Tóth Krisztinát elüldözi a kínai edző

Az ötszörös Európa-bajnok Tóth Krisztina hat év után távozik a német Busenbachtól, amely jelentős részben éppen neki köszönhetően nőtte ki magát nem csak a Bundesliga, hanem Európa egyik élcsapatává. Az együttes új kínai edzője azonban a jövőben csak harmadik számú játékosként számítana a világranglistán jelenleg 21. Tóthra, aki emiatt a váltás mellett döntött, és nagy valószínűséggel a Langweidben folytatja pályafutását, ahol párostársa, a kilencszeres Eb-győztes Bátorfi Csilla a játékosedző.

- Ahhoz képest, hogy a hírek szerint meglehetősen hűvös a viszonya csapata edzőjével, a kínai Li Pinggel, úgy tűnt, egész kedélyesen beszélgettek - fordultunk Tóth Krisztinához pénteken a Postás-Matáv Róna utcai csarnokában, miután a Busenbach Tóth győzelmének is köszönhetően verte 3-1-re a magyar együttest a Bajnokok Ligája B csoportjában.
- Mindketten igyekszünk profi mentalitással kezelni a helyzetet, ami körülöttem kialakult. Bár már bejelentettem, hogy mindenképpen távozom a klubtól, addig, amíg itt vagyok, együtt kell dolgozunk, és nem csak nekem, az edzőnknek is fontos, hogy megnyerjem a meccseimet. Mert ha most például kikaptunk volna a Postástól, akkor gyakorlatilag nem marad esélyünk arra, hogy a BL-ben bejussunk az előddöntőbe. Azzal, hogy nyertünk, viszont tulajdonképpen már ott vagyunk a négy között, s ez az év egyik fő célkitűzése volt számunkra.

- Miként viseli, hogy idén jóval kevesebb szerephez jut, mint az előző években?
- Természetesen rosszul esik, hogy olykor hiába játszom világklasszis szinten, mégis azzal kell szembesülnöm, hogy ez se elég, és csak a harmadik számú játékosként vesznek figyelembe...

- S ez szembetűnő is, hiszen egy nagy 3-as szám virít a meze hátán. Tavaly hányas volt ott?
- Akkor még az 1-es. Hát igen, hiába vagyok előrébb a világranglistán, mint Wosik, ő német, és úgy látszik, fontos volt, hogy ő kapja a kettest. De nem csináltam belőle ügyet. A csapat új szerzeménye, a világranglista ötödik helyén álló hongkongi Tie Ja-na valóban nagy sztár, de az, hogy az edzőnk számára a német játékosok is fontosabbak, s azt látom, hogy egy nálam gyengébb csapattársam is több bizalmat kap, már nagyon rossz érzés. Ezért is döntöttem a távozás mellett, de szerintem nem is járok rosszul.

- Amennyiben?
- A mostani szezonom a hatodik a Busenbachnál, s bár állítólag hét év után szokás váltani, hogy az ember kicsit megújuljon, nekem most jött el az idő. S egy új környezet biztos jót fog tenni.

- Mégpedig Langweidben, ahol Bátorfi Csilla a vezetőedző, s nem mellékesen még játszik is.
- Igen, úgy néz ki, hogy Csilláékhoz igazolok. Ők is szeretnék, és én is szívesen mennék. De igazából még csak most kezdjük a tárgyalásokat. Nem arról van szó, hogy én sokba kerülnék a Langweidnek, ám még nem ismert, hogy az ottani főszponzor, a Müllermilch hogyan képzeli el a folytatást. Mindenesetre a klub menedzsere is mellettem van. Azonban neki a csapat egészét tekintve kell kalkulálni, hogy minden játékosra meglegyen a pénze.

- Mikorra lesz döntés?
- Remélem, hogy egy két-héten belül, mert azért jó lenne, ha minél előbb rendeződne a sorsom. Apukám mondta is, milyen buta voltam, hiszen manapság mindenki úgy vált munkahelyet, hogy csak akkor jelenti be a távozását, ha már megvan a biztos helye... Egyébként annak idején a Statisztikától is úgy jöttem el, hogy még nem tudtam, hol folytatom. Akkor kerültem Busenbachba, s abban mindenképpen bízom, hogy csapat nélkül ezután sem maradok.

- Most, hogy ritka alkalomként hazalátogatott, a családra, ismerősökre jutott ideje?
- Szerencsére igen, hiszen már csütörtökön megérkeztünk, és csak szombaton utaztunk vissza. A pénteki napom azonban kicsit stresszes volt, és nem csak a meccs miatt. Én vittem a lányokat ide-oda, fordítottam, intéztem az ebédet, taxit szereztem a városnézéshez, hogy ne vágják át őket. Mert annak ellenére, hogy eljövök Busenbachból, azért nem akartam itt Budapesten magára hagyni a csapatomat.

Fábik Tibor