- Hogy van a lelke?
- Köszönöm, jól vagyok, nincs semmi gond, most ennek a negyedik helynek kell örülnöm. És amúgy Torinóból sem jöttem haza érem nélkül. A rövid programbam mégiscsak én voltam a második legjobb, amiért kaptam egy kis ezüstérmet. Kevesen tudják, hogy a rövid program és a kűr három legjobbját külön is díjazzák. Szóval, van egy ezüstérmem, és ilyen még úgysem volt.
- Rögtön az első mondatával azt mondta, hogy most ennek a negyedik helynek kell örülnie. Tud is neki örülni?
- Címvédőként mentem az Eb-re, s természetesen azzal a reménnyel, hogy most is szeretnék dobogóra állni. Az edzéseken alig rontottam, jó formában voltam. Én is vártam magamtól a jó teljesítményt, de minden bizonnyal tudat alatt bennem volt, hogy mások is várják. Ugyanakkor a mezőnyből mindenki a címvédőt akarja megverni. S téthelyzetben, nagy nyomás alatt versenyezve nagyon nehéz állandóan a maximumot nyújtani, ami nekem most csak a rövid programban sikerült. Akkor nagyon oda tudtam figyelni minden apró mozdulatra, a kapott pontszámom alapján életem legjobbját futottam, a kűrömben viszont a jelek szerint már gond volt a koncentrálóképességemmel. Ezzel együtt azt mondom, hogy egy Európa-bajnokságon a negyedik helyet is meg kell becsülnünk, elvégre kis ország a miénk, a téli sportágakat tekintve pedig igazán nem vagyunk nagyhatalom.
- Utolsóként ment ki a jégre, úgy, hogy öt-hat perccel korábban a versenyben vezető Szluckaja rengeteget hibázott. Más kérdés, hogy a pontozók szerint így az övé volt a legjobb kűr. Látta vagy hallotta, hogy az orosz lány mit művelt a jégen?
- Nem, semmiről sem tudtam, azokban az utolsó pillanatokban én már csak magammal vagyok elfoglalva. Mert egy ilyen kiélezett helyzetben úgy kell odaállnom, hogy tudom, én nem ronthatok, mert különben a bírók keményen büntetnek. Olyanokért is, amiket Szluckajának például elnéznek. Ő már nagyon nagy névnek számít, s mint a példa is mutatja, a csúnyán elrontott kűrjével is nagy fölénnyel nyerhette meg az Eb-t.
- Ezt sem volt könnyű elfogadni, ám azt még nehezebb, hogy negyedik lett, miközben ezüstérmet kellett volna kapnia. Azzal most nyilván nem mondok újat, hogy a kűrjében a tripla Lutzát csak duplának minősítették.
- A verseny után hamar hozzájutunk a pontozói lapokhoz, és én is láttam, hogy mi történt. Azt kell mondanom, hogy ebben az új pontozásos rendszerben sajnos ilyen megtörténhet. A döntnök később annyit mondott, hogy sorry, vagyis elismerte a tévedést, de az eredményen utólag már nem lehet módosítani.
- Óvásra nincs lehetőség?
- Nem lenne értelme óvni. Az eredményt biztosan nem változtatnák meg, s csak ellenségeket szereznék magamnak.
- Mindezt utólag most nagyon nyugodtan mondja. De abban a pillanatban, amikor meglátta a pontozói lapokat, és azt, hogy ezen a bírói tévedesen ment el az ezüstérme, csak felszökött a vérnyomása, vagy nem?
- Kicsit biztosan. Láttam, hogy milyen kis különbséggel maradtam le az éremről, és akkor nagyon elkeseredtem. De ezen már tényleg túltettem magam. Annak örülök, hogy a rövid programom nagyon szépen sikerült. Most pedig már előre nézek, a márciusi világbajnokságra, s bízom benne, hogy ha legközelebb a végelszámolásnál megint szoros lesz az eredmény, akkor majd nekem lesz szerencsém.
- A vb-n tényleg jól jönne minden apró szerencsés momentum, merthogy márciusban az oroszlán barlangjában, Moszkvában lesz a világbajnokság.
- Most Torinóban az oroszok mind a négy aranyérmet megszerezték, s szerintem a vb-n is valami hasonlóra készülnek. Az biztos, hogy a világbajnokság az Eb-nél sokkal nehezebb verseny lesz, s nemcsak azért, mert jönnek az amerikai és a japán versenyzők is. Moszkvában kvalifikációt is rendeznek, vagyis nem két, hanem három tökéletes programot kellene futni. Azon leszek, hogy sikerüljön. Az edzések folytatódnak, egyelőre itthon, de lehet, hogy néhány napra kimegyek Svédországba, s ott készülök.
- Úgy látom, tényleg túltette magát a Torinóban történteken.
- Így van. Történt, ami történt, azt mondom, hogy a korcsolyázás szép sportág.
Fábik Tibor