A 34. Sparkassen Chess-Meeting szuperversenyt ezúttal körmérkőzéses formában rendezik meg, az 1999-es lebonyolításhoz hasonlóan 8 résztvevővel. Kellemes emlék, hogy azt a viadalt Lékó Péter veretlenül nyerte meg többek között Vlagyimir Kramnyik, Viswanathan Anand és Anatolij Karpov előtt.
Az idei szuperversenyen sok nagy dortmundi csatában már edződött nagymester szerepel, a 20-as kategóriájú, 2720-as Élő-pontátlagú tornán a világranglistán harmadik, a torinói sakkolimpián aranyérmes örmény válogatott éltáblása, Levon Aronyian újonc. A grúz Baadur Zsobava a moszkvai Aeroflot nyílt verseny megnyerésével vívta ki az indulási jogot.
A klasszikus sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik a szeptemberi világbajnoki döntő előtti főpróbának szánja a viadalt, ellenfele, a FIDE világbajnoka, a bolgár Veszelin Topalov ezúttal nincs a meghívottak között. Kramnyik 1993-ben játszott először a német városban, a nyolc résztvevős viadalon Karpov mögött második lett. Két év múlva az első helyért Karpovval vívott külön versenyt, végül a 20 éves Kramnyik 7 pontot gyűjtve fél ponttal megelőzte "veterán" honfitársát.
Egy évvel később a tornagyőzelemért Ananddal csatázott, végül holtverseny után az orosz nagymestert hirdették ki győztesként. A 18-as kategóriájú, 2676-os átlagú, tíz résztvevős versenyen mindketten veretlenül érték el a 7 pontot. 1997-ben 6,5 pontot gyűjtve lett első, 18-as kategóriájú, 2699 Élő-pontátlagú tornán egy ponttal előzte meg Anandot. A rendezők a következő évben sem tudták túllépni a bűvös 2700-as ponthatárt, ismét "csak" 2699 pontot számolhattunk a tíz meghívott nagymester átlagának. Hárman osztoztak a dicsőségen, a 6 pontos Kramnyik, Adams és Szvidler triójából ismét Kramnyik emelhette magasba a győztesnek járó trófeát. Lékó Péter egy ponttal teljesített kevesebbet, a negyedik helyen végzett.
A következő verseny már 19-es kategóriájú volt, a nyolc résztvevő küzdelmében Lékó Péter diadalmaskodott, pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el. Fél ponttal előzte meg Kramnyikot, egy ponttal teljesített többet, mint Karpov, Anand és Adams, három győzelem díszelgett a neve mellett. 2000-ben kilenc nagymester (2752-es átlaggal) és a Deep Junior program versengett, utóbbi Lékó Péter balszerencséjére.
Nagymesterünk nyerőesélyes állást rontott vesztésre, a két holtversenyes győztes, a 6 pontot szerző Kramnyik és Anand mögött holtversenyben harmadik lett. Ismét az orosz sakkozóé a trófea, bár veretlenségét nem tudta megőrizni, az angol Adams legyőzte, de Anandot fantasztikus partiban kényszerítette kapitulációra.
Öt éve rendezték meg először hat résztvevővel, két fordulóval a szuperversenyt, s a sakkrajongók igazi csúcstalálkozót kísérhettek fokozott figyelemmel. A 21-es kategóriájú, 2755-ös átlagú viadal a szuperversenyek rangsorában mindössze egyetlen ponttal szorul a második helyre, az 1996-os Las Palmas-i torna megelőzi. Kramnyik ezúttal a bolgár Veszelin Topalovval versengett, veretlen maradt, egyszer riválisát is legyőzte, 6,5 pontot gyűjtött, s hatodik dortmundi tornagyőzelmét ünnepelhette. Topalov aligha kesergett, hiszen holtversenyes első helye nagy feltűnést keltett. Lékó Péter megőrizte veretlenségét, de csak egyszer tudott nyerni, harmadik lett. A torna nagy szenzációjaként Anand nyeretlenül végzett az utolsó helyen, négy játszmát is vesztett.
2002-ben a Dortmunder Sparkassen az Einstein-csoport világbajnok-jelölti versenyét szponzorálta, amely Lékó Péter fényes diadalát hozta. A csoportmérkőzések során kezdetben még döcögött Péter játéka, de a második körben először Barejevre, majd Adamsra mért vereséget, s másodikként továbbjutott. Szárnyalásában többé már nem lehetett megállítani, az elődöntőben Shirov ellen remekelt, majd a döntőben Topalov elleni diadalával végső győztesként, Vlagyimir Kramnyik kihívójaként ünnepelhettük. 2003-ban a torna óriási szenzációjaként az Aeroflot nyílt verseny megnyerésével a dortmundi részvételt kiharcoló Viorel Bologan, a szupernagymesterek között újoncnak számító moldáviai sakkozó győzött, egy ponttal előzte meg a veretlenségét megőrző Kramnyikot és a kétszer is kapitulációra kényszerülő Anandot. A világbajnoki döntő körüli huzavona rányomta bélyegét Lékó játékára, több esélyes állást is időzavarban elrontva nyeretlen maradt.
Két éve a meghívott nyolc résztvevőt két négyes csoportra osztották, majd az első két helyezettek jutottak az elődöntőbe. Lékó a világbajnoki döntő előtt utoljára mérkőzött meg Kramnyikkal, egy csoportból csak rapid rájátszásban biztosították továbbjutásukat. Az elődöntőben Péter Anandtól szenvedett hosszabbításban vereséget, kettőt remiztek a klasszikus időkontroll szerint, kettőt rapidban, majd a két snelljátszma hozta meg Anand számára a továbbjutást.
A döntőben Anand és Kramnyik először kétszer megosztozott a ponton, de a rapid meccset "villámkezű Vishy" 1,5-0,5-re megnyerte, és először emelhette magasba a győztesnek járó trófeát. A bronzos mérkőzésen a két Péter csapott össze, Szvidler volt a szerencsésebb a rapid kapkodásban, 2,5-1,5-re nyert.
A tavalyi 10 résztvevős versenyen nagy meglepetés született. Az egykori rigai csodagyerek, a hokival is kacérkodó, fizikailag tökéletesen felkészült, három éve karatézó, a nehéz állásokban is jól küzdő Arkadij Naiditsch nevétől volt hangos a sakkvilág. A 19 éves német nagymester félpontos előnnyel megnyerte a 33. Sparkassen Chess-Meeting szuperversenyt. Messze a legalacsonyabb Élő-pontszámmal rajtolt, és "megleckéztette" az egymásra figyelő, az argentínai világbajnokság előtt "tartaléklángon" játszó szupersztárokat.
A verseny végeredménye:
1.Arkadij Naiditsch (német, 2612) 5,5
2-5. Veszelin Topalov (bolgár, 2788), Etienne Bacrot (francia, 2729), Loek van Wely (holland, 2655) és Peter Szvidler (orosz, 2738) 5
6-7. Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2744) és Michael Adams (angol, 2719) 4,5
8. Lékó Péter (magyar, 2763) 4
9. Emil Szutovszkij (izraeli, 2674) 3,5
10. Peter Heine Nielsen (dán, 2668) 3