem a világbajnoki övért folyt. Schmeling remek taktikát dolgozott ki, s amikor a 12. menetben Louis egy jobbegyenest követően leejtette a karját, és nem fordított gondot a védekezésre, a német egy elemi erejű jobbegyenessel kiütötte a "Barna Bombázót".

Schmelingből nemzeti hős lett, Hitler az árja faj felsőbbrendűségét próbálta szimbolizálni Schmeling győzelmével, az igazság azonban, minden híreszteléssel szemben az, hogy Schmeling sohasem volt náci, olyannyira nem, hogy például szeretett menedzsere, Jacobs zsidó volt. Akárhogy is, két évvel később, 1938. június 22-én, ugyancsak a Yankee Stadiumban és ugyancsak 70 000 néző előtt létrejött a visszavágó. Hitler a meccs előtt percekkel az öltözőben hívta fel telefonon Schmelinget, hogy buzdítsa, de Franklin Delano Roosevelt is bekérette magához a Fehér Házba Louist, megtapogatta a bokszoló muszkliját, és azt mondta: "Ilyen izmokra van szükség ahhoz, hogy legyőzzük a náci Németországot!"

Nos, Louis az első menet 124. másodpercében - miután előzőleg már kétszer padlóra küldte - kiütötte Schmelinget. A német bokszoló népszerűsége ezután sem csökkent. A háborúban a Wehrmacht katonájaként harcolt a keleti fronton, majd az ötvenes években megcsinálta szerencséjét: ő lett a Coca-Cola licenctulajdonosa Észak-Németországban, évi 85 millió liter forgalmazására van engedélye. Azaz: többszörös milliomos. Amióta felesége, Anny Ondra 1987-ben meghalt, egyedül él Hamburgtól nem messze, Hollenstedtben. 99. születésnapjára félezer gratuláló levelet kapott a világ minden tájáról.

Ch. Gáll András