Cseh-bronz száz háton a vizes vb-n

Cseh László a harmadik helyen végzett a montreali vizes világbajnokság 100 m-es hátúszó-számában új országos csúccsal, 57.27 másodperccel. 50 méter mellen Flaskay Mihály nem jutott döntőbe, végül a kilencedik helyen végzett.

A montreali órajárás szerint kedd esti úszódöntőket - mivel sem Risztov Éva, sem Nagy Réka nem került a legjobb nyolc közé - a sajnos magyarmentes 1500 méteres női gyors fináléja indította el, majd már szólították is a férfi 50 m mell elődöntőseit, köztük Flaskay Mihályt.

Az országos csúcstartó nagyon igyekezett, ám a hajrája nem jött ki jól, kissé megkésve csúszott be a célba, s talán éppen ez az idő hiányzott ahhoz, hogy a legjobb nyolc között folytathassa. Tudniillik a 28.14 másodperccel épen kiszorult onnan, balszerencséjére a 9. időt úszta. A délelőtti teljesítménnyel még éppen beférhetett volna.

"Ennyi volt bennem most, talán ha a fal közelebb van, vagyis ha jobban kijön a tempóm, döntős vagyok, de hát nem volt közelebb..." - mondta az amúgy különösebben nem elkeseredett Flaskay Mihály.

Flaskayt követően Cseh Lászlóért izgulhattunk, aki megtartotta ígéretét: valóban újabb magyar rekordot repesztett 100 m háton, ráadásul ez az 54.27 másodperc egyúttal világbajnoki bronzérmet jelentett számára.

A döntő mezőnyéből igazán csak az amerikai abszolút világelső, Aaron Peirsol emelkedett ki, ő verhetetlennek tűnt - amúgy győzött is -, a többiek között azonban alig volt tudásbeli különbség, bármi megtörténhetett.

Cseh remekül rajtolt, féltávnál harmadikként fordult Peirsol és a szintén amerikai Randall Bal mögött, és bár a második ötvenen mintha beérték volna, ő újított, és bronzérmet érő idővel csapott a célba. Megvan az első montreali vb-érem! S ha hozzávesszük, hogy a 100 m hát, ahol nem mellesleg Európa-bajnoki címvédő, a leggyengébb száma, igazán derűlátó lehet a magyar tábor a Csehnek még hátralévő 200 és 400 méteres vegyesúszása előtt...

"Kezdek 100 háton is beérni, de még mindig nem ez a fő számom. Jól ment az úszás, már az első fele is, aztán a forduló után mindent beleadtam, ami belefért, próbáltam nyújtani a tempót, s a célba érkezés is sikerült. Hogy gondoltam-e a rajt előtt éremre? Szó mi szó, megfordult a fejemben..." - nyilatkozta a friss világbajnoki harmadik helyezett Cseh László.

Világcsúcsot nem, világcsúcstartó-verést azonban hozott az esti döntők egyik legszínvonalasabbika, a 100 m női mellé. Történt ugyanis, hogy a tőle a rekordot elragadó Jessica Hardynak a legfrappánsabb módon vágott vissza az ausztrál Leisel Jones: a világbajnoki aranyat elorozta az amerikai elől, s aligha bánta, hogy az egy nappal korábbi világcsúcs (1:06.20 p) maradt Hardyé.

Jones 1:06.25-tel nyert, ami jócskán belül van korábbi rekordján, az 1:06.37-en. Azon, amelyet egy napja megdöntött az amerikai. Hardy a keddi döntőben 1:06.62 perc alatt ért célba, amiért viszont csak ezüst járt, no és legyőzője mosolya, amely azt üzente neki: nem minden a világcsúcs. A vb-arany még fontosabb...

Kisebb meglepetést hozott a női 100 m-es hátúszás fináléja, miután az olimpiai bajnok és világcsúcstartó amerikai Natalie Coughlin csak a harmadik helyen csapott célba a zimbabwei Kristy Coventry és a címvédő német Antje Buschschulte mögött.

Coughlin esélyeshez méltóan óriási iramban kezdett, hamar meglépett a mezőnyből, a hajrára azonban teljesen elkészült erejével, s a "surranó", azaz az egyes pályán úszó - az athéni játékokon második - Coventry könnyedén előzte őt meg, ráadásul német vetélytársa is jobban nyúlt be nála.

A nap utolsó döntőjét a 400 m gyorson felsült amerikai "csodaúszó", Michael Phelps nyerte. Megsebzett önérzete is nyilván munkált benne, mert ezúttal az elejétől fergeteges tempót diktált, és biztosan nyerte a 200 m gyorsot, még ha nem kimondottan világra szóló, 1:45.20 perces idővel. Ám ő is aligha bánta, hogy a mostani vb-ről hiányzó ausztrál Ian Thorpe 1:44.06-os csúcsa érvényben maradt...