Tovább tart a ciprusi csoda az AusOpenen
2006. január 26. 15:03
Siklós Erik helyszíni tudósítása Melbourne-ből
Komoly veszélyben a ciprusi GDP. Marcos Bagdatisz hétfő óta arról beszél, hogy amikor ő a Rod Laver Arénában teniszezik, hazájában megáll az élet, az emberek abbahagyják a munkát és nézik a tévét.
Az időeltolódás miatt pedig mindig munkaidőben történnek a nagy dolgok. Tehát a termeléskiesés tetemes lehet, de nem számít! Egy csupaszív, életvidám fiú hat nap alatt harmadszor játszotta élete meccsét, és a negyedik még hátra van.
Ma az a David Nalbandian állt a háló másik oldalán, aki a bajnokság előtt gyomorvírussal bajlódott, de fordulóról fordulóra egyre jobban teniszezett. Az argentinról már úgy beszéltek, mint az egyetlen, aki legyőzheti Federert.
Megtette ezt két hónapja Sanghajban is, talán megint ő állítja meg a svájcit. A döntőig azonban mint tudjuk, nagyon hosszú az út. A dél-amerikainak már van ebben tapasztalata: 2002-ben Wimbledonban finalista volt, ami legalább akkora szenzációnak számított, mint most Bagdatisz menetelése.
Nalbandian tavaly kétszer is találkozott a ciprusival és a Roland Garroson ugyan nyert ellene, de októberben Baselben kikapott. Csütörtök este bő egy óra játék után úgy tűnt, simán nyer az argentin: 6:3; 5:1-re vezetett. A ciprusi azonban kezdte elkapni a fonalat, és már a második szettet is szorossá, izgalmassá tette, egyenlített tudott. A játszma végül elment, de a hajó nem.
Azt nem tudni, hogyan képes annyi görög bekerülni a centerre, ha a kedvenc küzd, de tény, egyre többen vannak. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a versenyszervezők segítik őket, mert tudják, érzik, káprázatos hangulatot varázsolnak az arénába, ők is kellenek ahhoz, hogy a semleges ausztrálok felejthetetlen élménnyel távozzanak.
A harmadik játszmától Bagdatisz megint kezdett extázisban teniszezni, türelmesen, pontosan, brilliánsan játszani, mint Roddick és Ljubicic ellen. Úgy egyenlített, hogy szurkolóinak egy pillanatig nem kellett aggódniuk, érezhetően ellenfele fölé nőtt. A kérdés csak az volt, meddig bírja, mert rengeteget rohant, embertelen tempót diktált.
A döntő felvonás minidrámák sorozatából állt. Nalbandian 2:0-ra, majd 2:2 után 4:2-re vezetett, de a következő három gémben összesen két pontot nyert, tehát 5:4-nél már Bagdatisz szerválhatott a diadalért. Két labdameneten voltak túl (15:15), amikor eleredt az eső. Abban a pillanatban ez csak az argentinnak adott még egy esélyt.
A 25 perces szünet nem zavarta meg, a folytatásban gyorsan meccslabdához jutott, de hiába ütött egy csodás egyenes fonákot a vonalra, a vezetőbíró hatalmasat tévedve nem adta meg a pontot. Bagdatisz versenyzői kvalitását jelzi, hogy megőrizte a nyugalmát és a következő lehetőségnél egy ász adogatással, befejezettnek nyilvánította a drámát.
"Az első két játszmában nem tudtam, mit csinálok. Ő nagyon jól játszott, agresszívan teniszezett. Azt mondtam magamnak, nincs más választásom, a saját játékomat kell hoznom, agresszívabbá kell válnom. Pont ez történt a folytatásban. A szurkolók ezúttal is rengeteget segítettek, a jelenlétük biztos, hogy előny a számomra. Az igazat megvallva, most már nem lennék elégedett a döntőbe jutással, meg akarom nyerni az egészet. De ha nem sikerül, akkor is boldog leszek ezzel a két héttel, mert mindent kiadtam magamból. Egy ilyen ötjátszmás csata után jól jön a két nap pihenő, az elsőt biztos tenisz nélkül töltöm. Velem van a barátnőm, a haverjaim és ez segíteni fog abban, hogy ne a döntőn járjanak a gondolataim, megpróbálok nyugodt maradni" - nyilatkozta mosolyogva az új hős az interjúszobában.
Nalbandianról kiderült, hogy hasizom-húzódás miatt nem tudta a maximumot nyújtani, de sportszerűen úgy fogalmazott, hogy nem ezért vesztett. A ciprusi kitűnően játszott és nem véletlenül győzött le már előtte nagyszerű teniszezőket.
férfi egyes, elődöntő
Bagdatisz (ciprusi) - Nalbandian (argentin, 4.) 3:6, 5:7, 6:3, 6:4, 6:4
[origo]