- A hír alapján kijelenthető, hogy Vajda Attila felépült súlyos lábsérüléséből?
- Még nem tökéletesen, de jó jel, hogy nincsenek fájdalmaim. Csak az furcsa egy kicsit, amikor fel kell húznom a cipőmet. Az orvosok egyébként pont a mai naptól adtak engedélyt a teljes értékű edzésmunkára. Persze, a gyógytornát sem szabad elhagynom, éppen ezért a reggeleket ezzel kezdem, utána pedig jöhet a vízre szállás. Az edzőmmel, Vécsy Viktorral belevágtunk a kőkemény alapozó időszakba.
- Időben mennyire csúsztak el?
- Szerintem nem vészes. Fontos, hogy okosan tervezzük meg a hátralévő időszak edzésmunkáját. Úgy kell ügyeskednünk, hogy állóképességben visszanyerjem a régi formámat, ugyanakkor ne hullafáradtan érkezzek a szegedi rajtra. Nem könnyű feladat, de teljesíthető. Igazából nemcsak a balesetem miatti másfél hetet kell visszahoznunk, hanem közel egy hónapot, hiszen a májusi duisburgi Világkupáról betegen értem haza, és jó két hétig nyomtam az ágyat.
- Ahogy hallottuk, kényszerpihenőjébe belefért, hogy elutazzon az Európa-bajnokságra, és megtekintse a riválisait.
- Igen, ott voltam Racicében, és szerencsére nem fájt annyira a szívem amiatt, hogy még nem szállhatok hajóba. Sőt, azt kell mondjam, nagyon tanulságos volt a partról végigkísérni a küzdelmeket. Egészen más kívülről látni egy-egy versenyző taktikáját, mint belülről végigélni.
- A román Florin Mironcic - akit ön megvert a duisburgi Világkupán - az egy életem, egy halálom verziót választotta...
- Ő ez a típus. Elképesztő iramot diktál úgy hétszázötven méterig, aztán örül, ha a végén kibírja. Racicében hátszeles volt a verseny, ez kedvezett az ő taktikájának, és szerintem Andreas Dittmer későn eszmélt.
- A jelenlegi formájából kiindulva ön bírhatja majd ezt az iramot Szegeden?
- Most úgy készülünk, hogy sikerüljön felvenni Mironcic erős utazótempóját, és legalább egy hajón belül maradjak a hajrára. Ha ott tudok robbantani, akkor nem lesz gond. De egyelőre még ne a szegedi versenyt modellezzük, maradjunk csak a szétlövésnél, hiszen előbb azt kell megnyernem.
- A csapattársa, Joób Márton könnyen fogadta a szétlövés hírét?
- Természetesen ez senkinek sem esik jól, de elfogadta a döntést. Segített neki ebben az a tudat is, hogy az Európa-bajnoki szereplés alapján kijelenthető: a kétszázas csapathajó a világbajnokságon is gyümölcsöző lehet a számára.
- Az ezer métert egyébként ön választotta?
- Nem, ezt a lehetőséget kaptam, de örülök neki, hiszen inkább az ezer méter az én számom. Most már csak az kell, hogy korrekt, taktikus felkészülést tudjunk magunk mögött, olyat, amellyel elérjük, hogy felkészült legyek és egyben fitt is maradjak a szegedi versenyre.
- A szétlövés mikor lesz?
- Még nincs időpont, talán két hét múlva. Ha megértem rá, az edzőnk, Vécsy Viktor adja meg a rajtjelet. Már nagyon várom, elhihetik.