A finálé előtt még találkoztunk Kapuvári Gáborral, aki a 2000-es budapesti Európa-bajnokságon bronzérmes lett a 84 kilogrammosok között. "Árpi nagyon jó formában van. Két héttel ezelőtt, a magyar bajnokságon beszéltem vele, annyit mondtam neki, hogy ne foglalkozzon a sérülésével, mert ez a pihenő ebben a hajtásban jól jöhet neki. Erre fel, tessék, itt döntőt birkózik! Nem akarok esélyt latolgatni, mert csak a szívemre tudok hallgatni, és kívánom, legyen aranyérmes, igazán megérdemelné!"
Este hét órakor kezdődött a döntő, zúgott csarnok, amikor piros mezben először a magyar fiút szólította a hangosbemondó. Az ellenfél a kétszeres olimpiai bajnok és ötszörös világbajnok orosz Buvajsza Szajtyiev volt, aki az első menetben parádésan kezdett, semmit nem bízott a véletlenre. Egy lábra menést követően mögé ment Ritternek, és egy orsófogást bemutatva 3-0-ra vezetett, ezzel meg is nyerte az első két percet.
Jöhetett a folytatás, ahol Ritter kezdeményezett hátránya tudatában, de megint a "zseni" (ahogy birkózóberkekben hívják Szajtyijevet) szerzett pontot, sőt pontokat.
Ismét 3-0-t mutatott az eredményjelző, de a magyar birkózó becsületére legyen mondva, nem adta fel, és húsz másodperccel a vége előtt még egy gyönyörű mögékerüléssel szépített, ám a menetet nem sikerült megnyernie
Ritter Árpád végül életében először ezüstérmet vehetett át egy világbajnokságon, ráadásul hazai közönség előtt.
- Nehéz bámit is mondanom, mert soha nem jó egy finálét elveszíteni - mondta az [origo] -nak az újdonsült világbajnoki ezüstérmes.
- Tegnap azt ígérte, kedden egy mosolygós Ritter Árpáddal találkozunk majd. Most mégsem nevet, miért?
- Egész nap jól ment a birkózás, éreztem, hogy akár a döntőig menetelhetek és ez sikerült. Sajnos Szajtyiev kemény dió, kiemelkedik a súlycsoportból, bár ő sem verhetetlen. Szépen csillog az ezüst is, ám azon voltam, hogy lelkes közönségnek még szebb érmet nyerjek.
- A buzdítással nem volt baj, csak gratulálni tudunk az ezüsthöz.
- Köszönöm mindenkinek, aki segítette a felkészülésemet, pedig pár héttel ezelőtt azt hittem, reménytelen a helyzetem.
- Gondolom, a kéztörésére céloz, amit az orosz edzőtáborban szedett össze.
- Pontosan. De ha nem történik a sérülés, akkor sem hiszem, hogy többre lettem volna képes. Örülök az ezüstnek, de sajnos az ember telhetetlen, és mindig többre vágyik.
- Azt nyilván tudja, hogy valamilyen szinten ezzel az ezüsttel is történelmet írt.
- Á, dehogy, nem írtam én történelmet! Persze szerettem volna azt elérni, hogy ne csak Kovács István legyen az egyetlen szabadfogású világbajnokunk, de ez most nem jött össze. Talán majd jövőre.
- Mi döntött a fináléban?
- Nehéz kérdés, de az, hogy az első menetben az egyik akciónál beakadt a lábam, mindenképpen döntő momentum volt. Ha csak 1-0-ra húzott volna el Szajtyijev, még lehetett volna esélyem, hogy megfordítsam az állást. Viszont 0-3 után már nem volt.
- A döntő előtt izgult?
- Különösebben nem. Nagyon jó volt hallani, hogy milyen sokan szurkolnak nekem, ez inkább feldobott. Ezúton is köszönöm mindenkinek a biztatást.
- Továbbra is marad a 74 kg-ban?
- Nem, ez volt az utolsó versenyem ebben a súlycsoportban. Már most is nagyon nehezen tudtam lefogyni.
Ritter Árpád, Buvajsza Szajtyijev, Joseph Williams, Nikolaj Paszlar
A világbajnok Buvajsza Szajtyijev a következő nyilatkozatot adta: "Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy veszíthetek. Annak egyáltalán nem volt jelentősége, hogy Ritter hazai pályán volt. Eddig kilencszer találkozunk, mindig én győztem, s szerintem a döntő előtt fejben már elkönyvelte, hogy megint így lesz."
Az eredményhirdetés előtt a szabadfogásúak szövetségi kapitánya, Gulyás István a meghatottságtól nehezen tudta visszatartani a könnyeit, majd sportszerűen elismerte, hogy Szajtyijev a földkerekség legjobbja, s megérdemelten lett világbajnok. "De azon leszünk, hogy végre valamikor már megverjük" - tette hozzá.
Ritter Árpád mostani vb-ezüstje előtt legutóbb 19 éve állt magyar szabadfogású a vb-dobogó második fokán, s érdekesség, hogy a 48 kg-os Bíró László is Budapesten, még a régi BS-ben birkózta ki az ezüstöt 1986-ban. Az eddigi utolsó szabadfogású vb-érmünket pedig Tóth Gábor 1989-ben szerezte, egy bronzot Martignyben, a 90 kg-ban. S az érmek értékét jelzi, hogy szabadfogásban eddig egyetlen vb-aranyat szereztünk, 1979-ben San Diegóban Kovács István a 82 kg-ban.
Ami a többieket illeti, a két Kiss, Tamás és Gergely is szőnyegre lépett kedden Tamás a 84 kilogrammban kiesett, míg a 96 kilogrammos Gergely az olimpiai bajnoktól, az orosz Gacalovtól kapott ki, aki itt is döntőbe jutott, így még reménykedhetett a vigaszági mérkőzésekben. A japán ellenfelét legyőzte, de aztán az ukrán Vaszil Teszminecskitől vereséget szenvedett, ezért nem küzdhetett a bronzéremért.
Tomka Tivadar, Fábik Tibor
[origo]