A Mágus az Úriember ellen

Nem akármilyen karácsonyi ajándékot kapnak a profiboksz azon szerelmesei, akik vasárnap hajnalban ébren maradnak, és megnézik a Sport 1 közvetítését a Los Angeles-i Staples Centerből, ahol a félnehézsúly jelenleg vitán felül két legnagyobb alakja, az amerikai Antonio "Magic Man" Tarver és a jamaikai Glencoffe "Glen the Gentleman" Johnson csap össze. Komoly világbajnoki öv ugyan nem forog kockán - "csak" a nem sokra tartott IBO-cím -, de az igen, hogy ki lesz az idén teljesen összeroppant Roy Jones Jr. örököse a súlycsoport trónján.

Jonest ugyanis mindketten kiütötték 2004-ben: Tarver május 15-én, Johnson pedig szeptember 25-én; nota bene, azóta egyikük sem lépett szorítóba. Ahhoz, hogy most egymással csatázzanak, mindkettejüknek le kellett mondani a világbajnoki címről: a WBC Tarvert fosztotta meg címétől, amiért nem állt ki az ausztrál Paul Briggs elleni kötelező címvédésre, az IBF pedig Johnsontól vette el a koronát, mert a jamaikai nem volt hajlandó bokszolni Rico Hove-val.

Amúgy két veteránról van szó: Tarver november 22-én betöltötte a harminchatot, Johnson január másodikán fogja. Előbbinek 22 győzelem és 2 vereség a mérlege 18 kiütéssel, utóbbi 41 profi győzelem mellett 9 vereséget (28 K. O.) és 2 döntetlent számlál.

A fightnews.com összevont világranglistáján egyébként az első hat sorrendje a következő: 1. Antonio Tarver, 2. Glen Johnson, 3. Dariusz Michalczewski, 4. Roy Jones Jr., 5. Fabrice Tiozzo, 6. Erdei Zsolt. Ugyanakkor a boxrec.com rangsora: 1. Antonio Tarver, 2. Erdei Zsolt, 3. Paul Briggs, 4. Thomas Ulrich, 5. Glen Johnson, 6. Roy Jones Jr.

A szakértők Tarvert jóval esélyesebbnek tartják a győzelemre, mint a mérkőzések számát tekintve sokkal rutinosabb Johnsont. Hasonlóan egyöntetű a véleményük azoknak a szavazóknak is, akik az HBO internetes honlapján voksoltak a szombati mérkőzés végeredményére: 89:11 arányban Tarverre szavaztak.

Bármilyen hihetetlen, Glen Johnson az utolsó 20 összecsapásából csak kilencet nyert meg, a többi mérkőzését elvesztette (9), vagy csak döntetlenre (2) futotta az erejéből. Pedig eleinte igencsak megállíthatatlannak tűnt a jamaikai származású bunyós: harminckét mérkőzését nyerte meg zsinórban, ebből huszonkettőt kiütéssel.

Johnson lendülete 1997 júliusáig tartott, amikor az IBF középsúlyú világbajnok Bernard Hopkins elleni találkozón a 11. menetben KO vereséget szenvedett. A sikertelen mérkőzés után Johnson felment nagyközépsúlyba, de ott nem alkotott maradandót: tizenegy összecsapásán ötször tudta győztesként elhagyni a szorítót, komolyabb találkozóit pedig rendre elveszítette.

2001 júliusában Berlinben - immár félnehézsúlyúként - a hatodik menetben kiütötte az addig veretlen német Thomas Ulrich-ot, 2003 novemberében pedig már az IBF címért léphetett kötelek közé az angliai Sheffieldben. A helyi kedvenc Clinton Woodsszal először döntetlenre végzett, majd a visszavágón - 11 éves profi pályafutása során először - megszerezte az IBF világbajnoki címét.

Legutóbbi fellépésén aztán nem akármilyen kihívója akadt: a nehézsúlyból visszafogyott, és Tarver által előzőleg látványosan kiütött Roy Jones Jr. toronymagas esélyesként érkezett a Memphis-i FedEx csarnokba, de Johnson meneteken keresztül a kötelekhez szorítva sorozta az egykori vitathatatlant, majd a kilencedik felvonásban egy hatalmas jobbcsapottal véget vetett a küzdelemnek.

Johnson egyébként a világ leginkább "leértékelt" bokszolójának tartja magát, saját honlapján az olvasható róla, hogy több meccset vettek el tőle a bírók, mint bármelyik súlycsoport első három helyezettjétől együttvéve.

Hogy Erdei Zsoltot el tudjuk helyezni ebben a "koordináta-rendszerben", ahhoz egy adalék: "Madár" idén januárban leiskolázta azt a mexikói Julio César Gonzálezt, akitől pontosan egy évvel korábban Johnson egyhangú pontozással kikapott.

Ch. Gáll András