A csütörtöki ezüstérmes, Sastin Marianna mosolyogva bandukolt a Diákolimpia helyszínén, ugyanis a mai naptól kezdve mintegy 1200 fiatal birkózó gyűri egymást a szőnyegen a Syma-csarnokban. Amikor a világbajnoki ezüstérmesünket kértem egy interjúra éppen egy rajongótábornak tartott élménybeszámolót.
"Úton-útfélen megállítanak és nagyon jólesik a felém áradó szeretett" - kezdte Marianna.
- Látom most is a kezében van az ezüstérem.
- Nagyon szép érem, és nemcsak azért mondom ezt, mert a vb-n nyertem hanem a külalakja miatt, érdekes formája van.
- De gondolom az eszmei értéke ennél sokkal többet ér.
- Nem gondoltam volna a vb előtt, hogy a nyakamba akasztják, de természetesen bizakodik az ember. Mindig úgy kell egy versenynek nekivágni, hogy a legtöbbet hozza ki magából az ember. Szerintem nekem most sikerült.
- Pedig bordarepedés is akadályozta.
- Ez így van és utólag bevallom fogalmam sincs, hogy a lengyel lány ellen vagy az elődöntőben történt-e a sérülés. Mindenesetre az biztos, hogy a fináléban már jegelnem kellett a sérülést, ám nem emiatt kaptam ki. Jobb volt a japán hölgy, ezt el kell ismernem.
- Ez nagyon sportszerű Öntől.
- Ezt komolyan is gondolom. A sport azért nagyszerű dolog, mert megtanít becsülni másokat, és remélem, hogy a világbajnoki ezüstérmem után, jövőre már engem és a magyar női birkózást is becsülni fogják. Hiszem és vallom, ezzel kezdetét vette a magyar női birkózás felemelkedése!
- Már a jövőre gondol? Jóformán még nem is ünnepelt.
- Ez így van, tegnap, csak két pohár pezsgőt ittam a többiekkel. Talán majd a vb végén igazán mulatunk egyet, de szeretnék most pihenni, mert a sok edzőtáborban elfáradtam, ám megérte a szenvedés, és jövőre ismét érmeket szeretnék szerezni, mind az Eb-n, mind a vb-n.
Tomka Tivadar
[origo]