"Ez lesz a nyolcadik világbajnokságom. 1996 óta folyamatosan részt veszek a szabadfogásúak legnagyobb viadalán, de azt hiszem, talán egyik versenyt sem vártam ennyire, mint a mostanit" - kezdte Ritter Árpád.
- Ennyi megméretés után meglepő ezt hallani öntől. Miért lesz ez a világbajnokság annyira különös?
- A helyszín miatt. Még soha életemben nem voltam Kínában, és a keleti kultúra nagyon közel áll hozzám. Nem lennék ennyire besózva, ha mondjuk Vlagyikavkazba mennénk, mert ott már voltam vagy tízszer. A versenyzés mellett remélem lesz időnk arra, hogy egy picit megismerjük a kínai embereket, a társadalomról pár nap leforgása alatt képet kaphat az ember, ha nyitott szemmel jár, és már elkezdtem vásárolni az útikönyveket is.
- Nem mondhatni, hogy óriás csapattal utazik a szabadfogású válogatott, hiszen mindössze öten kelnek útra. Miként tudják megoldani a gyakorlást, amelyben fontos, hogy minél több ellenfél legyen?
- Már évek óta nagy problémája ez a fogásnemünknek. Úgy hidaljuk át ezt a problémát, hogy rengeteg külföldi táboron veszünk részt. Kínában is több nemzet birkózói edzenek majd együtt. Így többfélle stílussal találkozik az ember, és lényegesen változatosabb a tréning, nagyobb a fejlődési lehetőség.
- Nem félő, hogy a közös edzés során a külföldi ellenfelek ellesik a legjobb fogásait?
- Annyira régóta birkózunk már együtt, hogy mindenki ismeri a másik erősségét és gyengéjét, így bárkivel odaállok birkózni. Láttam már természetesen olyat, hogy valaki elhessegette az ellenfeleit maga mellől. Én nem ilyen típus vagyok.
- Mennyire tisztelik az eredményeit az ellenfelek, tehát ha belép a terembe, mi történik?
- Nem lesz síri csend, és nem kezdenek el pusmogni a hátam mögött, de egy fejbiccentéssel jelzik, hogy tudják, ki vagyok. Ez azonban hidegen hagy, nem vagyok magamutogató vagy felvágós, csendben, halkan szeretek készülni, és mindig az aktuális versenyen bizonyítani. Vannak azonban régi, kedves ismerősök is a szőnyegen, akikkel vált egy-két szót az ember. Gondolok itt a szlovákokra, lengyelekre, németekre, ukránokra, talán egyedül az oroszok kicsit távolságtartóbbak.
- Azért, mert ők a legjobbak?
- Valószínűleg. Más taktikával kell birkózni ellenük, mert lényegesen agresszívebbek, ha kell, csapkodnak is, de el lehet kapni a ritmust.
- Fél évvel ezelőtt, amikor utoljára beszélgettünk, még az új súlycsoportját "ízlelgette". Mennyire rágós falat?
- Még erősödnöm kell. Az Eb után nem voltam csalódott, csak miután véget ért a verseny. Rájöttem, hogy karnyújtásnyira voltam az éremtől, és nem sokon múlott. A szabadfogású válogatott edzőjével Gulyás Istvánnal leültünk és megbeszéltük a jövőt. Erősíteni és erősödni! Ez a jelszó, mert itt akár, tíz kilóval nehezebb ellenfelekkel is találkozhatok. A legutóbbi lengyel grand Prix-t említhetném példának, ahol a döntőbe jutásért megcsináltam az akciómat, de a végére elfogyott a szuflám, így ahelyett, hogy én kaptam volna simán pontokat, ő került mögém. Ezekre kell figyelnem.
- Ettől függetlenül a versenyen bronzérmes lett, előtte pedig Németországban aranyérmet akasztottak a nyakába...
- Egyre jobban érzem magam a súlycsoportomban, és örülök neki, hogy ezt többen észreveszik. Ám az igazi az, ha a sportoló a legnagyobb versenyeken teljesít a legjobban.
- Tehát akkor Kínában mit várhatunk öntől?
- Felfoghatjuk úgy, hogy egy kísérleti verseny lesz a számomra, hiszen ez lesz az első világbajnokságom 84 kilogrammban. Tizenöt ember esélyes az érmek megnyerésére. Bízom abban, hogy Kína nemcsak a szépsége miatt lesz emlékezetes számomra.
NÉVJEGY | |
Születési idő: | 1975. június 12. |
Egyesület: | Csepeli BC |
Edző: | Gulyás István |
Legjobb eredményei: | Vb-2. (2005), Eb-győztes (2002 és 2003), Eb-3. (2001) |