A sakkvébé résztvevőinek bemutatása: Anand

A sakkozás történetében másodszor döntik el körmérkőzéses formában a világbajnoki cím sorsát. Az argentínai San Luis-ban nyolc meghívott résztvevő kétfordulós viadalon mérkőzik meg szeptember 27. és október 16. között. A magyar színeket Lékó Péter és Polgár Judit képviseli. Az indiai Viswanathan Anand, a bolgár Veszelin Topalov, az orosz Peter Szvidler és Alekszandr Morozevics, az angol Michael Adams és az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov lesznek nagymestereink riválisai. A résztvevőket bemutató sorozatban elsőként az indiai exvilágbajnok Anand pályafutásának legfontosabb állomásait idézzük fel.

Az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand a világbajnokság doyenje, 1969. december 11-én született Madrasban. Hatéves korában édesanyjától tanult meg sakkozni, már korán kitűnt azzal, hogy hihetetlenül gyorsan játszotta a partikat. Anand 1987-ben ifjúsági világbajnoki címet szerzett, Ivancsukot fél ponttal előzte meg.

1988-ban lett nemzetközi nagymester, két évvel később a manilai világbajnoki zónaközi döntőről holtversenyes harmadikként jutott tovább. Világbajnok-jelölti párosmérkőzésen Alekszej Drejev ellen nyert, a nyolc között Karpovtól kapott ki, "villámkezű" Vishy kapkodva esélyes állásokat rontott el. Első szenzációs tornagyőzelmét 1991-92-ben Reggio Emiliában aratta, Kaszparovot és Karpovot is legyőzve végzett az élen.

Anand másokhoz hasonlóan az 1993-95-ös világbajnoki ciklusban két vasat tartott a tűzben, a FIDE világbajnoki címért és a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) elsőségért is harcba szállt. A FIDE versenyében hazai pályán vérzett el az amerikai Kamszkyval szemben, a rájátszást 4-4 után elvesztette. Több siker koronázta szereplését a PCA ciklusban, 1995-ben New Yorkban a világbajnoki címért mérkőzött meg Garri Kaszparovval. Anand nyolc remi után vezetést szerzett, de Kaszparov zseniális játszmában egyenlített, majd többé nem lehetett megállítani az orosz fenomént.

A "madrasi tigris" remekelt a FIDE Groningenben megrendezett kieséses rendszerű világbajnokságán. Hat ellenfele, többek között Michael Adams legyőzésével került a döntőbe, ahol az előcsatározásoktól "megkímélt" Anantolij Karpovtól 3-3 után a rájátszásban, a rapid partikban kapott ki. Két évvel később "bemelegítésként" Világkupát nyert, és nagy álmát is valóra váltotta.

A FIDE világbajnokságán Újdelhiben biztosan menetelt, Adams ellen is nyert az elődöntőben. Következett a teheráni döntő, és a spanyol Alekszej Shirovval szemben "kiütéses" győzelmet aratva lett világbajnok. Egy évvel később Moszkvában próbálta meg a címvédést, de az elődöntőben nem bírt az ukrán Vaszilij Ivancsukkal. A váratlan vereséget másfél éves hullámvölgy követte, végül túltette magát a nagy csalódáson és 2003-tól ismét szárnyal.

A szakírók is értékelték sikereit 1997 és 1998 után kétszer is, 2003-ban és 2004-ben az esztendő legjobbjává választották. Wijk aan Zee-ben duplázott, immár négyszer győzött a hagyományos tornán. Tavaly megnyerte a dortmundi szuperversenyt, nem okozott csalódást Linaresben sem. Idén januárban Lékó mögött második lett Wijk aan Zee-ben, ezüstérmes Szófiában is, Topalov előzte meg. Sorban nyerte a rapid versenyeket és a rapid párosmeccseket.

A világranglista második indiai nagymestert sokan az argentin világbajnokság legnagyobb esélyesének tartják. Anand a torna előtt inkább visszafogottan nyilatkozott. "Nagyon fontos verseny lesz. Úgy gondolom, hogy valamennyien bevetjük az előkészített lövegeket. Ez egy kétfordulós verseny, ahol minden fordulónak fokozott a jelentősége" - mondta Anand. Az exvilágbajnok véleménye szerint a nagymesterekre kimerítő, idegölő, izgalmas, türelmet és kitartást igénylő küzdelem vár, a sikerhez sok szerencsére is szükség van. Anand úgy ítélte meg, hogy hét nagyon erős ellenféllel mérkőzik meg, nem szívesen nevez meg esélyest. A felkészülésének fontos része volt a pszichológia.

"Oly sokszor megmérkőztünk már egymással a különböző versenyeken. De most a cím megsokszorozza a tétet. Ez növelheti a dinamikát és a feszültséget, ez döntő tényező lehet" - vélekedett Anand. Az indiai szupersztár 1994-ben játszott Buenos Airesben azon a tornán, ahol kötelező volt a szicíliai védelem valamelyik főváltozatát megjátszani, a heves csaták közepette kevés ideje volt arra, hogy a fővárost megismerje. Argentínáról a tangó, Patagónia jut eszébe.